Karsai Lászlót köszöntötték az utánpótlás központban

A családias hangulatú rendezvényen Németh átadta a klub ajándékát, a csomagra a következő írta: „Az Isten 77 éves.” Aztán egy labda is előkerült, Karsai azonnal kérdezett. „Ha hirtelen feldobom, mellel le tudod venni, Janikám?” Majd természetesen sztorizgatás következett a fél évszázaddal korábbi eseményekről.

– Az MTK-ban kezdtem futballozni, végigjártam a ranglétrát, az 1965-66-os szezonban bemutatkoztam az élvonalban – mondta Karsai. - Nem számítottak rám, mindössze hét meccset kaptam az NB I-ben, előbb próbajátékra küldtek a Vidibe, ahol megfeleltem, aztán kölcsönadtak Fehérvárra. Elfogadtam az ajánlatot, ami nagyon jó döntésnek bizonyult a részemről, a társak gyorsan befogadtak, otthonra leltem itt. Jó volt a csapat, valamint tetszett, hogy a város közel volt Budapesthez és a Balatonhoz. Az évek során egyre erősebbek lettünk, érkeztek fehérvári nevelésű játékosok, valamint a vezetők igazoltak máshonnan is, az első körben Bognár Ferenc, Kerecsényi Lajos és Bobory Béla szerződött ide, később Újpestről Hartyáni Gábor, Fejes Gábor, aztán Wollek Tibor és a tatabányai kapus, Kovács László. Tehát olyanok érkeztek, akiket ugyanúgy nélkülöztek a nevelőegyesületükben, ahogy engem is. Talán dacból is meg akartuk mutatni valamennyien, hogy érünk annyit, mint bárki más. Az 1976-os bajnokságot meg kellett volna nyernünk, végül a Ferencváros mögött, furcsa körülmények között ezüstérmesek lettünk. Később, a Verebes József által dirigált együttesben én voltam a legöregebb, nálam jóval fiatalabbakkal szerepeltem együtt, a Disztl testvérekkel, Borsányival, Csongrádival, Májer Lajossal, Vadász Imivel, Szabó Józsival. Idősebb, rutinos játékosként játszottam velük, irányítóként, a fiatalok hallgattak rám. Úgy gondolom, a társaimmal jó tanítói voltunk annak a garnitúrának. Azt tanácsoltam annak idején nekik, hogy a jelenben a mai fiataloknak is, fontos, hogy folyamatosan erősebb csapatok ellen méressék meg magukat, akkor tudnak fejlődni, rutint szerezni, ami hozza magával az önbizalmat és az eredményt is. Nagyon fontos az edző személye is, az én karrieremben Kovács Ferenc és Verebes József, akik mindig türelemmel fordultak a labdarúgóikhoz. A mai vidisták kapcsán is fontos a nyugalom, a higgadtság, az Újpest elleni, múltkori, hazai meccs balszerencsés körülmények között elment, azonban az akkor elvesztett három pont egy héttel később, Zalaegerszegen visszajött.

Karsai tévén természetesen nézi a meccseken, élőben ritkábban, ugyanis a látása már nem az igazi az utóbbi időben. Arra különösen büszke, hogy pályafutása végeztével – Veszprémben fejezte be a futballt 1983-ban - sem szakadt el a fehérvári klubtól, egy évvel később, az UEFA-kupában zajló menetelés során, a hazai mérkőzéseken a vezérkar tagjaként ő fogadta a játékvezetőket és vezette végig a stadion gyepszőnyegén, a kezdő sípszót megelőzően.

A szülinapi ünnepséget szervező Németh János szerint Karsai hatalmas értéke a magyar futballnak.

– Az elmúlt napokban több születésnapost köszöntöttünk, a szintén 77 esztendős stadionban Nagy II Jánost az Újpest ellen az ügyvezető, Balgoh Attila ajándékozta meg, pár nappal később Hartyáni Gábornak én adták át a csomagot, ahogy a 76 éves Szabó Károlynak is. Karsai kapcsán elfogult vagyok, nálam ő a császár, minden idők legjobb fehérvári futballistája, hozzá hasonló tudású játékost piros-kékben nem láttam futballozni. Olyan volt, mint Albert Flórián. A magyar futball szereplőit, a válogatottban legalább egyszer pálya lépőket, valamint régi sportvezetőket immár 15 éve Jakab János látja vendégül a fővárosban. Az egyik alkalommal Görög János, azaz Titi lépett oda hozzánk és mondta Sunyinak: Karsai helye a dobogón van, minden idők legjobb magyar futballistái között. Remélem, még hosszú éveken át köszönhetem a születésnapján.