Fehérváron szeretne bizonyítani Takács Martin

Az Alba 21 éves hátvédje életében először szakadt el ikertestvérétől, Milántól. Martin december végén újabb két évre elkötelezte magát az Albával, majd Egerszegre igazolt. Sok lehetőséghez jutott a zalai kék-fehéreknél, a meccsek első félidejében gyakorlatilag végig pályán volt, a nyugati határszéliek végül gond nélkül bennmaradtak, a 11. helyen zárták a szezont. Takács a rájátszás meccsei során már ott ült a kispadon, korábbi és jövendőbeli társaival.

– Hasznos hónapokat töltöttem a ZTE-nél. Jót tett a környezetváltozás, ugyanis előzőleg gyakorlatilag összenőttem a tesómmal, az életem minden percét vele töltöttem. Eleinte furcsa volt, hogy nincs velem, aztán megszoktam, eljött annak az ideje, hogy önállósodjak. Nem ma volt, másodikos általános iskolások voltunk, amikor elkezdtünk kosárlabdázni. A Tóvárosi Általános Iskolába jártunk, ahol a korábbi NB I-es játékos, Szigetvári Zoltán volt a testnevelő tanárunk, ő ismertette meg velünk a sportágat – réved a múltba Takács Martin.

Az utánpótlás-válogatottban, az U16-os korosztályban biztos pont volt testvérével, azonban Martin az U18-ban nem jutott szóhoz elhúzódó sérülése miatt, de az U20-ban már ismét számítottak rá is, ott volt a húsz éven aluliak Európa-bajnokságán a portugáliai Matosinhosban, valamint szerepelt a 3x3-as válogatottban is, az U18-as korosztály kontinensviadalán, Debrecenben. Első hivatalos mérkőzésére az Alba első csapatában a 2018/2019-es szezonban került sor, a derbit hazai pályán vívták a DEAC ellen. A Fehérvárt a katalán Jesus Ramirez dirigálta.

– Pályafutásom egyik legemlékezetesebb meccse a legelső, felnőtt bajnokim volt, a Debrecen ellen, bemutatkozás gyanánt 6/6 pontot szereztem. Minden szezonban kaptam szerepet, azonban tavaly ősszel nem igazán játszottam. Az alapozást szinte teljesen ki kellett hagynom sérülés miatt, az addig kialakuló rotációba nagyon nehezen és lassan kezdtem el visszakerülni. A több játéklehetőség reményében távoztam kölcsönben, január 3-án kezdtem edzeni Zalaegerszegen. Azonban előtte további két évre hosszabbítottam az Albával. Tavaly ősszel már felmerült, hogy Nyíregyházára kerülök kölcsönben, a korábbi, fehérvári trénerem, Pethő Ákos által dirigált újonchoz, de ebből nem lett semmi. Aztán a novemberi, fehérvári edzőváltást követően Matthias Zollner vetette fel, hogy a tavaszra igazoljak Zalába, a Zalaegerszegre érkező Emir Mutapcic szakvezetővel már korábbról ismerték egymást. Egy olyan edzőhöz kerültem, aki nagy hangsúlyt fektetett az egyéni, technikai képzésre, ami számomra rendkívül fontos volt.

Az első időszak ezzel együtt sem volt számára könnyű Zalában, sőt, kimondottan nehéz, de idővel belerázódott. „A vezetőség és a csapattársak is támogattak. A mérkőzéseken átlagban húsz percet játszottam, elsősorban a védekezésben szántak nekem fontos szerepet, úgy gondolom, a feladatomat többé-kevésbé jól elvégeztem. A csapat célja a bennmaradás volt, ami végül sikerült, ráadásul a play-out elkerülésével. Az ott eltöltött négy és fél hónap alatt 11 mérkőzést nyertünk meg, úgy érzem, emberileg és játékosként is előreléptem. Ahogy ott befejeztük a bajnokságot, visszatértem Székesfehérvárra, a Sopron elleni hazai playoff-mérkőzésen már a pálya mellől szurkoltam a csapatnak. A következő szezonban szeretnék tovább fejlődni és minél több tapasztalatot szerezni. Ha az előrelépésemet az szolgálja a legjobban, akár kölcsönbe is elmennék újra. Persze, a legjobb az lenne, ha az Albában sikerülne bizonyítanom. Itt nőttem fel, ide köt minden.”