Hangya Szilveszter az első hívó szóra érkezett a Mol Vidi FC labdarúgócsapatához

Tíz nappal ezelőtt jelentette be a 24 éves balbekk leigazolását az élvonalbeli labdarúgó-bajnokság címvédője. A Mol Vidi FC szakmai vezetése már egy ideje azon dolgozott, hogy a koronázóvárosba csábítsa a négyszeres válogatott futballistát. Hangya Szilveszter érkezése az eddig annyira hiányolt versenyhelyzet megteremtésé­ben segédkezhet. A Vasas alakulatával az OTP Bank-liga NB I küzdelmeitől a tavasszal búcsúzó játékos a keddi Dudelange elleni BL-selejtező során a többi nyári szerzeményhez hasonlóan még nem lépett pályára, ennek ellenére már most úgy érzi a védő, mintha külföldre szerződött volna.

Milyen célokkal érkezett Fehérvárra?

– Úgy gondolom, a bajnokcsapathoz az ember csukott szemmel is aláír, úgyhogy én sem gondolkodtam egy percet sem, amikor jött a lehetőség – kezdte Hangya. – Tudom, hogy nagyon nehéz lesz beverekednem magam a csapatba, hiszen az ország talán legjobb balhátvédjével kell felvennem a versenyt, de úgy gondolom, ebből a versenyhelyzetből a klub és én is csak profitálhatunk. Nagyon furcsa volt azt tapasztalni, hogy micsoda különbségek vannak a Vasas és a Vidi között: az ember úgy érzi magát, mintha külföldön lenne. Kiváló körülmények közt készülhetünk, tökéletes pályákon edzünk mindennap, és a csapatot körülvevő stáb is nagyon profi.

Könnyen beilleszkedett?

– Igen, mondhatjuk, hogy teljesen zökkenőmentesen. Nagy segítség volt számomra, hogy több játékost is ismertem korábbról, Tamás Krisztiánt és Géresi Krisztiánt az utánpótlás-válogatottból, Varga Józsefet, Kovácsik Ádámot és Fiola Attilát a felnőttválogatottból, de ellenfélként szinte mindenkivel találkoztam a pályán.

És mi a helyzet Lazoviccsal?

– Értem a kérdést, hiszen tavaly tavasszal, amikor Felcsúton egymás ellen játszottunk, akkor egy teljesen ártalmatlan szituációt követően mindkettőnket kiállított Szabó Zsolt játékvezető. A fegyelmi tárgyaláson aztán találkoztam Dankóval, és csak jót nevettünk az egészen. A mai napig nem tudjuk, miért lettünk kiállítva. Amikor itt a Vidiben először megláttuk egymást Lazoviccsal, egymásra néztünk, és elnevettük magunkat, majd lepacsiztunk – szóval egyáltalán nincs semmiféle tüske egyikünkben sem.

Melyik volt a legemlékezetesebb mérkőzése?

– Az egyik legkedvesebb meccsemet az U21-es válogatottban játszottam Portugália ellen Gyirmóton. A portugálok már 3–1-re is vezettek, de onnan sikerült felállnunk, és végül 3–3-as döntetlent játszottunk. Ez óriási eredmény volt számunkra. Szintén emlékezetes az a két évvel ezelőtti FTC–Vasas bajnoki, amelyet idegenben 2–1-re nyertünk meg úgy, hogy a győztes gólunkat Pavlov szerezte az utolsó pillanatban. És persze az első NB I-es találatomat sem fogom sosem elfelejteni, amelyet az Újpestnek lőttem a 90. percben, s azzal győztünk 3–2-re.

Emlékezetes este volt a vasárnapi a Vidi francia légió­sának, Loic Negónak is, aki szoros kapcsolatot ápol a világbajnokság döntőjében szereplő Antoine Griezmann-nal.

„Hogy beszéltem-e An­toine-­nal mostanában? Persze! Még csütörtökön kérdeztem, hogy mi a helyzet. Akkor nyugodt volt, könnyedén beszélt, ami jó jel volt számomra.”

Remélhetőleg Griezmannhoz hasonlóan vélekednek a Vidi játékosai is a Dudelange elleni Bajnokok Ligája-selejtező visszavágóját illetően. A honi labdarúgás fekete hetében négy magyar csapat sem tudott győzni az első fordulóban az európai porondon, amire 28 éve nem volt példa.