Még most is szaladna Nagy Zsolt

A magyar labdarúgó-válogatott régen nem látott magasságokban járt júniusban. A mieinket mindenki féltette a Nemzetek Ligája A szintjétől, hiszen Németországgal, Angliával és Olaszországgal kerültek Marco Rossi fiai egy csoportba. Az elmúlt években azonban már más szelek fújnak, a magyarok nem ijedtek meg a kihívástól, és Angliát oda-vissza (hazai pályán 1-0-ra, idegenben 4-0-ra) megverték, a Puskás Arénában pedig Németországgal ikszeltek le.

– A felkészülés elején még csak az itthoni játékosokkal edzettünk, a légiósok kicsit később csatlakoztak hozzánk, addig is az erőnléten volt a hangsúly. A teljes kerettel már a taktika került célkeresztbe, átvettük a különböző elemeket. Már ott is érezni lehetett, hogy az edzésen is mindenki száz százalékosan koncentrál. Tudtuk, hogy milyen ellenfelek ellen játszunk majd, ez még plusz motivációt is adott a társaságnak – mondta lapunknak a PAFC játékosa, Nagy Zsolt.

A Felcsút labdarúgója tevékeny részese volt a sikereknek, hiszen az angolok elleni hazai találkozón ő harcolta ki a mindent eldöntő tizenegyest, majd betalált a Puskásban Németországnak, idegenben pedig Angliának. Amikor arra kértem, válasszon a két gól közül, hogy melyik áll közelebb a szívéhez, előbbit említette.

– Ami talán közelebb áll a szívemhez, az a németek elleni találat, hiszen azt hazai pályán, telt ház előtt lőttem. A gól után szinte robbant a stadion, akkora ünneplés volt, ez még most is libabőrös érzés. Felejthetetlen, szerintem még most is szaladnék örömömben, annyira boldog voltam, végigpörgött az életem, hogy mennyi munkát raktam bele. Nem gondoltam volna, hogy Németország vagy Anglia ellen szerepelhetek a válogatottban, nemhogy még gólt is lövök nekik.

Nagy Zsolt pályafutása az utóbbi években egyértelműen felfelé ívelt, ez azonban nem volt mindig így, de szerettei és klubja támogatásával eljutott a válogatottságig, a többi pedig már történelem.

– Kicsiként a családom nagyon sokat segített, mindig mellettem álltak, anyukémék, tesómék. Anyukám testvére, a nagybátyám mintha a második apukám lett volna, ő vitt engem mindig mérkőzésekre, sokat köszönhetek neki is. Játszottam Csákváron is, akkor egyet visszább kellett lépnem, hogy kettőt előre tudjak menni. Volt olyan eset is, hogy a bajnoki szünetben elmentem focizni, megsérültem, de nagyobb büntetést szerencsére nem kaptam. Miniszterelnök Úr mondta nekem, hogy annyira szeretem a focit, hogy nem tudtam megállni. Most már a szerződéseinkben benne van ennek a tiltása, de ez az eset is jó lecke volt. Karriert befolyásoló sérülés is lehetett volna, öt éve történt nagyjából, részlegesen a belső térdszalagom elszakadt, két hónapot kellett csak kihagynom. Rá néhány évre egyébként elszakadt teljesen is, akkor meg kellett műteni, azóta jól szuperál a balos. Jó lecke volt, ez a fiataloknak is tanulságos lehet, fontos a foci szeretete, de meg kell gondolni, hogy mikor és hogyan csináljuk. A nehezebb időszakokban fontos volt, hogy a szeretteimen kívül az akadémia is mellettem állt mindvégig. Betti és Lara minden nap velem vannak és nagyon nagy erőt adnak, nekik is nagyon szépen köszönöm a támogatást.

Hatalmas népszerűségnek örvendenek labdarúgóink manapság, a Puskás Akadémia játékosát is meg-meg állítják egy szó vagy fotó erejéig. Nem csoda, hiszen a magyar válogatott történelmet írt, Angliát 60 év után győzték le, mindjárt kétszer is. A 4-0-ás eredmény a legendás 6-3 után beleíródott mindkét futballnemzet történelmébe.

– Köszönet jár mindenkinek, aki engem, vagy a magyar futballt hozzásegítette ehhez a sikerhez. Akadtak rosszabb időszakok, amikor megkérdőjelezték többek között a stadionok építését is. De idővel beértek az erőfeszítések, amelyek nélkül ez a siker nem teljesült volna. Történelmi tettet hajtottunk végre a 6-3 után – nyilatkozta „Joe”, majd kitért a kedves szurkolókra is, akik az elmúlt pár napban léptem-nyomon köszönetet nyilvánítanak neki a kapott élményért. – Másfél hét telt el az utolsó meccs óta, de bármerre járunk a családdal, odajönnek a szurkolók. Szegeden a halászcsárdában egy idősebb pár jött oda hozzánk és megköszönték az élményt, ez hihetetlen számomra. Voltunk kirándulni, ott egy kisebb büfében kezdtem el beszélgetni szurkolókkal. A közösségi média egyik felületén bejelölt egy srác azért, hogy elmesélhesse a történetét. Egy kis focipálya mellett sétált, ott fociztak a fiatalok, de nem Ronaldo és Ronaldinho szerepében, hanem mindkét csapatban volt egy Nagy Zsolt. Kiskoromban édesanyukám mondta, hogy fiam, ne te menj más után, ne arra törekedj, hogy hasonlíts valakire, hanem arra, hogy rád akarjanak hasonlítani. Látom a gyerekeken, akikkel beszélgetek, hogy ők is szeretnének erre a szintre eljutni, ez pedig nagyon nagy boldogság, ezért érdemes volt elkezdeni futballozni.