Bartalis István fájdalmas, de sikeres és élvezetes idénye

A csípőjével az egész szezonban bajlódott, a rájátszásban összeszorított fogakkal karistolt a jégen, alig várta a záró dudaszó pillanatát. Kezelésekre jár a fővárosba, nagyon reméli, kora ősszel már teljes értékű harcosa lesz a Bajnokok Ligájában szereplő fehérvári hokisoknak.

- Mentálisan nagyon nehéz szezon volt, amúgy úgy gondolok rá vissza, mint a legélvezetesebb idényre. Kiderült, az akarat sokkal többet ér, mint a fizikum. Azért is volt különleges idény, mert másfél hónapja született a kisfiam, Noah. Én svéd-magyar állampolgár vagyok, olyan nevet igyekeztünk választani, ami itthon nincs, illetve nem gyakori. A Noah a Noé nemzetközi verziója. A kisfiam az utolsó előtti meccsnapon született, a döntő harmadik derbije előtt. Szerdán délelőtt kiutaztam a csapattal, megérkeztünk, a nejem este hívott, ha lehet, induljak vissza, szerinte rövidesen megindul a szülés. A csapatmenedzserrel, Balika Bencével jöttünk is haza kisbusszal, éjszaka, 2 óra 40-re érkeztünk a kórházhoz. Én maradtam itthon, Balika másnap indult vissza az edzővel, ugyanis a tréner előző nap nem tarthatott a csapattal, betegség miatt, én szerda este jöttem haza, ő pedig csütörtökön indult Salzburgba. Én maradtam a nejem mellett, csütörtökön délután 13 óra előtt született a fiam.

Amikor arról érdeklődöm, akad-e bárminemű protokoll arra vonatkozóan, hogy a klub köteles-e elengedni tétmeccs előtt a játékosát sorsdöntő mérkőzésről, gyermeke születése miatt, gyorsan válaszol. „Ez emberi és etikai kérdés, úgy gondolom, normális az, ha az ember szeretne jelen lenni első gyermeke születésénél. Fel sem merült, hogy nem lehetek ott, az edző is azt mondta, természetes, hogy a családommal vagyok ebben a helyzetben. Végig ott voltam a szülésnél, több mint negyven órát voltam talpon, de természetesen megérte. A döntő utolsó, negyedik, fehérvári meccse előtt hat órát aludtam, aztán pályára léptem.”   

Aztán visszatérünk a hokira. Bartalis azt mondja, döntő volt a szezonban, hogy a csapattal olyan célokat tűztek ki, amelyek elsőre elérhetetlennek tűntek, de ahogy mászták a lépcsőfokokat, az álomból valóság lett. Nem szívesen panaszkodik, de azt nem titkolja, végig fájdalmakkal küzdött a jégen.

- Keresztcsont-gyulladással bajlódtam, amit nem diagnosztizáltak a szezon végéig. Szeptemberben kezdődtek a problémák, tíz kilót fogytam izomból, mert zsír nem volt rajtam. Lassan leépültem az idényben, hol játszottam, hol nem, gyakorlatilag ki-be jártam a jégen. Szerettem volna pihenni, de játszanom kellett, nagyon sok volt a sérültünk, sűrű volt a program, a csapatnak szüksége volt rám, nem tehettem meg, hogy leállok. Mentek a hónapok, decemberben jeleztem a sebésznek, Majzik Ernőnek, hogy egyre rosszabb a helyzet, kaptam egy gyulladáscsökkentő injekciót, aztán még egyet, az állapotom stabilizálódott. A meccsekkel nem volt gond, a másnapok voltak nehezek, ha jégen vagy, az adranalin dolgozik, mindent visz, nem törődsz semmivel. Előzőleg kísérleteztünk fájdalomcsillapítóval, de nem hatott, viszont lelassított. A rájátszás előtt részt vettem fizikai felmérésen, kiderült, hatvan százalékos az állapotom. A világbajnoki részvételre nem volt esélyem, ahogy vége lett a bajnoki döntőnek, megkezdődött a rehabilitációm, heti ötször megyek Budapestre, speciális rehabilitációra, öt órán át foglalkozik velem Molnár Ágnes, manuál terapeuta, továbbá erőnléti edzővel, gyógytornásszal is dolgozom. Ez a gyulladás más volt, mi a korábbiak, a korábbi sérüléseimmel ellentétében nagyban gátolta a mozgásomat, fáj a csípőm, a keresztcsontom gyulladása miatt az oda tapadó izmok - a doki azt mondta, összesen nyolc - is gyulladásba kerültek, fájt a hátam, a derekam, lassan leépült a szervezetem.  

Aztán kellemesebb téma jön, Bartalis két éve, 2020 nyarán tért haza Fehérvárra, a svéd másodosztályban szereplő HC Vita Hasten csapatától. Tavaly is nagyon jól teljesítettek az alapszakaszban, aztán a középszakaszban és a rájátszásban nem nyertek meccset.

-Ezúttal minden másként alakult. Az új edző, Kevin Constantine jelentette a különbséget. Megszállott, mindent ennek rendel alá. Csak egy példa, Villachban bejutottunk a döntőbe, ahogy elindultunk a busszal, maga mellé ültette a buszon a két segítőjét, hazáig elemezték az elődöntőt, meg a döntőbeli ellenfél, a Salzburg utolsó mérkőzését. Nem volt ünneplés, pedig hatalmas sikert értünk el, hanem a lefújás után azonnal kezdődött a felkészülés a fináléra. A tavalyi évvel ellentétben rend volt a csapatnál, a tréner összerakta a sorokat, mindenki tudta a dolgát, pontosan begyakoroltunk mindent.

Azt természetesen sajnálja, hogy nem vehetett részt a világbajnokságon. Nem ez az első világverseny volt, amit kényszerből, sérülés miatt kihagyott.

- Ahogy számolom, a hatodik világversenyem, amelyen nem szerepelhettem. A krakkói 2015-ös vb-t kihagytam, amelyen feljutottunk a vb-re, keresztszalag-szakadás miatt, a torna előtti utolsó, budapesti edzésen sérültem meg. Egy évvel később, az A-csoportos eseményen már jelen voltam Szentpéterváron, nagyon jól ment a játék, akkor adtam el magam a Bundesligába, a HC Schwenninger együtteshez, ahol három évet töltöttem. Nagyszerű időszak volt, még úgy is, hogy volt öt, komoly sérülésem. Az első idényben a vállammal bajlódtam, egy hónapot kihagytam, a következő idényben egy olyan izom szakadt be, ami a lapockák alatt indul hátul, a törzs mellett halad, a combcsontra feszít. Műtötték a könyököm, a nyáktömlőt, leszaladt az ujjbegyem, visszavarrták, de az nem volt nagy ügy, tíz napot hagytam ki miatta. Koronggal fejbelőttek, az arcomon azóta is érzem a zsibbadást, de tudok élni vele, nem gátol semmiben. Nem lehettem jelen a 2018-as, hazai világbajnokságon sem, azon a rendezvényen a britek jutottak fel az A-csoportba. Érthetően örültem, amikor a fiúk kivívták a feljutást Ljubljanában, természetesen nagyon drukkoltam a társaknak. Ha jövő évi világbajnokság idején egészséges leszek, meghívnak a keretbe, ha rajtam múlik, ott leszek a jégen. De ez még nagyon messze van, ennyire előre nem tekintek. A lényeg, hogy végre felépüljek, a szakemberek azt mondják, két-három hét múlva sérülésmentes, tehát óvatosan terhelhető leszek. A szerződésem jövő nyáron jár le Fehérváron, most az fontos, hogy a következő idényben ne legyenek problémáim. Küzdelmes szezon volt, nemrég számoltam, a Villach elleni második, itthoni elődöntős meccsen hét öltéssel varrták össze a számat, az évek során ez volt a negyvenegyedik öltés a fejemen. Hátulról, vállal leütköztek a palánknál, fejre kaptam az ütést, a plexi felszakította a számat. De nem sérülésekről szeretnék beszélni, egyrészt nem szoktam panaszkodni, másrészt tényleg nagyon jó érzésekkel gondolok a legutóbbi szezonra.

A kora ősz kerül szóba, a CHL, azaz a szereplés a Bajnokok Ligájában, ami komoly kihívás, hatalmas lehetőség. „Várom a sorozatot. Európai élklubokkal találkozunk, az osztrák bajnokság jól felkészít erre a sorozatra. Az alapszakaszban volt egy kimondottan jó időszakunk, Erdély Csanáddal és Alex Petannal játszom egy sorban, ez számomra tökéletes, nagyon jó, működünk együtt, mindenki ismeri a másik gondolatát, hol helyezkedik, hova adja a korongot, 15 meccsen át mi voltunk a liga legeredményesebb sora, aztán én sérülés miatt hat meccsre, kiestem, visszatértem, megint kidőltem kis időre. Csaniék ezért Sarauerrel kerültek össze, vele is jól teljesítettek. A Pustertal elleni negyeddöntőben játszottunk újra együtt, jól ment a játék, ahogy a Villach ellen is. A Salzburg ellen is jól teljesítettünk, az első két meccsen volt a legnagyobb esélyünk a győzelemre. Nem volt veszíteni valónk, ők három és félszeres költségvetéssel rendelkeznek, itt csak ők bukhattak. Az első, salzburgi meccsen nagy sanszunk volt a sikerre, kétszeri hosszabbításban kaptunk ki. Az biztos, joggal kerültünk a döntőbe, mi voltunk a második legjobb csapat a bajnokságban. Az osztrák liga erős, úgy gondolom, az orosz bázisú KHL, a svéd, a finn, a német, a svájci és a cseh liga után következik a kontinensen. A svédeknél sokat játszottam, a Schwenningerrel sok felkészülési meccset játszottunk svájci és orosz csapatokkal, ismerem az erőviszonyokat a kontinensen.”