Vojvoda Dávid egyik legjobb szezonja volt

November közepén 4 győzelemmel és 6 vereséggel álltak a tabella 11. helyén, a válogatott világbajnoki selejtezői miatti bajnoki szünetben a fehérváriak – több klubhoz hasonlóan – edzőt cseréltek, majd elindultak felfelé a tabellán. Ahogy múltak a hetek és hónapok, úgy nyújtott egyre markánsabb teljesítményt a magyar kosárlabda talán legnagyobb értéke, a 31 éves Vojvoda Dávid. Az olasz élvonalból két éve visszatérő hátvéd az utóbbi hónapokban elképesztő teljesítményt nyújtott, több találkozón a hátán cipelte társait.

– Nem indult jól a szezon, olyan meccseket veszítettünk, amelyeket nyernünk kellett volna. Novemberben edzőt cseréltünk, jobb lett a játékunk, az alapszakasz végén három mérkőzést kellett nyernünk zsinórban, hogy ott legyünk a tavaszi debreceni kupadöntőben. Megoldottuk, legyűrtük a Szegedet, az Oroszlányt és a Zalaegerszeget, a bajnokságban is egyre jobban teljesítettünk, bár becsúsztak váratlan vereségek. Március végén a kupa nyolcas fináléjában a DEAC ellen megérdemelten győztünk, bejutottunk a négy közé, a legnagyobb favoritnak számító Falcót a másik ágon a Szeged eltakarította az útból, biztosra vettem, aranyért harcolunk majd. Meg is volt nyerve a Tisza-partiak elleni derbi, végig mi irányítottunk, fél lábbal ott voltunk a döntőben. A mai napig előttem van, fel is idegesít, ha erre gondolok, három perccel a vége előtt 11 ponttal vezettünk, majd zsinórban 22 pontot kaptunk, olyan összeomlást mutattunk be, ami kosárlabdában meglehetősen ritka. Azért bosszantó, mert ha ki is kaptunk volna az Olajtól – a szolnokiak megérdemelten hódították el a serleget –, az idei szezonban lenne egy ezüst a kupából és egy bronz a bajnokságból, nagyon elégedett lennék. Főleg a tavalyi bajnokság 5. helye után lenne nagy tett két érem. Amiből végül csak egy lett. A kupában a bronzmeccsen kikaptunk a Kecskeméttől: a Főnix Arénában végig vezetve nyertek ellenünk, jobbak voltak. A múlt hétvégén a bajnokságban viszont sikerült visszavágnunk – jegyzi meg Vojvoda Dávid.

Azt viszont sajnálja, hogy előzőleg, a bajnoki elődöntőben a Falco ellen csak megszorítani tudták a vasiakat, legyőzni nem.

– A bronz reális eredmény az NB I-ben. A szombathelyiekkel nagyon szoros meccseket vívtunk, az első ugyan tízpontos különbséggel zárult, de a zárás előtt két perccel még együtt voltunk, a végén léptek el a sárga-feketék. Aztán valóban egylabdás meccsek jöttek, úgy gondolom, játékban nem voltak különbek nálunk, a rutin döntött a javukra. Nagyszerű csaták voltak, azért sajnálom, hogy az utolsó, fehérvári mérkőzésen nem koncentráltunk eléggé, végül 3-1-es összesítéssel búcsúztunk. Ha a Gáz utcában 2-2-re alakítjuk a párharcot, az Arena Savariában a mindent eldöntő, ötödik ütközet során lett volna esélyünk. Két nagyon fáradt brigád ütközetén a hazaiakat nyomta volna a tét, mivel előzőleg kétszer legyőztük őket, 0-2-ről felálltunk. Ami végül nem következett be. A harmadik helyünk reális, a rendkívül tartalékos KTE-vel szemben meg kellett szereznünk a bronzérmet. Az Alba Fehérvár kapcsán mindig jogos elvárás a dobogó, ez nem lesz másként az elkövetkező években sem. Az ősszel egyértelmű cél az alapszakasz első körében a nyolc közé jutás, a kupában az elődöntő, aztán a harc az éremért az NB I-ben is.

Az idei szezon kapcsán azt mondja, élete egyik legjobb idényét produkálta. Úgy gondolja, tavaly sem teljesített rosszul, ám mivel akkor a csapat nem hozta az elvártakat, ezért többen úgy gondolták, a csapatkapitány sem tette hozzá a magáét, nem teljesített a képességeinek megfelelően.

– Nem volt rossz a tavalyi idényem sem, ha a számokat nézzük, 17 pontot termeltem, most 17,3 volt az átlagom. A mostani azért tűnik lényegesen jobbnak, mert akadtak kimondottan látványos találkozók, amikor távoli, kulcsfontosságú kosarakat szereztem, ezekkel vagy nyertünk, vagy nehéz helyzetben visszajöttünk a meccsbe. Mindenki a korábbi, szolnoki teljesítményeimhez hasonlította a produkciómat, amikor mindig sok pontot dobtam, látványos duplákkal, triplákkal. Ezt tavaly hiányolták, való igaz, a közelmúltban gyakrabban találtam be éles helyzetben 8 vagy 10 méterről. Most kiegyensúlyozottabb voltam, pedig a szezon nem indult jól, betegséggel bajlódtam, aztán kiment a bokám, a szezon végére utolértem magam. Soha rosszabb idényt, elégedett vagyok magammal és a csapattal is. A rájátszás során remek volt a hangulat, telt házas meccseket vívtunk. Nincs mese, a fehérvári nézők hozzászoktak a sikerekhez, őket ki kell szolgálnunk. Remélem, ahogy a tavasszal, az ősszel is mellettünk lesznek a drukkerek, végérvényesen visszatér a korábbi hangulat a lelátóra.