Az álma már valóra vált: a Vidi játékosa lett

Talán a Simple Női Liga, azaz a hölgyek honi NB I-es bajnokságának 19. fordulójában a MOL Fehérvár FC szállította a legnagyobb meglepetést, 2-2-es döntetlent ért el a bajnoki döntőért harcoló MTK vendégeként. Szehofner Vivien két szép góllal szerzett kétgólos előnyt a Vidinek még a szünet előtt. Előbb bal külsővel kanyarintott a hosszú sarokba impozáns mozdulattal, majd egy remek cselt követően szintén ballal, a tizenhatoson kívülről lőtt teli rüszttel a bal sarokba.

- Végignéztem többször is a gólokat, az első maradt a kedvencem. A másodikhoz egy kis szerencse is kellett, hogy bemenjen. Ugyan az MTK-nak lőtt első gólom talán szebb egy kicsivel, de a legkedvesebb mindenképpen az első NB I-es találatom, amelyet a Szekszárdnak lőttem - mosolygott a MOL Fehérvár FC színeiben már hat élvonalbeli találatnál járó Szehofner Vivien. - Rajtunk kívül talán senki sem számított arra, hogy pontot szerzünk az MTK vendégeként. Sokakat megleptünk azzal, hogy helyt tudtunk állni. Kicsit azonban maradt hiányérzetem, hogy nem sikerült megtartanunk az előnyünket, s nem három pontot hoztunk el. De nem lehetünk elégedetlenek! Több tényezős volt az MTK egyenlítése. Változtattak is a csapatuk szerkezetén valamelyest a második félidőre, és mi is elfáradtunk fejben az idő előrehaladtával. Harcos, küzdős meccs volt. Volt bennünk némi bizonyítási vágy, hiszen az előző fordulóban, az Astra elleni mérkőzésünk nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. De tisztában voltunk az erőviszonyokkal, hogy nem mi vagyunk az esélyes csapat. Ennek ellenére úgy készültünk, hogy megmutassuk, hogy a legutóbbi szereplésünk nem azt tükrözi, ami valójában bennünk van. 

Matematikailag még nem dőlt el, hogy újoncként bennmarad a csapat az élvonalban, de nagyon úgy néz ki, hogy jövőre is NB I-es lesz a Vidi női együttese. A Gajdóczi Tibor trenírozta fehérvári lányok három körrel a bajnokság vége előtt a 12 csapatos tabella kilencedik helyén állnak, hat ponttal előzik meg a kiesőhelyen lévő Szekszárd WFC-t.

- Bízunk benne, hogy sikerül megkapaszkodnunk, minden nap azért dolgozunk, hogy a vonal fölött legyünk. Három forduló van még hátra a bajnokságból, melyeken minimum három pontot szeretnénk gyűjteni, ha nem többet.

Úgy tűnik, jelen pillanatban nagyon hasonló az amatőr jogviszonyban működő - vagyis fizetést nem kapó -  női játékosok, valamint a finanszírozást tekintve a honi profi mezőny csúcsa közelében ténykedő férfi együttes labdarúgóinak helyzete. De a nők esetében a bennmaradás megsüvegelendő.

- Elsősorban azért is tudtunk pontot szerezni az MTK otthonában, mert igazi csapatmunkával tudtunk helyt állni. Ahhoz, hogy így tudjunk játszani, nagyon jó hangulat kell, hogy legyen az öltözőben is - fogalmazott Szehofner Vivien, aki a pályán és azon kívül is igyekszik segíteni, támogatni társait. A Vidi egyik vezére, megbecsüli, hogy ilyen egyesületben futballozhat. 

- Két fiútestvérem van, nem álltam soha messze a labdától. Nagyon sokat játszottunk, az első edzésen még az iskolában vettem részt, Rajos Zoltán irányította a tréninget. Ő szerettette meg velem igazán a futballt, még Móron - meséli a Vidi támadója. - Ott is kezdtem fiúkkal együtt játszani U11-ben. Disztl Milán volt akkor az utánpótláscsapat edzője Móron. Azután Handl Szabolcs is sokat segített a nevelkedésemben. Pongrácz Márton volt az, aki először pályára küldött női felnőtt mérkőzésen is. A legelső vidis toborzó alkalmával kerültem Fehérvárra, 2013-ban, azaz 14 évesen. Az első évben az U15-ös korosztályban játszottam, s elég gyorsan felkerültem az NB II-es csapatba, melynek edzője Horváth Gábor volt. Azóta hetente kétszer játszottam bajnoki mérkőzést. 

Szehofner Vivien ezek szerint oszlopos tagja a fehérvári női futball építőbrigádjának. A Vidiben rutinos játékosnak számít.

- Nagyon sokmindent megéltem már ezzel a csapattal. Mindig is nagy álmom volt, hogy a Vidi játékosa legyek. 14 évesen is tudtam: óriási megtiszteltetés, hogy a Vidiben focizhatok.

Vagyis a piros-kékek "hetese" már elérte álmát azzal, hogy a Vidi-család tagja. 24 éves lesz, sok szép élményben lehet még része a futballpályán. De óvatosan tekint a jövőbe.

- Nagyon nehéz megfogalmazni, hogy mosat mi az álmom. Utánpótlásszinten rengeteget voltam sérült. Keresztszalag-szakadás, bokatörés is hátráltatott, vagyis szinte "fél" lábbal nehéz álmokat megfogalmazni. Bármikor jöhet egy olyan sérülés, ami a karrierem végét jelentené. Az a célom, hogy az NB I-ben minél több tétmérkőzésen szerepeljek. A futball számomra mindig egy menekülési út volt. Ha bármiféle problémám volt, a pályán, labdával mindig le tudtam vezetni a feszültséget. Itt szabadultam fel, a pályán önmagam lehetek. Itt van a baráti köröm, a fél családom. A futball az életem. 

A mostani NB I-es hölgykoszorúban hol a bal szélen, hol a középpályán, hol pedig legelől tűnik fel. Sokoldalú, de támadószellemű futballista.

- Megfordultam már majdnem minden poszton. Amikor fiúkkal fociztam együtt, akkor bal védőt, vagy bal szélső középpályást játszottam. A lányoknál Móron bal szélső voltam, Fehérváron pedig a "tízes" pozíciójában, vagy centerben futballoztam. Úgy érzem, a center posztja áll inkább legközelebb hozzám.

Vivien a Testnevelési Egyetem végzős hallgatója, labdarúgóedző szakon tanul. Emellett a klub rehabilitációs edzőjeként dolgozik.

- Ebben tudom magam leginkább elképzelni a foci után. De nem véletlenül végzem az egyetemet, nem dobtam el az ötletet, hogy egyszer edző legyek. Mindenképpen szeretnék a futball mellett maradni a későbbiekben is.

A MOL Fehérvár FC női csapata szombaton 15 órakor a közvetlen rivális Kész- St. Mihály-Szeged alakulatát fogadja a sóstói edzőpályán.