Nagy álmok lebegnek a Kanadát is megjárt fehérvári jégkorongozó, Méder Levente szemei előtt

Amikor gyermekként választunk egy sportot, az azért van, mert megtetszik nekünk, és boldoggá tesz minket. Ez tulajdonképpen ilyen egyszerű. Aztán a dolog elkezd komolyodni. Egyre több edzés, egyre több befektetett munka, megízleljük a versenyek/meccsek hangulatát, megfogalmazódik bennünk egy cél, példaképeink lesznek, akikre hasonlítani szeretnénk, és ott vannak a merész álmok, amelyekről talán soha nem beszélünk, de a legnehezebb napokon ezek tartják bennünk a lelket, és viszik tovább a szívünket, amikor már minden izom elfáradt. Ilyenkor indul be az a bizonyos mókuskerék, amelyet a fehérvári sportoló, Méder Levente is hajt egy ideje: tanulás, edzések, dolgozatok, meccsek. És, hogy megéri-e? Erre a kérdésre adjon választ a Kanadát is megjárt tehetséges jégkorongozó, aki az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia növendéke. 

Hároméves korában ismerkedett meg a sportággal, fehérváriként pedig hol máshol, mint egy meccsen az Ördögkatlanban. Ha pedig az ember kimegy egy Volán-mérkőzésre, akkor két esély van: vagy szurkoló lesz vagy jégkorongos, de a lényeg ugyanaz: a jégpálya lesz a második otthona. Levit is teljesen magával ragadta az atmoszféra, és nem volt kérdés, hogy korcsolyát húz majd a lábára, ezért megkérte szüleit, hogy vigyék el egy edzésre. Ennek idestova 10 éve, azóta pedig el sem tudná képzelni az életét jégkorong nélkül, és a jövőt is abszolút ebben látja, ez nem kérdés.  Az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia "szárnyai alatt" nevelkedett, jelenleg az U14-es csapatot erősíti, és a kék-fehér szín a későbbiekben is szeretné, ha meghatározná az életét. Hiszen melyik jégkorongozó ne hallgatná végig, ahogy felrobban az Ördögkatlan, és zúg a még, még, még, még, még, ennyi nem elég. De a jövőre térjünk vissza később. 

A támadó sort erősíti, de előfordul, hogy hátvédként is szerepet kap egy-egy mérkőzésen. Erősségei közé tartozik, hogy remekül átlátja a pályát, pontosan tudja, hogy hova, és mikor kell passzolni a korongot. A gyorsaságán fejlesztene leginkább, ezért erre különösen odafigyel az edzések során, amiből persze nincs hiány. Iskola után egyből irány a csarnok, ahol négy órát tölt el átlagosan, egy héten pedig 8-10 edzése van, plusz egy meccs, és igen, az ő napja is csak 24 órából áll. Így elképesztő koncentrációt, tudatosságot, és elszántságot igényel, hogy ezt mind mentálisan, mind fizikálisan bírja. 

Mindig van azonban miből erőt meríteni, hiszen pontosan tudja, mit szeretne elérni, a kitűzött célokról sosem veszi le a szemét, és természetesen számára is vannak példaképek, akik motiválják őt. Az NHL-ből Alexander Ovechkin és Auston Matthews játékát csodálja. A Fehérvár meccsein továbbra is töretlenül részt vesz, és figyeli a csapat minden egyes mozzanatát. Az egész csapat egy példa számára, a mostani szezon pedig különösen nagy hatással volt rá, szeretne ő is egyszer átélni egy ilyen történelmi utazást szülővárosában. Alex Petan játéka közel áll a szívéhez, és szerencsére ezt a következő szezonban is csodálhatja, a támadó ugyanis hosszabbított, és visszatér a koronázóvárosba a 2022/23-as szezonra. 

Amikor a sikereiről kérdezzük, egyből választ kapunk a kérdésre, hogy vajon megéri a rengeteg befektetett munka, és a lavírozás a tanulmányok és a sport között.

- A tavalyi szezonból van egy emlékezetes meccs, amikor az Újpest ellen játszottunk, ahol sikerült dupláznom, és hosszabbításban megnyertünk egy fontos mérkőzést, majd harmadikak lettünk a szezonban. Ez nagyon meghatározó élmény volt számomra. Tavalyelőtt is jó szezont zártunk, a saját korosztályomban harmadikak, míg a fölöttem levő korosztályban másodikak lettünk a szezon végén.  Az U12-es korosztályig nem számolják a pontokat, nincsen kupa, így innen nem tudok felsorolni helyezéseket, de ebben az időszakban is voltak meghatározó pillanatok számomra. 

Nemrégiben pedig Kanadát, a jégkorong hazáját is megjárta a Hungary Talent csapat egyetlen fehérvári játékosaként. Ez pedig egy hatalmas mérföldkő volt a karrierjében, hiszen impozáns csarnokokban, több ezer néző előtt olyan csapatok ellen léphetett pályára, mint a  New York Rangers vagy a New Yersey Devils. 

Nagyon nagy élmény volt kint játszani, rengeteget tanultam, úgy érzem, fejlődtem is, és olyan élményekkel gazdagodtam, amit soha nem felejtek el. 

A tornára videók beküldésével lehet nevezni a csapatokat, majd a szervezők eldöntik, hogy milyen kategóriában indulhat egy csapat. A magyarok pedig a legmagasabb, azaz AAA kategóriában léphettek jégre. Először a New York Rangerssel csaptak össze, a québeci rendezésű Pee Wee Cup tornán, amelyet idén 62. alkalommal rendeztek meg. A tehetséges magyar fiatalok itt elsöprő győzelmet arattak, és 8-1-re verték meg a tengerentúli csapatot. Az egyenes kieséses szakaszban egy NHL-utánpótlás csapattal, a New Jersey Devilssel néztek farkasszemet. Nagyot küzdöttek, mindent megtettek, hogy az álom tovább folytatódjon, de sajnos 2-1-re alul maradtak az összecsapásban, de emelt fővel távoztak, hiszen nem mindennapi, amit ők elértek. Nagy nyomás alatt, egy feszített tempójú tornán, a legmagasabb kategóriában, a legjobbak ellen bizonyították, hogy milyen értékes a magyar jégkorong, és milyen erős utánpótlás van kis hazánkban. Ezek a gyerekek részesei lehettek egy olyan népünnepélynek, amikor Kanadában szinte megáll az élet, az iskolák bezárnak, és minden a torna körül forog, hatalmas érdeklődés övezi a fiatalok játékát, akik nem máshol, mint a Videotron Centre-ben léphettek jégre, amely 20 ezer nézőt képes befogadni. Egy átlagos meccsre ezren voltak kíváncsiak, míg az U14-es döntőt, 7-8 ezren tekintették meg a helyszínen. Ezek a számok is bizonyítják, hogy milyen nagy volumenű torna részese volt a feltörekvő fehérvári jégkorongozó. 

Ha az álmairól kérdezzük, akkor szeretne bekerülni a Volán felnőtt keretébe, és megtapasztalni, milyen érzés egy ilyen szurkolótábor előtt játszani, ami Fehérváron van. Ha pedig azokra a bizonyos legmerészebb álmokra térünk rá, akkor Svédország, Kanada és Finnország neve hangzik el, ezért pedig mindent meg is fog tenni, hogy az álomból valóság legyen. Családjától és edzőitől minden támogatást megkap, az edzésbe mindent belead, és tudja, miért dolgozik, így bízik benne, hogy célba ér az úton, és ha visszatekint a karrierje végén, akkor azt mondhatja majd: megcsináltad, Levi!