Szórakoztató történetekkel zárult a SportBarátok beszélgetés sorozatának tavaszi évada

Az apa-fia páros karrierjük során mindketten maradandót alkottak a magyar futballban. Az egyórás beszélgetés alatt kirajzolódott, hogy mindketten sikeresnek értékelik pályafutásukat, ugyanakkor főként a válogatottság terén erőteljes hiányérzete Tiber Lászlónak, és Krisztiánnak is.

Kezdetben László a pályafutásának elejéről mesélt. Profi pályafutását 19 évesen a MÁV Előre csapatában kezdte NB2-ben ahol rögtön felhívta magára a figyelmet több NB1-es klub figyelmét. Végül 1971-ben igazolt a Videoton SC-hez, ahol 11 szezont töltött el. Ezen időszakban részese volt a klub első nagyobb sikerének, a 1975/1976-os szezonban a legendás Kovács Ferenc vezetőedző irányítása alatt a második helyet szerezte meg a székesfehérvári egyesület, ám sokáig a bajnoki címért is versenyben volt. Az utolsó előtti fordulóban végül döntetlent játszottak hazai pályán a Ferencvárossal szemben, ami a fővárosiaknak kedvezett, így végül ők lettek a bajnokok. Ebben az időszakban merült fel többször a neve a válogatottnál, ám csak három alkalommal vehette fel a címeres mezt, éppen akkor, amikor a korábbi Vidi edző, Kovács Ferenc irányította a nemzeti csapatot. 1982-ben igazolt az NB2-es Siófok gárdájához, mert amikor érdeklődött az akkor 33 éves játékos, hogy mi a jövőkép a Videotonnál az elkövetkező években, azt a választ kapta – Jövőkép? az hogy találkozunk a Videoton gyárkapu előtt és 5500 forint a fizetésed – idézte fel az akkori vezetőség válaszát az Tiber László

Mentalitásával segítette kupagyőzelemre az NB2-es Siófokot Tiber László

Elmondása szerint az akkori NB2-es Siófoknál nem igazán a profi mentalitás volt jellemző. A nyüzsgő éjszakai élettel rendelkező Balaton parti városban a játékosok nem igazából vették komolyan a sportot, a bulik, és a kocsmázások háttérbe szorították a futballt. Felelevenített egy történetet is ezzel kapcsolatban, miszerint pár nappal érkezése után már elhívták kocsmázni,komoly "kihívást" jelentett neki meginni 7-8 sört.  Ekkoriban ez teljesen megszokott volt az ottani futballisták körében állítása szerint. Érkezésével viszont áthozta Siófokra az NB1-es mentalitást, amelyet "ráerőltetett" csapattársaira, és a vezetőségre is. Például a klub bevezette az esti szondázást, melynek során a csapat ügyvezetője felcsöngetett a játékosok lakására, és megszondáztatta őket esténként.  Ennek a szemlélet váltásnak meg is lett az eredménye, a Siófoknál töltött első évében már Magyar Kupa döntőt játszottak, de ezt ekkor elveszítettek, de rá két évre már megnyerték a döntőt 1984-ben. Ezzel történelmet írtak, ugyanis a Siófok az utolsó csapat, akik NB2-es csapatként hódították el a Magyar Kupát. A visszavonulást követően sikeres vendéglátós lett a településen, később pedig a Videoton labdarúgó csapatának büféjét üzemeltette. 

Ezután a beszélgetést irányító Vakler Lajos László fiához, Tiber Krisztiánhoz fordult aki elmesélte hogy ő már 3 éves korától szerette volna édesapja nyomdokait követni, és labdarúgó szeretett volna lenni, és minden vágya az volt hogy a Videoton csapatában mutatkozhasson be profiként. Ez az álom végül 1993-ben valóra vált, ám két év alatt mindössze 8 mérkőzésen lépett pályára, és úgy érezte nevelőegyesülete cserben hagyta. Így került kölcsönbe az NB3-as Velencéhez, aminek később nagy jelentősége lett. Egy évvel később aláírt a szomszédos gárdonyi székhelyű, az akkor frissen Megye 1-ből feljutó Gázszer FC-hez, akikkel két szezon alatt NB3-at és NB2-t megnyerve feljutottak az 1997-ben az NB1-be, és mind a két bajnokság gólkirályi címet is megszerezte Krisztián.

Ami ennél is meglepőbb volt, hogy az 1997/1998-as szezon NB1-es gólkirályi címét is bezsebelte. Ekkor merült fel a neve a válogatottnál is, ahol bár összetartásokon részt vett, állítása szerint mivel a Gázszer vezetője Németh László nem támogatta az akkori szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan kinevezését, így emiatt soha nem szerepelhetett mérkőzésen a nemzeti csapatban. A következő szezonban mikor a Gázszer FC áthelyezte székhelyét Akasztóra Tiber Krisztiánnak visszaesett a játéka, és eligazolt a Vasashoz, ahol két szezon alatt két bronzérmet szerzett majd egy debreceni kitérő után 2004-ben, a Matáv FC Sopronnál zárta profi pályafutását. Később Ausztriában vált edzővé, és jelenleg is egyéni képzéseket tart labdarúgóknak.

A beszélgetés után számos nézői kérdés érkezett az apa-fia páros felé, amely közel fél órán át tartott, és ezzel zárult a SportBarátok tavaszi évadának beszélgetés sorozata.