A DKKA ásza szülővárosa csapatából lenne válogatott

Lehet azt mondani, hogy Laufer Gabriella próféta lett saját pátriájában?

– Nem tudom... Ezt talán nem nekem kellene bizonyítani, de azért természetesen érzem, ez nagyon nagy szó, hogy a szülővárosom csapatában játszhatok! A múlt szerdai BEAC elleni meccs után fogtam fel igazán, hogy mi történik velünk, velem, valamint, hogy mekkora jelentősége van ennek az egésznek. Tényleg Fehérváron játszhatok, akárhogy is nézzük ez a saját városom, ráadásul ennek a csapatnak a kapitánya lehetek. Ezért jöttem haza! Nehéz szembesülni még a helyzettel, minden kétséget kizáróan az álmom vált ezzel valóra. Akkor kezdett valóban tudatosulni bennem, amikor a mérkőzések után jönnek hozzánk a gyerekek aláírásokért, és ahogy szurkolnak nekünk. Ezek annyira jó dolgok! Soha nem is gondoltam volna, hogy egyszer felnéznek ránk, és ez által példát kell nekünk mutatni feléjük. Ilyenkor érzem igazán, hogy megéri mindezt csinálni, és ide is el lehet jutni. Többször elmondtam korábban, hogy gyerekkori álmom volt, hogy az NB I A csoportjában fehérvári színekben léphessek pályára, de erre hosszú évtizedeken keresztül nem volt lehetőség. Annak idején ezért is mentem el, mert nem láttam a jövőképet. Nagyon örültem annak, hogy újra van Fehérváron első osztályú női kosárlabda, és ennek részese lehetek.

Jelentős rutinnak felvértezve érkezett vissza nevelőklubjához két éve, tisztában volt azzal, hogy a vezér szerepe hárul Önre?

– Szerintem nagyon keveseknek adatik meg, hogy visszatérjen a nevelő egyesületébe, és ott maradandót alkosson. Ilyen nagyon ritkán fordul elő, talán egy, vagy két kezemen tudnám megszámolni. Számomra ez hatalmas öröm, egyszersmind megtiszteltetés.

Túl vannak immár tíz mérkőzésen, melyek jelentős részében 30 percet, vagy még annál is több időt töltött a pályán, átlagban közel 15 pontot termelt, elégedett ezzel?

– Elégedett vagyok, de őszintén mondom, különösképpen nem érdekel a statisztika, hogy 30 pontot átlagolok, vagy csak ötöt, ameddig sikeres a csapat, látom a lányokon, hogy küzdünk, harcolunk és jönnek az eredmények, és a győzelmek. A lényeg, hogy jó legyen az összkép, és élvezzem a játékot. Természetesen kitűztük azt a célt, hogy legyünk benn a legjobb nyolcban, és ez jelen pillanatban úgy tűnik, sikerülhet, és ezzel kivívhatjuk a Magyar Kupában való szereplést is.

Felrobbantotta a csarnokot a BEAC elleni találkozón, amikor az utolsó másodperces triplával nyerte meg a meccset csapatának. Ritka szép dobás volt, mennyi gyakorlás előzte meg?

– Rengeteget gyakoroltam, gyakorlok. Szeretem ezeket a visszalépős dobásokat a hármasoknál, és mentálisan is készülök az ilyen nehezebb pillanatokra. Egy szó, mint száz, benne van a meló!

Álmaiban szerepelt korábban egy ilyen parádés meccszárás?

– Minden kosárlabdázó, sportoló életében benne van, hogy így nyerjen meg mérkőzést. Régóta bennem volt, hogy jó lenne egy „buzzer beater" (utolsó pillanatban elért győztes kosár - a szerk.), korábban nagyon sokszor láttam ilyet neves kosarasoktól. Ez most valóban nagyon extra volt, és sokáig emlékezetes lesz számomra. Mondhatom azt, hogy ez is az álmaim közé tartozott!

Gondolta volna, hogy a bajnokság féltávjához közeledve, hogy a nyolc között lesznek, jelentős előnyt kovácsolva a riválisokkal szemben?

– Igen, egyértelműen ez volt a cél! Ettől függetlenül úgy érzem még ennél is több van a csapatban, és ezt szeretnénk bizonyítani a folytatásban.

Rettentően fiatal a DKKA kerete, mivel tudják mégis rendre felvenni a versenyt az erősebb ellenfelekkel, és egyáltalán nem játszanak velük szemben alárendelt szerepet, ráadásul negyedeket is „csennek” tőlük, hová érhet el ez a gárda?

– Fiatalként az lehet az erősségünk, hogy mennyire akarjuk, mert az ilyen kis csapatoknál nagyon sokat számít agresszivitás, a játék szeretete. Úgy futunk ki a pályára, elhisszük azt, hogy nekünk ott van keresnivalónk a komolyabb, akár bajnokcsapatok ellen is, akkor bármire képesek lehetünk. A korunkból adódóan rendkívül motiváltak vagyunk, meg akarjuk mutatni mire, vagyunk képesek, és ezért is tudtunk szorosabb eredményeket elérni nálunk erősebb ellenfelekkel szemben. Az, hogy hova juthatnánk el most még nagyon nehéz megmondani egy lényegében új csapatnál, de a zsinórban elért három győzelmet nézve reális lehet a legjobb nyolcba jutás.

Mennyit edzenek, személy szerint szokott-e „túlórázni” a foglalkozások után?

–  Sokat edzünk, általában napi két foglalkozásunk van, nyilván amikor meccs van akkor előtte egy edzés van. Régebben pluszban lementem edzegetni, most már ez annyira nem jellemző, bár én vagyok az első, és az utolsó, aki megérkezik, illetve a távozik a csarnokból, mert még azért dobálok, vagy nyújtok. Inkább a pályán kívüli munkába rakok bele több időt, úgy vagyok vele, hogy néha a minőség többet ér, mint a mennyiség. A regenerációra sokkal jobban figyelek, mint korábban, mivel már nem vagyok annyira fiatal a sportágban, és nagyon oda kell figyelnem, hogy megfelelően regenerálódjon a testem, és ugyanígy vagyok az étkezéssel is.

Tudjuk, hogy a családja teljes mértékben támogatja, édesapja, aki szakértőnek mondható rendszeresen ott ül a lelátón, büszke Önre, megbeszélik a meccseket a lefújás után?

– Igen, nagyon büszke, ha teheti minden mérkőzésünkre eljön, szereti a játékomat. Meg szoktuk beszélni otthon a meccseket, mindig érdeklődik, arról hogyan készülünk az összecsapásokra, tájékozódik az ellenfelekről. Nagy örömmel tölt el, hogy ennyire szereti kosárlabdát!

Sokakban felvetődött, hogy ilyen kvalitásokkal miért nem erősebb csapatban játszik?

– Tőlem is sokan kérdezik, hogyha lenne lehetőségem elmennék-e itthonról, most is azt tudom mondani, egyelőre nem. Amíg az akadémia tud előre lépegetni, haladni biztosan nem, mert nagyon jól érzem magam, végre egy olyan helyen vagyok, amit nagyon szeretek! Az egész akadémiát, az edzőket, a csapatot. Megbíznak bennem, és ez kölcsönös! Úgy veszem fel ezt a mezt, hogy teljesen magaménak érzem, úgy futok ki a pályára, hogy mindent meg fogok tenni. Nem csak a csapatért, hanem a városért! Boldogan és büszkén sétálgatok civilként is a fő utcán! Kezdenek megismerni a szurkolók, tudják azt, hogy van élvonalbeli női kosárlabda csapatunk, és ez nagyon jó érzéssel tölt el.

Milyen távolabbi tervei vannak, gondolt arra, hogy a 3x3-as válogatott után még előrébb lépjen, és a „nagyok” között is bemutatkozzon?

–  Az a legfőbb célom, hogy egy éven belül minél előbb kapjak egy meghívót a legjobbak közé, és bent is maradjak a szűk keretben.