Döntőbe vágynak a gyergyóiak

2023.02.07. 12:00

Szilassy Zoltán két és fél éve dolgozik a székelyföldi hokisokkal

Két és fél éve szerződött Erdélybe Szilassy Zoltán, aki együttesével, a gyergyói hokisokkal magabiztosan vezeti az Erste Liga tabelláját.

Horog László

Tréning előtt Gyergyószentmiklóson. Szilassy Zoltán együttesével élen áll az Erste Liga tabelláján

Fotó: Horog László / Fejér Megyei Hírlap

A fővárosban született, a Fradiban kezdett hokizni, majd két évet töltött Újpesten, olyan hokisokkal szerepelt egy sorban, mint az orosz válogatott Igor Eszmantovics, a liláknál pedig a hazai klasszis, a pályafutását Újvárosban záró Ancsin János. Szilassy húsz esztendős volt, amikor a Alba Volánhoz szerződött, hat éven át szerepelt a kék-fehéreknél, majd a megyei rivális Dunaújváros játékosa lett. Egy évtizedet húzott le az acélbikáknál, ahol kiválóan érezte magát, azt mondja, egyetlen klubjánál sem annyira családias a hangulat, mint Újvárosban. Hokis pályafutása végeztével edzősködni kezdett az Acélbikáknál. Fehérvári lányt vett feleségül, a koronázóvárosban telepedett le, vállalkozást is indított a megyeszékhelyen. Újpesten öt évet töltött vezetőedzőként, 2020 nyarán került Gyergyóba. Két hónap elteltével nevezték ki elsőszámú dirigensnek, tavaly is szépen meneteltek, az elődöntőre azonban betegség miatt elfogytak. Ezúttal sokáig vezettek, végül a második helyen zárták a magyar bázisú bajnokság, az Erste Liga első körét. A BJA HC 81, a Gyergyó 79 pontot gyűjtött, a DTVK és a Brassó 67 egységgel zárta a bajnokság rájátszást megelőző szakaszát. A Gyergyó nyugodtan várja az elő rájátszást, azaz a pre playoff küzdelmeit, ebben a körben ők nem érintettek, a FEHA19 a Debrecennel, a Dunaújváros az Újpesttel meccsel.  

- Közel egy évig, pontosan nyolc hónapig nem dolgoztam klubszinten, szakkomentátorként tevékenykedtem, örömmel mondtam igent a felkérésre, a gyergyóiak másodedzőnek szerződtettek, Malcolm Cameron mellé, ám rövidesen én lettem a szakmai munka felelőse – mondja Szilassy Zoltán. - Két és fél éve dolgozom a piros-fehéreknél, remekül érzem itt magam. Egy hosszabb távú projektet vázoltak fel, az első esztendő nem sikerült túl jól, nem voltunk versenyképesek, a negyeddöntőben elbúcsúztunk a Csíkszereda ellen. Azonban az első félév arra feltétlenül jó volt, hogy megismerjem az egyesületet, a játékosokat, pontosan tudjam, a folytatásban mit kell másként csinálnom. Bár különösen a foci, valamint a kézilabda, a kosárlabda is jön fel, a magyar állam hathatós támogatásának köszönhetően, azonban a Székelyföldön a hoki nemzeti, elsőszámú sport, az emberek imádják, a gyerekek többsége ezzel a sportággal ismerkedik először. Otthon kevesebb a néző, főleg Budapesten, Fehérváron továbbra is népszerű, ami érthető is, a gárda tavaly döntőt vívott az osztrák bajnokságban. Gyergyóban sok a néző, amiben nyilván szerepet játszik, hogy jól szerepelünk. Évtizedek óta van itt hoki, voltak eredmények is, azonban a mostani klub mindössze öt éves, a tulajdonosi kör akkor vette át az üzemeltetést. Nagy lemaradást kellett pótolni, minden tekintetben, az egyesület professzionálisan működik, mindenben fejlesztenek. A csarnokot bár fejlesztik, sajnos nem modern, a tulajdonosok terve az, hogy Gyergyóremetén új létesítményt húznak fel, de ez a nagyon közeli jövőben aligha valósul meg. A csapat tekintetében minden feltételt biztosítanak, az eredmények egyre jobbak. Tavaly az elődöntőben komoly esélyünk volt a fináléra is. Az elődöntőben a Fradival találkoztunk, idegenben egy meccset sikerült nyernünk, elvettük a pályaelőnyt, a folytatásban azonban elfogytunk, a játékosok tüdőgyulladás, magas láz miatt kidőltek, 14 játékosunk ágyban feküdt. A harmadik meccsre már alig tudtunk kiállni, a későbbiekben annyira elfogytunk, nem csak a járvány, sérülések miatt sem, ifistákkal sem tudtunk pályára lépni. Azt nem mondom, hogy bejutottunk volna a döntőbe, de komoly esélyünk volt rá. Ez azonban már történelem.

Szilassy Zoltán hat éven át vezetőedzőként dolgozott az újpesti hokisoknál, 2019 őszén távozott
Fotós: UTE Jégkorong

Most menetelnek, a tréner azt mondja, nem az alapszakasz a döntő, hanem a rájátszás. Ott dőlnek el a lényegi kérdések.

- Az alapszakasz kapcsán egyértelmű cél volt, hogy az első négy között végezzünk, tehát pályaelőnnyel kezdjük a playoff küzdelmeit. A ligában választás van, tehát a bajnokság első szakaszát a legjobb helyen záró gárda dönt elsőként az ellenfélről. A Szereda ugyan eddig elmaradt a várakozástól, de a kerete erős, ráadásul a közelmúltban újabb légisokat szerződtettek, a Brassó is komoly állománnyal rendelkezik, a Fradi szintén, a Miskolc, a BJA HC sem véletlenül van a tabella élén, egy hete hatalmas bravúrt végrehajtva a Magyar Kupát is megnyerték az ECHL tavalyi idényének ezüstérmese, a Hydro Fehérvár AV19 előtt. Az újpesti keret sem gyenge, a DEAC főleg hazai pályán mindenkire veszélyes, kiegyensúlyozott a mezőny. Úgy gondolom, mindhárom erdélyi csapatnak van esélye a fináléba kerülésre, nem tartom kizártnak, ha mondjuk a két, hargitai gárda viaskodik az aranyért. Én ezt a választásos szisztémát nem igazán szeretem, a korábbi szerintem jobb volt, az első játszott a nyolcadikkal, a második hetedikkel és így tovább. Azonban nyilván ennek is van értelme, a tévés közvetítésre egy látványos showműsort lehet építeni, komoly marketinggel, előzőleg pedig mindenki tippelget, találgat, hogy az élen végzők kire mutatnak majd.

A hazai bajnokik után a gyergyói gyerekek aláírásokat kérnek, fotózkodnak a felnőtt hokisokkal
Fotós: Horog László / Fejér Megyei Hírlap

A szakvezető egyedül él Erdélyben, a család Magyarországon tartózkodik. Fia, Levente természetesen hokizik, csatárként, centerként karistolja a jeget, az utánpótlás válogatottal a közelmúltban, Kanadában túrázott.

- A fiamból Wayne Gretzky valószínűleg nem lesz, de jó hokis lehet a hazai élvonalban. Megbízható, taktikailag fegyelmezett, jól olvassa a játékot. örülök, hogy hokizik, ezt választotta. Az apám szintén válogatott hokis volt, ő engem presszionált, ami persze nem volt baj, én nem erőltetem, hogy a gyerekem korongozzon, ez az ő döntése. Volt egy nagy törés, minis időszakában, hat héten belül meghalt korábbi játékostársam, ifjabb Ocskay Gábor, én pedig Dunaújvárosban, edzésen súlyosan megsérültem, az egyik szememre megvakultam. A kisfiam azt mondta, ő ezt nem szeretné csinálni, szörnyen élte meg ezt a két történést. Focizni kezdett, barátom, a válogatott Sille Tamás gyakran járt hozzánk, mindig hozott neki valami hokis ereklyét, szlovák NHL-sztár mezét, mindig mondta neki, Levi, hagyd abba a focit, gyere vissza hokizni. Aztán a fiam kis idő után újrakezdte, aminek nagyon örültem. Mivel Erdélyben nincs velem a família, teljesen belefeledkezem a jégkorongba. Nyilván otthon is így van, de most semmilyen más hatás nem ér. Ha nem Magyarországon vívjuk a meccseket, együtt reggelizünk a csapattal a jégpályánál található étteremben, az edzések és a meccsek között videózom, az ellenfeleket térképezzük, a taktikát dolgozzuk ki a kollégákkal. A napokat a csarnokban, illetve a két házzal arrébb található, szépen felújított klubirodában töltöm, ott vagyok reggeltől estig.

A magyar válogatottnál már a negyedik szakvezetővel dolgozik, amire rendkívül büszke, tevékenykedett Rich Chernomaz, Jarmo Tolvanen, Sean Simpson, az utóbbi időben pedig Kevin Constantine stábjában. Tavaly tavasszal Ljubljanában feljutottak a legjobbak közé, várja a finnországi, elit világbajnokságot. „A legjobb magyar hokisokat irányító stábban lenni mindig megtiszteltetés. Közel ötvenszer voltam válogatott, másodedzőként kétszer nyertem MOL Ligát, az Erste elődjét, vezetőedzőként is szeretném megélni ugyanezt. Fontos, hogy a csapataim folyamatosan fejlődjenek, de az eredményesség természetesen döntő. Sok szakvezetővel dolgoztam, amíg játékos voltam, a szlovák Jan Jasko - ő volt az első, aki valódi rendszert hozott az életünkbe Fehérváron -, majd Dunaújvárosban a kanadai JP MacCallum gyakorolta rám a legnagyobb hatást. Amióta edzősködöm, szintén nagynevű kollégáktól tanulhatom a szakmát. Nyilván, akadnak a jelenben remek magyar trénerek, barátom, korábban játékostársam, a jelenleg a szlovák élvonalban, Érsekújváron tevékenykedő, remekül dolgozó Majoross Gergelyt különösen nagyra tartom. Vele szívesen dolgoznék, akár a másodedzőjeként is, felkészült, precíz, jó temperamentummal megáldott szakvezető. Persze, úgy gondolom, edzőként én is az élmezőnyhöz tartozom.”

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában