Kornakker Dániel a több játéklehetőség reményében váltott és igazolt a fővárosba

Fehérvári nevelésű játékosként végigjártad a „szamárlétrát”, karriered korai szakaszában, az utánpótlás évek nagy részét is Fejér megyében töltötted el. Hogyan emlékszel vissza arra az időszakra?
– Nagyon jó éveink voltak együtt a fiúkkal, sok olyan játékossal együtt nőttem fel, akikkel később a felnőttek között is szerepet kaptam. Az utánpótlás években kollégiumban szálltunk meg, ahogy most is az akadémista fiatalok az Árpád kollégiumban helyezkednek el. Ez megalapozta a fiatal éveinket, rengeteg örömmel és boldogsággal teltek ezek az évek, gyakorlatilag együtt nőttünk fel, ezt kevesen mondhatják el magukról. Ez egy kulturális lehetőség is volt, hiszen nemcsak azt kaptad, amit otthonról hoztál, hanem az ország minden tájáról érkeztek a gyerekek, és különböző viselkedéseket, stílusokat láthatott az ember. Ami pedig a sport részét érinti, az utánpótlásban eltöltött éveinkben U16-tól U20-ig minden évben bajnokságot nyertünk, azok az esztendők tele voltak örömmel, bajnoki címek sorait ünnepelhettük.
2015 nyarán a tengerentúlra igazoltál, abban az időben mi szólt az amerikai lehetőség mellett?
– 18 éves voltam, amikor kimentem Amerikába. Akkor kerültünk volna fel az Ertse Ligás csapatunkhoz, de Fehérvárra igazolt Jani Kalnins, akiről ma már tudjuk, hogy azóta nem akármilyen mutatókat produkált a KHL-ben. Úgy éreztem, hogy sokkal több lehetőséget kaphatok, ha elmegyek Fehérvárról, még akkor is, ha csak junior szinten védek a tengerentúlon. Ez egy nagyon jó döntésnek bizonyult. Utólag kiderült, hogy az akkori Erste Ligás csapatunk jól szerepelt és még a Kalnins is a cserepadon ült, mivel a rájátszásban Rajna Miklós lejátszott a felnőttektől. A két amerikai szezonomra visszagondolva kulturálisan változásokon ment keresztül az életem, több lettem, jobb emberré váltam, a két év alatt benőtt a fejem lágya és megkomolyodtam. Életem legjobb évei voltak, remek közegbe kerültem, jó csapattársakkal, nagyon összejött az a 22 ember akkor. Rengeteget tanultunk egymástól, sok időt töltöttünk együtt.

2017-ben hazaigazoltál Fehérvárra. Volt esélyed a tengerentúli folytatásra?
– Kint Amerikában lett volna lehetőségem egyetemre menni és ott jégkorongozni. Megkeresett Frank Banham, elkezdtünk beszélgetni, és ajánlott egy D3-as iskolai lehetőséget. Akkor még nem tudtam sokat az egyetemi jégkorongról és szkeptikus voltam azzal kapcsolatban, hogy most a D3-as intézmények a D1-hez viszonyítva milyen színvonalat képviselnek. Az első divíziósok nagyobb médiafigyelmet kapnak, illetve valamivel másabb a színvonal, de nem sokkal. Akkor ettől az ötlettől kicsit eltántorodtam és mondtam Frankie-nek, hogy profi szinten mennék máshova. Lett volna lehetőségem Floridában egy próbajátékra, Banham felvette a Fehérvárral is a kapcsolatot, mert akkor még ott volt a játékengedélyem. A Fehérvár élt volna a lehetőséggel, hogy kivásárlási árért eladja a játékengedélyemet, de a tárgyalások nem alakultak úgy végül a két klub között. Hazajöttem, a Fehérvárhoz kerültem, itt láttam itthon a legnagyobb esélyt a fejlődésre. A magyar hokinak a fellegvára még mindig a Fehérvár, bár utánpótlásszinten már a többi klub is egyre jobb.
Először az Erste Ligában induló Titánokban kaptál lehetőséget, majd az évek előrehaladtával egyre többet védtél az osztrák központú ligában is.
– Szerencsésnek mondhattam magam a hazajövetelkor, mert amikor a Titánok csapatában védtem, volt egy légiós kapus is. Azonban úgy alakult, hogy jobban teljesítette nála, nem is volt annyira koncentrált, nem felelt meg az elvárásoknak, így egy teljes szezont levédtem a Titánoknál. Majd Rajna Miki távozásával felkerültem az osztrák ligás csapathoz. Az első szezonban Mac Carruth-al voltam együtt, ő egy olyan kvalitású kapus, aki mellett örülhettem annak a hat mérkőzésnek is, amin védhettem. Magas színvonalú teljesítményt nyújtott, de távoznia kellett a klubtól. Ouzassal másfél idényt védtem végig, a számok azt mutatták, hogy nem ment rosszul nekem, akár többet is védhettem volna. Általában nem feltétlenül a sereghajtók ellen álltam a kapuba, inkább idegenben a Salzburg vagy a Graz ellen kellett megmutatnom, mire vagyok képes. Jól jött ki a dolog, a csapat is jól játszott előttem. Aztán a harmadik idényt még az Ouzassal kezdtem el, aztán az agyrázkódása miatt ő visszavonult, ekkor több lehetőséget kaptam, majd megérkezett Jaroslav Janus. Mellette nagyon jól éreztem magam, az egyik legjobb kapustársam volt, a mai napig tartjuk a kapcsolatot. A számok szerint felesben védtük, de az érkezése után kevesebbet játszottam már. Az utolsó szezonomban Tirronennel védtük a kaput. A célom nyilvánvalóan a minél több játéklehetőség volt, és ki akartam harcolni azt a csapaton belül, hogy komolyabb szerepkörben is számításba vegyenek, de ez sajnos nem sikerült. Profi sportolók vagyunk, nem sértődtem meg, hogy nem védtem, nem tudom mindig ő volt-e a megfelelő döntés a mérkőzéseken, de tiszteletben tartottam az edzői stáb döntését. A rájátszást is végig védte, de ha egy kapus elkapja a ritmust és jól jönnek neki ki a dolgok, akkor felesleges ezt kockáztatni. Ilyen a sport, emberek döntenek, a döntéseket pedig el kell fogadni, ugyanis ha nem teszed, az téged minősít. Fiatal vagyok, a lehetőségek nyitva állnak előttem.

A közelmúltban érkezett a hír, hogy nem hosszabbítottál szerződést Fehérváron, és a MAC HKB Újbuda csapatához igazolsz. Miért döntöttél a váltás mellett?
– Elkezdtünk decemberben tárgyalni a Fehérvárral, akkor még stabilan védtem, de végül ajánlatig nem jutottunk el. Január 25-én játszottam utoljára, majd a szezon végén ismét tárgyalni kezdtünk, azonban közben a MAC is megkeresett. Minden tekintetben jobb döntésnek bizonyult, ha a fővárosiakhoz írok alá. A MAC-nál megkapom azt a lehetőséget, hogy első számú kapusként védjek, ami az én koromban nagyon fontos. Be szeretném bizonyítani, hogy így is megállom a helyem, erre most jött el az idő, a MAC ezt a pozíciót biztosította, míg Fehérváron érthető okokból külföldi kapus az első számú portás. Nem szerettem volna a kispadon ülni, ki szeretném magam próbálni, remélem, meg tudom állni a helyem első számú kapusként is.
Veled kapcsolatban az elmúlt két idényben rendre felmerült a válogatottság kérdése, hiszen bár nem védtél 21-nél több meccset egy ICEHL-es szezonban, mégis a védési hatékonyságod jó volt. Ha több szerepet kapsz az Erste Ligában, akkor elérhetőbbé válhat a nemzeti csapat is számodra?
– A válogatottság is egy fontos szempont volt az átigazolásomnál. Az utóbbi években is kommunikáltunk a válogatott stábjával, de sajnos mindig abba a falba ütköztem, hogy keveset védek. Az alacsony mérkőzésszám ellen nem tud az ember mit mondani, hiába jók a statisztikáim, el kell fogadni azt, ha keveset védek, nem hívnak be a válogatottba. A kevesebb azonban lehet néha több, hiszen a két liga között azért van különbség, a tempó és a sebesség nem ugyanaz annak ellenére, hogy az Erste Liga nagy ütemben fejlődik és egyre jobb a bajnokság, évről évre egyre kiegyensúlyozottabb lesz a pontvadászat. Többet védek majd a MAC csapatában, remélhetőleg eredményesek leszünk csapat és egyéni szinten is, és ezáltal remélem a válogatottbeli bemutatkozásomnak is eljön az ideje. Megteszek mindent azért, hogy odakerülhessek, de arról sem szabad megfeledkezni, hogy rajtam kívül is vannak olyan kvalitású kapusok, akik ugyanúgy megérdemlik a lehetőséget.
Mivel töltöd majd nyáron a szabadidőd, mikor kezded el a nyári felkészülést? A fővárosi szurkolóknál már adtál elfoglaltságot, hiszen esélyt kaptak arra, hogy megtervezzék a jövő évi sisakod.
– Gárdonyban nyitottunk a párommal és családjával közösen egy fagylaltozót, egyelőre főleg mi csináljuk, aztán meglátjuk. A jégkorong még mindig első, de az ember azért próbál felkészülni a sporton kívüli életre is. A felkészülést már elkezdtem, egy tízhetes programot csinálok. Jégre a közelmúltban lett volna lehetőségem menni, de még nem volt meg a felszerelésem, így ez kimaradt. A tervek szerint júliusban néhányan jégre megyünk majd Érden, vagy Újbudán. Ami a sisakomat illeti, szerettük volna a szurkolókat is kicsit bevonni a dizájn tervezésébe. Nekem is vannak ötleteim, de úgy gondoltuk, hogy megkérdezzük őket is. Ha bárki meg akar valósítani egy kapussisakon valamit, ő most bátran megteheti. Egyelőre még kevésbé érkezett olyan, ami a rákerülhetne, de azt el kell mondani, hogy a humor nem hiányzik a szurkolókból. Érkezett egy olyan ötlet, hogy marhapörkölt kerüljön rá, de kaptam egy gyerekrajzot is, ami nagyon aranyos volt.