Hartyáni Gábor, Nagy II János és Karsai László egyaránt 75 esztendős

Miután az impozáns stadion az utolsó őszi forduló óta téli álmot alszik a Csíkvári úton, az utánpótlás együttes bázisán Németh János köszöntötte a november 24-én egyaránt 75 esztendős Hartyáni Gábort, valamint Nagy II Jánost, továbbá Karsai Lászlót, aki rövidesen, december 5-én ünnepli születésnapját. Németh János a klub ajándékát, az érintettek nevével ellátott mezt adott át, valamint díszoklevelet, Balogh Attila ügyvezető aláírásával.

- Örülök, hogy elfogadták a meghívást, jó volt találkozni három legendánkkal. Az utolsó, hazai bajnokira november 13-án került sor a Kisvárda ellen, a következő a tavaszi második fordulóban kerül megrendezésre, február 4-án, a Debrecen ellen, az még messze van, ezért nem bajnokin ejtettük meg a köszöntéseket. A születésnap előtt két héttel nem akartuk megrendezni a vipteremben, továbbá másfél hónappal később sem. Örülök, hogy mindhárman elfogadták a meghívást. Fontos, hogy találkozzunk azokkal, akik annak idején sok örömöt szereztek a nézőknek, hozzájárultak klubunk sikereihez. Mindig van mit ünnepelni, a jeles évfordulókat igyekszem megszervezni. Ugyanis nem szerencsés, ha a régi futballistákkal csak szomorú eseményeken, valamelyik társunk temetéseken találkozunk – mondta Németh János.

Aztán következett a régi emlékek felelevenítése, Hartyáni Gábor az akkoriban pokoli erős Újpesti Dózsától érkezett, 1970-ben, ahol 22 évesen kevés lehetőséget kapott, hat éven át szerepelt piros-kékben, majd a szintén élvonalbeli, városi rivális MÁV Előréhez igazolt, ahol három éven át szerepelt. Később edzősködni kezdett, közel másfél évtizeden át pályaedzősködött a Vidiben, majd 1992-től két éven át elsőszámú dirigensként dolgozott. A Gázszer FC-vel is szerepelt a legmagasabb osztályban, a második ligában pedig dirigálta a Bodajk és a Siófok együttesét. Később az utánpótlásban tevékenykedett.

- Jó, hogy ismét összefutottunk, mindig öröm találkozni a régi társakkal. Meccsekre igyekszem járni, a hazai bajnokikon együtt szurkolunk a csapatnak. Az utóbbi időszak nem volt egyszerű számomra, pár éve volt két szívműtétem volt, két hónapja pedig infarktusom. Kórházba kerültem, már jobban vagyok, minden rendben – jegyzi meg Hartyáni Gábor.

Társa, Nagy II János is jól érzi magát – hat évet töltött együtt Hartyánival a Sóstói Stadionban, a középpályán -, bár az öregedésnek ő sem örül, az utóbbi bajnoki meccseken mindig ott volt a klub vendégeinek asztalánál, a futball iránt érdeklődő, fiú unokája társaságában.          

Karsai László bajnokikra nem jár, roppantul zavarja, hogy egyik szemére nem lát tökéletesen, de tévén természetesen figyeli a közvetítéseket. A Sunyi becenévre hallgató egykori irányító nyolcszor szerepelt a nemzeti együttesben, egy gólt szerzett. Németh János szerint nála különb futballistája nem volt a Vidinek, a technikai vezető meggyőződése, Karsainak nagyságrendekkel többször kellett volna szóhoz jutnia a nemzeti együttesben, ami az akkoriban fénykorát élő Albert Flórián miatt nem sikerült.

- Az MTK-tól érkeztem, 19 évesen. A Hungária körúton kevés lehetőséghez jutottam, a válogatott társak mellett. Tizennégy szezont töltöttem Fehérváron, innen lettem válogatott, később futballoztam Ausztriában, az élvonalbeli Eisenstadtban, Pusztai László és Kű Lajos társaságában. A pályafutásomat Veszprémben, a Bakony Vegyésznél fejeztem be, feljutottunk az NB II-be, majd elbúcsúztam. A Vidiben anno tíz évet töltöttem a Debrecenből szerződtetett Nagy II-vel, rendkívül hasznos futballista volt, szívós volt, nem véletlenül hívták Macskának. Csapattársnak nagyszerű, ellenfélnek szörnyű volt – tette hozzá Karsai László.