2024.10.09. 17:21
Négy évtizede tevékenykedik a vármegyei futballban
A 77 esztendős futballbarát, Pálmai József hosszú évtizedek óta tevékenykedik a vármegyei fociszövetségnél, több bizottságban vállalt és vállal ma is szerepet. Azt mondja, foci van, volt és lesz.
Pálmai József (jobbra) és Schneider Béla, az FVLSZ igazgatója
Fotó: Horog László / FMH
Pálmai József immár nyugdíjasként vállal aktív szerepet az FVLSZ életében. Pusztaszabolcson született, a budapesti tanulmányokat leszámítva egész életét Fejér megyében töltötte, a labdarúgás mindig központi szerepet töltött be az életében. A jelenben a Fair Play-bizottságot vezeti és a fegyelmi bizottságban tagként tevékenykedik. – A Fejér Megyei Illetékhivatalnál dolgoztam 1966-tól nyugdíjazásomig. Az elmúlt évtizedekben amatőr játékosként és a Fejér Megyei Labdarúgó Szövetség aktív tagjaként volt alkalmam megismerni a megyei futball és szereplőit a tanya világától, Békemajortól egészen a megyeszékhelyig. Békemajorban, labdarúgást szerető családban nőttem fel, Pusztaszabolcsra költözve rendszeresen jártunk szüleimmel a helyi MÁV-mérkőzésekre. Később, a hatvanas évek elején, amikor a foci nem volt még ilyen támogatott, mint napjainkban, kollégistaként Budapesten minden hétvégén NB I-es meccseken szurkoltam a lelátókon. A Mester utcai Közgazdasági Technikumba jártam, és szerencsétlenségemre pont azokban az években az iskolában senki nem foglalkozott labdarúgással, csak kosárlabdával és kézilabdával. Ekkor beszéltem édesapámmal először arról, hogy ő focizott-e. A mai napig sem tudom a pontos választ, de emlékeim szerint azt mondta, amikor a somogyszentimrei iskolába járt, párszor játszott. 1935-ben nősült, édesanyámmal közösen jártak meccsekre Középbogárdon és Sárbogárdon.
Gyermekük, Pálmai József az iskolái befejezése után a nyolcvanas évek közepéig nézőként követtem az országos profi és a megyei amatőr foci minden rezdülését, a Pusztaszabolcs és Seregélyes meccseit kiemelten.
- 1984-ben Földes László - aki már nincs közöttünk - megkeresett, szeretné, ha a Fejér megyei amatőr labdarúgásban szerepet vállalnék, mégpedig a felügyelő bizottság munkájában. A beszélgetésünk során felmerült sok élmény és sok régi ismerős neve. Ekkor fogalmazódott meg bennem, elvállalom a feladatot. Így alakult, hogy a foci világának közelébe kerültem, sőt a Fejér Megyei Tanács osztályainak öregfiúk csapatában játszottam is. A kilencvenes évek közepén pedig a Léczfalvi Csaba által szervezett csapatban a városi első osztályú labdarúgó-bajnokságon is szerepeltem. A megyei csapatok támogatása hosszú ideig tervezett volt a költségvetésben, azonban 1985 körül elindult az ország politikai, gazdasági és kulturális átalakulása, amely folyamat aztán a labdarúgásban is szinte azonnal érződött. Gátló tényezőként az addigi támogatás megváltozott, a bizonytalanság miatt szinte egyik hétről a másikra kezdtek élni a csapatok, a megyei tanács már nem tudta olyan mértékben támogatni őket, megszűntek csapatok is megszűntek emiatt. Pénzintézetektől próbáltunk támogatást szerezni csapatoknak, ez elsősorban Földes Lászlóra, Sárvári Istvánra, Pauker Kálmánra és Almási Zsuzsára rótt különösen nagy terhet. Előfordult, hogy a hét elején elindultunk a hétvégi meccshez szükséges pénzügyi támogatás megteremtéséhez. Végül a Megyei Labdarúgó Szövetség átvészelte ezeket a pénzügyi nehézségeket. A felügyelő bizottság segítette a pénzhez jutást, minden tagnak részt kellett venni a működés biztosításában.
Azt mondja, akkoriban a felügyelő bizottság munkája szinte minden bizottság felett állt: a szervezés és az ellenőrzés volt a fő feladat, és emellett fontos szakmai munkát végzett. A verseny- és kupabizottság, igazolási, átigazolási, biztonsági, technikai, fellebbviteli bizottságok valamint a játékvezető, edző és az utánpótlással foglalkozó szervezetek felügyeletével.
- A különböző bizottságokban az ügyekkel kapcsolatos döntések mindig közösek és egyhangúak, az egész szervezet véleményét tükrözik nem csak egy emberét. Ha nincs egyhangú döntés, akkor mindig a többségi vélemény győz, nem az elnöké. A felügyelő bizottság vezetője ebben az időszakban Király László volt, aki váratlanul meghalt. Ez a helyzet eredményezte azt, hogy végül megválasztottak a bizottság elnökének, Zsólyom Zsuzsannával, Somlai Mária Zsuzsannával és Siba Györggyel dolgoztam. Munkám a többi bizottság felügyelése volt, pénzügyi források felügyelése. Szinte havonta jártunk Budapestre a Magyar Labdarúgó Szövetséghez szakmai beszámolókra, értekezletekre, továbbképzésre.
A ciklusok lejártakor, öt évente általános választásokat tartanak a megyei labdarúgó szövetségeknél. Sokan elfáradnak a munkában és mindig akadnak, akik frissen jelentkeznek tagnak.
- Ez egy természetes körforgás. A lemorzsolódások ellenére Fejérben nagy az állandóság, többen is voltunk, akik évtizedekig részt vettünk a munkában. Amikor egy idő után új elnök és új bizottsági tagok léptek színre, én is azt gondoltam, hogy talán félreállok, de Pauker Kálmán felkért, hogy az újonnan alakult Fair Play bizottságot vezessem, húsz éve Németh Gyulával, Bárkovich Istvánnal és Kápolnai Csabával dolgozom. Emellett Bárkovich István barátom tanácsára tag maradtam az általa vezetett fegyelmi bizottságban is. Az igazgatóval, a szövetséget másfél évtizede irányító Schneider Bélával is harmonikus kapcsolatom.
Hozzáteszi, a fair play, azaz a sportszerűség szabályait már az első olimpián lefektették. „A Fair Play bizottság a megyei labdarúgásban az elmúlt 30-40 évben kapott nagyobb szerepet, a játékstílus megváltozásának köszönhetően. Ugyanis a játékosok mindent elkövettek a győzelem érdekében, néha nem viselkedtek elegánsan. Így vált fontossá, hogy a meccseket különböző fair play szabályokkal kellett ellenőrizni. De a bizottságunk nemcsak az ellenőrzéssel, hanem a díjazással is foglalkozott, javasolhatott a csapatokat, akik a szezon végén kupákat vehettek át a sportszerűségi versenyben.”
Közli, évtizedekkel ezelőtt nem gondolta, hogy a számára olyan fontos emberek, példaképek és ikonok nyomdokaiba léphet, mint Csiszár István, Dérfalvi Imre, Kovács Ferenc, a pusztaszabolcsi születésű Szőke Miklós, valamint a két Bencsik István. Az idősb, aki a Videoton SC legendás elnöke volt, valamint fia, az FMLSZ társadalmi elnöke, aki 14 éve dolgozik a szövetségben.
- Több elismerést kaptam, például 2008 augusztusában a Fejér Megye Labdarúgásáért kitüntetés arany fokozatát, amire a legbüszkébb vagyok. Több mint negyven éve tevékenykedem a Fejér Megyei Labdarúgó Szövetség kötelékében. Ezekben az évtizedekben az FMLSZ-ben végzett munkám során rengeteg tapasztalatra és barátra tettem szert, hiszen a bizottságokban nem csak munkatársak, hanem barátok is lettünk. Abból az alapelvből kiindulva, hogy „foci volt, foci van és foci lesz” úgy gondolom, hogy a bizottságok munkájára mindig szükség lesz, akármilyen formában, akárhogy hívják is majd őket. Meggyőződésem, mindig akadnak majd olyan hozzám hasonló emberek, akik ezt a háttérmunkát szívesen, komolyan, szeretettel és önfeláldozóan végzik. Ahogy én is, mindig önkéntes alapon.