Énekes Lajos: Nem vagyunk gyengébb csapat a Klagenfurtnál

Egyedüli magyar csapatként sikerült bejutniuk az osztrák bázisú junior bajnokság elődöntőjébe. Minek köszönhető, hogy ennyire jól alakult az elmúlt időszak?

– A kvalifikációval kezdeném, az alapszakasz második fázisát a nyolcadik helyen zártuk, így a divízió 2-es csoportot megnyerő grazi Eishockey Akademie Steiermark (EAS) ellen kellett kiharcoltunk a rájátszásba jutást. Időközben az Erste Liga csapatunk befejezte a szezont, így visszakaptunk egy-két korban ideillő az U20-as csapatnak nagy segítséget nyújtó játékost. Nekik köszönhetően jóval magasabb szintű játékot tudtunk megvalósítani, és taktikai szempontokból is nőtt a mozgásterünk. 

Az alapszakaszban nem jöttek úgy az eredmények. Ennek az is az oka lehet, hogy az Erste Liga miatt kulcsembereket kellett hiányolniuk? 

– Hiányolni nem kellett, hiszen a fejlődésük érdekében jót tett, hogy a felnőtt keretbe kerültek, emellett áttételesen nekünk is az előnyünkre vált, hiszen a valóban fontos időszakra már visszatértek hozzánk, így most valósabb képet láthatunk ebből a korosztályból. 

Magyarországot és Ausztriát is figyelembe véve a FEHA19 helyzete különleges. Egyik országban sincs még egy olyan csapat, ahol ennyi fiatal szerepel a felnőtt bajnokságban. A korosztályok közötti mozgás okoz valamilyen nehézséget, hiszen sokszor cserélődik a keret.

– Menet közben kisebb a mozgás, ritkábban cserélődnek a játékosok. Sok olyan játékos játszik az Erste Ligában, aki korban még ebben a bajnokságban is szerepelhetne, emiatt mi jóval több fiatal játékost szerepeltetünk a junioroknál. Volt már nálunk U16-os játékos is, aki kifejezetten jó benyomást keltett, viszont az ilyen esetekben nem szabad kapkodni, a saját korosztályában kell folyamatosan helyt állnia. Ez a fajta felfele játék előfordul más csapatoknál is, viszont ott nem igazán van olyan felnőttcsapat, ami nagyrészt fiatalokból áll.

Említette, hogy a kulcsidőszakra visszatértek játékosok, az ilyen esetek nem bontják meg a csapategységet?

– Az eredményesség alapján rendben van a keret, azért lássuk be, nélkülük valószínűleg más lenne a helyzet perpillanat. A sikert mindenki szereti átélni, az is aki most kevesebb jégidőt kap, részese akar lenni a küzdelmeknek.

Tavaly is az elődöntőig menetelt a gárda. Minek köszönhető ez a szép lassan állandósuló eredményesség?

– Igazából magának a játéknak, az elképzeléseknek, hiszen a játékosok koruknál fogva azért évente cserélődnek. Mindig van aki kiöregszik, és van aki kissé csúnyán fogalmazva „felöregszik” hozzánk. Nekünk akadémiai szinten egyben kell néznünk a dolgokat, ha alattunk jó munkát végeznek, annak nálunk is van látszata, ugyanez igaz a felnőtt csapatra, ha mi jól dolgozunk az meglátszódik náluk. Emellett a legvégén kiderül mennyi játékos került az első osztályba. Az akadémia lényege ez a fajta képzés, nagyon fontos láncszem, hogy egy fiatal korán megtapasztalja mégis milyen a felnőtt jégkorong. 

Két szoros meccsen maradtak alul a Klagenfurttal szemben, a második összecsapáson még a vezetést is megszerezte a csapat. 

– A mérkőzést elemezve látszódott, hogy többet is kihozhattunk volna belőle. Több helyzetünk volt, jobb volt az összjátékunk, az egész összkép jól nézett ki, viszont nem sikerült nyernünk. Nem mindig az győz, aki jobban játszik, ez a párharc három nyert meccsig tart, most a következő lépcsőfokra kell koncentrálnunk. Legközelebb itthon játszunk, ha felülkerekedünk rajtuk, ismét hazai környezetben csaphatunk össze. Itt most már nem hibázhatunk, ha tovább akarunk jutni, márpedig tovább szeretnénk lépni. Ezzel a kerettel erre reális esélyünk is van. A Klagenfurt a szezon során bucira verte a mezőnyt, ennek ellenére úgy gondolom, hogy nem vagyunk gyengébb csapat. A győzelem kulcsa a türelmes játék, és persze ha egy kis szerencsénk is van, akkor meg tudjuk fordítani a párharcot. 

2001 óta dolgozik a klub kötelékében mint szakember. Mit jelent önnek a fehérvári jégkorong?

– Ekkor kezdtem edzősködni a klubban, viszont már 1977 óta része vagyok a székesfehérvári jégkorongnak, hiszen akkor kezdtem, itt játszottam. A koromat nézve mondhatom, hogy ez az egész az életem. A válogatott mellett is dolgoztam hat évet, emellett korábban lett volna lehetőségem máshova menni, de én mindvégig a klubnál maradtam, és úgy gondolom jól döntöttem. Sok jó emberrel találkozhattam és dolgozhattam együtt. Közülük kiemelném Id. Ocskay Gábort, akivel 77 óta ismerjük egymást, sokáig mellette dolgozhattam. Rengeteg korábbi és jelenlegi kolléga van itt nálunk, akikkel öröm együtt tölteni az időt. Egy remek közösség részese lehetek.