Példájával, kitartásával motiválja a fehérvári ironman a sportolni kezdőket

- Sokan azt gondolhatják, hogy minden versenyen az eredményem kimaxolása a lényeg, de a RunBogárd nekem nem a díjakról szól: úgy érzem, hogy a jelenlétemmel motiválhatok embereket sportolásra,. A csatákat a versenyzőknek elsősorban önmagukkal kell megvívniuk, így vagyok ezzel én is – mondta Janota Zoltán „Jonny”, aki a kezdetek óta rendszeres résztvevője a RunBogárd futóverseny félmaratonjának. Idén a 7 kilométeres távon indult, mert felkészülésének ezen szakaszában fontosabbak a rövidebb távon az átlagsebességére és teljesítményére vonatkozó adatok, hogy aztán majd a legjobbat tudja kihozni magából a Ironman-versenyeken.

- Teljesen ki kellett magam csavarni az utolsó méterekre, hogy valós állapotot mutasson az elemzőszoftver a teljesítményemről, mentális erőmről. Annak ellenére, hogy életem legjobbját futottam új maximális pulzussal, bizony nem volt könnyű önmagamat legyőzni.

Janota Zoltán a verseny üde színfoltjának tartja, hogy az útvonal egy része a szőlőn át vezetett, ahol a helyi borászok is megmutatták magukat és boraikat. Noha megnyerte a 7 kilométeres távot, ahogy ő fogalmaz, nem ez volt az elsődleges célja. „Igaz, hogy megnyertem a versenyt, de nem ez volt az elsődleges célom. Harminc éve vagyok az élsportban. Annyi mindenért megszenvedtem és annyi mindent kaptam ettől a sportágtól, hogyha egy kicsit tudok belőle visszaadni és ha jelenlétemmel és példámmal csak egy embernek tudok segíteni elindulni az élethosszig tartó sportolás felé, akkor már nem éltem hiába. Az ember génjeiben van a mozgás, ezt kell élethosszig kihúzni, a lényeg, hogy essen jól, így a hétköznapok is könnyebben mennek.

A triatlon- és Ironman-versenyző 1992-ben kezdett sportolni, amit az elmúlt harminc évben egyáltalán nem bánt meg. „Hiszem, hogy a sportág választja ki az embert. A szüleim válásakor kezdtem triatlonozni és jó értelemben úgy éreztem, hogy ez a kiút számomra. Egyébként a matektanárom javasolta, mert nagyon izgága gyerek voltam. Aztán az iskolai sporteredményeim és a tanulmányaim is jobbak lettek. Azóta is sokat köszönhetek a sportnak: amin keresztülmentem az életben és amit kibírtam eddig, azt 90%-ban a triatlonnak és az ironmanes felkészülésemnek köszönhetek. Soha nem nyúltam szerhez, nincs szenvedélybetegségem, szenvedélyem a triatlon. Harminc év alatt egyszer sem éreztem úgy, hogy unom. Komplex személyiségfejlesztő, egyben védekezőrendszer is a külvilág negatív gondolataival szemben, mert sportolás közben kikapcsol az ember, magára összpontosít. Hálás vagyok a sorsnak, hogy errefelé tereltek, egy percig nem bánom, hogy ezen az úton vagyok.”

A sportoló a Magyar Honvédség VI. Sipos Gyula Területvédelmi Ezred hadműveleténél sporttiszt Székesfehérváron tartalékosként, ahol szintén büszkén hirdeti a katonáknak Ironman-szemléletét.