Terjék Lajos kétszer szerepelt a Vidiben, egyszer a válogatottban

2022.11.03. 10:46

Futballista a szerelem szigetén

Két részletben, három éven át erősítette a Videotont, alapembernek számított piros-kékben. Innen lett válogatott, majd Izraelbe szerződött. Pályafutását Cipruson fejezte be, le is telepedett a mediterrán szigeten.

Horog László

Az U13-as csapat három játékosával az Enosis-Anorthosis bajnoki mérkőzés szünetében

Fotó: Horog László / FMH

„Bemutatlak a keresztfiamnak” - mondja Terjék Lajos, a ciprusi élvonalba frissen feljutott Enosis Paralimni utánpótlásedzője. Majd hozzáteszi, itt lesz az összes tanítványa, szurkolnak a felnőtt együttesnek. Az október derekán, péntek este rendezett meccsen közel telt ház, az élcsapatnak számító Anorthosis Famagusta ellen, a hazaiak jobban kezdenek, szöglet után vezetéshez jutnak, aztán az esélyesebb vendégek kezdeményeznek, végül 1-1-es döntetlen születik, ami meg is felel a játék képének. A meccs után mosolygós, helyi kisfiú mutatkozik be tökéletes magyarsággal. „Szpirosz vagyok, Lajos keresztfia, ők pedig itt a barátaim és csapattársaim.” A tökéletesen formált magyar mondatok nyomán egyik ámulatból esem a másikba, Terjék veszi át a szót. „Az édesapja a barátom, nagyon sokat vagyunk együtt, a két család összejár. Abban maradtam Szpirosz apukájával, megtanítom magyarul, ami találkozott a kölyök és apukája elképzeléseivel is. Egy idegen nyelv elsajátítása gyerekkorban nem akkora kihívás, mint felnőttként. Ennek még nagy hasznát veheti a későbbiekben.”

Terjék Lajos keresztfiával, egyben futballista tanítványával a lelátón 
Fotós: Horog László / FMH 

A gyerekek elbúcsúznak, a jelenről, a 42. születésnapját október legvégén balszélső ciprusi hétköznapjairól folyik tovább a diskurzus. Aztán gyorsan visszatérünk a múltba. Harminc esztendőt.

- Apám focizott, de széttörték a lábát a Vasas második csapatában, a tartalékbajnokságban szerepelt, gyorsan befejezte futballista karrierjét. Ő is csatár volt, velem ellentétben jobblábas. Az öcsém is futballozott, amikor másodszor szerepeltem a Vidiben, ő is Fehérváron futballozott, de a piros-kékeknél nem lépett pályára, kölcsönadták a Főnixnek, nem volt igazán technikás játékos, amolyan törő-zúzó szélső volt. Jobb, mint egy átlagos jobbhátvéd, de annyira nem volt penge, hogy belső poszton futballozzon. Amikor én visszatértem Ciprusra a Vidiből, 2008-ban kijött ő is, a második és a harmadik ligában futballozott, négy évvel később hazaköltözött, 27 évesen befejezte a focit. A szigeten, Agia Napán játszottunk együtt, de tétmeccsen sajnos nem, a nyári felkészülés után kölcsönadták.  Szerintem nyugodtan futballozhatott volna még, de az akkori barátnője rábeszélte, hogy menjen haza és szakítson a futballal – mondja Terjék Lajos, aki 18 évesen mutatkozott be a hazai élvonalban.

Pontosan emlékszik a dátumra, 1999. április 10-én, Újpest-Vác mérkőzésen mutatkozott be a legmagasabb osztályban.

- Újpesten születtem és kezdtem futballozni. Tizennyolc éves múltan, 2-0-ra nyertünk, az utolsó tíz percben kaptam lehetőséget. Két héttel később, a III. Kerület ellen játszottunk, 4-1-re győztünk, gólt nem rúgtam, de jól ment a játék. A csapat egy évvel korábban bajnok lett, az együttes tagja voltam, kerettagként, aranyérmet igen, de lehetőséget nem kaptam a gárdában. Az első csapattal 1998 januárjától edzettem, de egy évet kellett várnom a bemutatkozásra. Addig az ifi A-ban és a tartalékban kaptam szerepet, aztán a felnőtteknél folyamatosan, az 1998-99-es idényben bronzérmesek lettünk. Várhidi Pétert a kispadon Glázer Róbert váltotta, őt a későbbi MLSZ-elnök, Kisteleki István, 2000-ben. Utóbbinál alig játszottam, ugyanis 2000 tavaszán, még Glázernél eltört a talpcsontom, a Fradi elleni bajnokin, összesen tizenegy hónapot hagytam ki. Három hónapot kihagytam, a nyári felkészülést végigcsináltam, az utolsó héten, egy edzésen, fordulásnál megint eltört, de akkor már úgy, hogy kitört belőle egy darab, műteni kellett. Újabb kihagyás, 2001 márciusában tértem vissza, keveset játszottam. Az utolsó előtti fordulóban hazai pályán fogadtuk a Tatabányát, gólt rúgtam, az utolsó fordulóban, az MTK ellen nem kaptam lehetőséget, úgy döntöttem, a vezetők ajánlottak szerződést, de méltánytalannak tartottam, úgy döntöttem, távozom.  A Vidi jó csapat volt, a bajnokságban jól szerepelt, kupadöntőt vívott, a fináléban 5-2-re kikapott a Debrecentől. Korábbi, újpesti edzőm, Várhidi Péter irányította a gárdát, ő hívott, én pedig örömmel mondtam igent. Az ősz elején kezdtem, nyertünk Sopronban, Debrecenben, a Fradi ellen idegenben 4-0-ra kikaptunk, mivel nem rúgtam gólt, kikerültem a kezdőből.  A Haladás ellen a kispadon kezdtem, a záró negyedórában álltam be, győztes gólt rúgtam, 1-0-ra győztünk, később 3-2-re megvertük a Vasast, kétszer voltam eredményes, megjött az önbizalmam. Elképesztő meccs volt, kétszer vezettünk, az angyalföldiek mindig egalizáltak, végül a 93. percben az ETO FC mostani vezetőedzője, Timár Krisztián fejelte a győztes gólt. Jó csapatunk volt, az ősszel úgy álltunk, a 4. helyen, hogy volt esélyünk akár a bajnoki címre is. Jól ment a játék nekem is, a ZTE ellen idegenben magabiztosan nyertünk, otthon 1-1-et játszottunk, mondjuk a hazai meccshez közünk nem volt, nagyon jól játszottak az egerszegiek, én lőttem az egyenlítő gólt.

A balszélső 18 évesen mutatkozott be a hazai élvonalban, később több országban is megfordult 
Fotós: Ermis Aradippou

Közben bemutatkozott a válogatottban, Gellei Imrénél egyszer szerepelt a nemzeti együttesben, 2003. februárjában, Cipruson Bulgária ellen, 1-0-ra elveszített, barátságos mérkőzésen.  A tavasszal már nem ment annyira jól, mint az ősszel, a remekül hajrázó zalaiak szerezték meg a bajnoki címet, a Fradi, az MTK és a Dunaferr előtt, mi az 5. helyen végeztünk. A gólkirály az újvárosi Tököli Attila lett, én a Vidi legeredményesebb játékosaként, 12 találattal ott voltam az élmezőnyben.

- A következő szezon nem indult mesésen, sőt, kimondottan rosszul, az ősz végén Várhidi Pétert menesztették, a kínai élvonalban egy szezont töltő korábbi szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan ült a fehérvári kispadra, vele nehéz volt a közös munka kezdete, aztán nagyon jól szerepeltünk, mi sem találtuk a közös hangot, aztán a felkészülés végére az egyik kedvence lettem, jól szerepeltünk, tabella alján helyezkedő csapattal elindultunk felfelé, zsinórban nyolcat nyertünk, bejöttünk a 7. helyre. Nekem ment jól, négy gólt rúgtam a szezonban. Bicskeit marasztalták, azonban a vezetőkkel nézeteltérése támadt, a lejáró szerződését nem hosszabbította meg, Egyiptomba szerződött. Érkezett Csank János, lejárt a szerződésem, június 30-ig élt a szerződésem, a felkészülést végigcsináltam, az Intertotó Kupában a bolgár Marek Dupnica elleni meccseken pályára léptem, a fehérvári stadiont átépítették, készült a főlelátó, ezért Dunaújvárosban játszottunk. Mindkét meccs 2-2-es döntetlennel zárult, idegenben következett a hosszabbítás az aranygólig, Földes Gábor elment a szélen, beadta, nyolc méterről fejeltem, centiméterekkel mellé, az ellentámadásnál harminc méterről kaptunk egy bombagólt, kiestünk. Pedig a következő körben a német Wolsburggal találkoztunk volna. Csank mondta, maradjak, számítana rám, de váltás mellett döntöttem. Elmúltam 22 éves, több mint száz meccsen szerepeltem az élvonalban, úgy gondoltam, van már annyi rutinom, hogy külföldön is megállom a helyem.

A góljai után érthetően nagy volt az öröm
Forrás:  Ayia Napa FC 

A Dupnica elleni pároscsata után Izraelből keresték. A Budapestről kivándorolt mérnök, a játékosügynökként is dolgozó, nagyon sok, itthon sztárjátékosnak számító futballista szentföldi karrierjét komoly odafigyeléssel egyengető Grósz József két csapatot is talált Terjéknek az élvonalban.

- Grósz jelezte, megegyezett a Netanyával, nagyon jó feltételeket kínáltak. Budapesten felszálltam a gépre, Tel-Avivba le, a reptéren mondja az ügynököm, bemutatom neked az FC Ashdod intézőjét. Kérdeztem, nem Netanyára megyünk, mondta nem, mert amíg repültem, számomra lényegesen jobb feltételekkel megállapodott az Ashdod vezetőivel, így kerültem oda. Az elnök korábbi sztár, Haim Revivo volt, elképesztő, nemzetközi futballkarrierrel a háta mögött – Celta Vigo, Fenerbahce, Galatasaray -, az volt az utolsó éve játékosként, de már elnökként is dolgozott.  Amikor az Ashdoddal Netanyára látogattunk, tízezer ember anyázott a lelátón, hiszen vártak, de kiderült, a riválishoz szerződtem. A helyi tévében már játszották a góljaimat, megjöttem, aztán kiderült, nem hozzájuk.

Az Ashdod 5. lett a bajnokságban, Terjék bekerült az év csapatába. Akkoriban már kevesebb magyar futballozott Izraelben, mint korábban.

- Akadtak még honfitársak, de kevesebben, mint öt évvel korábban. Nagyon jól éreztem magam, mesés lakást bérelt nekem a klub, egy toronyház tetején, elképesztő panorámával a tengerre és a belvárosra, a klubnál szerettek. Amikor vége lett az idénynek, találkoztam az elnökkel, győzködött, hogy maradjak. Eleve is jó pénzem volt, de ezt megduplázták. Azonban egy másik magyar ügynök – mert Grósz csak Izraelben képviselt – hívott, hogy képben vagyok Marseille-ben és Mallorcán. Húztam az időt Izraelben, ugyanis érthetően felcsillant a szemem, hogy francia, meg spanyol élcsapat keres. Nos, ezekből természetesen semmi nem lett, az Asdod pedig nem várt rám, közölték, már nem él az ajánlat. A német másodosztályú Karlsruhe keresett, akik egyértelműen a feljutást célozták meg, aláírtam, a felkészülés alatt jól ment, a szezon végén fel is jutottak a Bundesligába, a Fradi mostani sportigazgatója, az 59-szeres válogatott Hajnal Tamás akkor igazolt hozzájuk Kaiserslauternből, az első élvonalbeli évükben nagyon jól is játszott. Én azonban nem maradtam sokat, mindössze két hónapot, a nyári felkészülés végén kértem, bontsuk fel a szerződésemet. Az izraeli, mesés klíma után a Fekete-erdő szélén minden nap esett az eső, amitől megőrültem. Kerestem az ashdodi vezetőket, hogy meggondoltam maradnék, mondták, már nem számolnak velem. Két szék közül a pad alá estem.

Mindig nagy harcot vívott a védőkkel
Forrás:  Ayia Napa FC 

Hazatért Magyarországra, 2004 nyarán Détári Lajos invitálta az élvonalban maradásért harcoló Nyíregyházára. A csapatnak sem ment, Terjék sem érezte jól magát. Fél év után, a télen távozott.

- Grósz József hívott, közölte, az edzőm, akivel Ashdodban dolgoztam, aláírt Ciprusra, Paralimnibe, az Enosis gárdájához, szeretné, ha hozzájuk igazolnék. Másfél évet töltöttem náluk, gólt csak hármat rúgtam, azonban passzkirály voltam, adtam negyven asszisztot a társaknak. Minden szögletet, szabadrúgást én rúgtam, a csapat góljainak nyolcvan százalékában benne voltam. Az első szezonban középcsapat voltunk, a második évben nagyon jó helyen zártunk, 4, helyen, minden idők legjobb helyezése volt, a csapat azóta sem tudta ezt megismételni. Akkor még nem gondoltam, hogy ez a város lesz az otthonom, azóta is itt élek.

A ciprusi klub komoly anyagi gondokkal küzdött, a vezetők a szerződésben szereplő össze felét kínálták, végül középutas megoldást találtunk. Eli Guttmann a rivális AEL Limassolhoz szerződött.

- Helyére egy másik, izraeli tréner jött, akivel anno majdnem együtt dolgoztam, a Maccabi Tel-Avívnál. Kérte, a vezetők egyezzenek meg velem, számítana rám. Azonban addigra elmérgesedett a viszony köztem és az elnökség tagjai között, 2006 nyarán hazatértem a Videotonba. Csertői Aurél volt az edző, a friss kupagyőztes fehérváriak szerződtettek. Kiestünk a nemzetközi kupában a svájci Grasshoppers ellen, a bajnokságban sem ment jól, Csertőit felállították, a horvát Marijan Vlak érkezett, a csapat a végére összeállt, a középmezőny tetején zárt. Én a tavasszal már nem játszottam, áprilistól a második csapattal edzettem, négy társammal - korábbi válogatott játékosokkal - irányítottak a második gárdához. Ugyanis a vezetők kérdezték, miben látom a problémát, hogy a teljesítményem elmarad a várttól. Mondtam, abban, hogy nekem ez az edzésmunka nem az igazi, mire jön a mérkőzés, nem érzem magam frissnek, a többiek is közöltek, másnap ötünket a második együtteshez irányítottak, mintegy ezer NB I-es meccs tréningezett a fakóval. A nyáron visszatértem Ciprusra, az első ligás Ayia Napa gárdájához. Könnyű döntés volt, a nejem, Timi Fehérvárra már nem jött velem, jó állása volt Cipruson, amit nem akart feladni, egy évet külön töltöttünk. A Vidinél még egy évig élt a szerződésem, az ügyvezető nem akart elengedni, ragaszkodott hozzám, kénytelen voltam magam kivásárolni magam a szerződésemből, hogy távozhassak.

Az Ayia Napa együttesével szerepelt a ciprusi első és második vonalban is
Forrás: Ayia Napa FC

Ayia Napán egy szezont töltött, majd Derineia következett, a harmadik liga. Mindössze 27 évesen.

- Többen csodálkoztak, de a döntésemnek volt logikája, amit a vezetők vázoltak, jó projektnek tűnt. Azzal tisztában voltam, 27 évesen európai topbajnokságba innen már nem szerződhetek, a Derineai céljai között rövid időn belül elsőligás klub szerepelt. Az első évben maradtunk a harmadik vonalban, a klub edzőt váltott, simán feljutottunk a második ligába, amit megint simán megnyertünk, 2011-ben. Azonban a pénz közben elfogyott, jelentős összeggel tartoztak. Akkoriban nem csak a magyar fociban volt jellemző az állandó tartozás, Cipruson is. Ma már más a helyzet, mindenütt rendeződtek a dolgok. Visszatértem Agia Napára, 30 évesen, az egyesület közben megjárta a harmadosztályt, én a második vonalban induló egylethez kerültem.  Feljutottunk az első ligába, de már nem tartottam velük, az Ermis Aradippou, majd az Othellos Athineu következett. Öt év alatt ötször jutottam fel a második vonalból az élvonalba, de már nem vállaltam az elitligát. Úgy ítéltem meg, jobb célokért küzdeni lejjebb, mint az, hogy újoncként minden meccsen bucira verjenek bennünket a legjobbak között. Elmúltam 35 éves, a harmadik ligában gond nélkül elfutballoztam. 

Paralimniben telepedett le, másfél évtizeddel ezelőtt, onnan ingázott aktuális együtteseihez, a szerelem szigetén nem jelentősek a távolságok. Az utolsó idényét a sziget északi oldalán, a Dumlupinar TSK együttesében töltötte. Az Észak-Ciprusi Török Köztársaság – amit hivatalosan csak Ankara ismer el – élvonalában.

- A FIFA által nem jegyzett bajnokság, a focit az ott élő ciprusi törökök is szeretik, néző van, a futballistákat megfizetik, de a körülmények nem túl jók. Az első és második vonalban 16-16 csapat van, a stadionok nem modernek, nincs is miért építkezniük, a bajnokságból nem vezet út Európába. Én vagyok az egyetlen magyar, aki Ciprus mindkét oldalán szerepelt a legmagasabb osztályban. Több ciprusi játékos járt át a déli részről, én úgy kerültem oda, hogy a Derineia egyik elnökségi tagja – egy menő mosodás - üzleti kapcsolatba került a Dumlupinar elnökével. Előbbi ajánlotta, hogy északon folytathatom, ha van kedvem. Paralimniből Famagustára jártam át, a határátlépés nem jelentett gondot, heti három edzésre és egy meccsre mentem. Elmúltam 36 éves, a térdem megsérült, az évek alatt a belső szalagok megnyúltak, éreztem az idő múlását, befejeztem.

Megszerezte a megfelelő végzettségeket sportvezetőként
Fotós: Horog László / FMH 

Közben sportvezetői képesítést szerzett Cipruson, Nicosiában, az egyetemen, hazaért Magyarországra, sportvezetőként.

- Mivel a megfelelő papírokkal rendelkeztem, az NB II-es Dorog keresett sportigazgatót, felvettem velük a kapcsolatot. Hazatértem 2007 nyarán, a nejem nem tartott velem, ugyanis novemberben megszületett a kislányom. Amikor világra jött, Cipruson voltam, kedden visszatértem Budapesten, szerdán a baba világra jött, pénteken hazavittem őket a kórházból, visszatértem Magyarországra, vasárnap délután már ott ültem a lelátón a Dorog meccsén. Nem sokáig maradtam a klubnál, az ősz kimondottan jól sikerült, mindössze kétszer kaptunk ki, Békéscsabán és Kisvárdán, a tavasszal remekül kezdtünk, a Debrecent 2-1-re legyőztük a Magyar Kupában, azonban a bajnokságban nem rajtoltunk jól. A tulajdonos úgy döntött, a közös munkánk véget ér, áprilisban távoztam. A csapat megőrizte tagságát a második vonalban, én Cipruson egy évig nem foglalkoztam a futballal, többféle munkát elvállaltam, aztán 2019 márciusában hívtak Esztergomba, sportigazgatónak, a megyei első osztályba.

Amikor megjegyzem, kissé túlzónak hat, hogy a honi megyei első osztályban sportigazgatói titulusban foglalkoztatnak három éven át egy korábbi, válogatott labdarúgót, gyorsan válaszol.

- Ez valóban az, azonban komolyan céljaink voltak, ám sajnos nem sikerült feljutnunk az NB III-ba. Az utolsó évben vezetőedző is voltam, nem sok hiányzott, azonban túl sok fiatal volt a keretben, hiányzott a rutin a feljutáshoz. Amúgy remekül éreztem magam a klubnál, 2021 nyarán lejárt a szerződésem, az elnök jelezte, szeretné, ha folytatnám, de a nejemmel úgy döntöttünk, visszatérek Ciprusra. A kislányom, Emília neveléséből alig vettem ki a részem, kéthavonta találkoztunk, két napra, ez már nem volt tartható. Korábbi csapatom, a Paralimni utánpótlásában helyezkedtem el tavaly nyáron, az akadémián dolgozom a 5-15 éves korosztályban három csapat edzője vagyok, az U13-as, U14-es és U15-ös korosztályban. Tavaly irányítottam a Paralimni felnőtt fiókcsapatát, amely az ötödosztályban érdekelt, de túl sok volt a feladat, a három gyerekcsapat ad elég munkát, valamint több időt szeretnénk tölteni a családommal is. Idén nyáron felkerült, hogy én leszek az első ligás felnőttek általános igazgatója, végül nem engem választottak. Nem sokkal később, szóban megegyeztem egy másik újonccal, az elitbe frissen feljutó limasszoli Karmiotissa gárdájával, a klubot azonban két héttel később eladták az orosz befektetőnek, aki érthetően mást hozott erre a pozícióra. A cél ez, hogy az élvonalban dolgozzak sportvezetőként, ha a szigeten bárhol lehetőséget kapok, elfogadom, sőt másodosztályra is igent mondanék. Sőt, ha otthonról keresnének az első, vagy második ligából, ahol komoly célokat fogalmaznak meg, lehet, arra igent mondanék. Sőt, talán a nejem is rá tudnám venni, hogy térjünk haza. A lányom óvodás, a nejemmel tizenöt éve vagyunk együtt, neki remek munkája van, Larnacában dolgozik, a cégük sikeres. A magyarországi munkavállalásom egyelőre nem aktuális, nagyszerűen érezzük magunkat Cipruson. Évente egyszer-kétszer látogatok haza, apósomék gyakran jönnek, édesanyám most is itt tartózkodik. 

Nagyszerű hangulat az Enosis Paralimni bajnoki meccsén, az élvonalban 
Fotós: Horog László / FMH

Terjék tartja a kapcsolatot korábbi, hazai játékostársaival. Egyik legjobb barátja a korábbi, válogatott csatár, az élvonalban futballistaként a Vidiben bemutatkozó, jelenleg az NB III-as Dunaújvárost irányító Horváth Ferenccel szinte napi kapcsolatban van, valamint korábbi újpesti, csapattársával, Tamási Zoltánnal is gyakran beszél telefonon. Azt mondja, nézi a magyar bajnokikat – rendelkezik a megfelelő eszközzel -, a ciprusi és a magyar bajnokság is sokat fejlődött az utóbbi években.

- A hazai NB I a Ferencvárosról szól, itt nagyobb a küzdelem. Sokkal nagyobb a csata, öt csapat esélyes a végső győzelemre. Természetesen járok meccsekre, nem csak az Enosis összecsapásaira, természetesen tudom, hogy két válogatott játékos, Gyurcsó Ádám és Lang Ádám itt futballozik. Velük nem találkoztam, nem is vagyunk egy korosztály, több mint tíz évvel fiatalabbak nálam. Arra kíváncsi lennék, egy magyar élcsapat milyen eredményt érne el a listavezető Pafos, az Aris Limassol, az Omonia Nicosia, az AEK Larnaca, az APOEL, vagy az Anorthosis ellen.

Munkáltatója, az Enosis Paralimni egyik vezetőségi tagjával 
Fotós: Horog László / FMH

 

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában