Alba Fehérvár - Az ügyvezető szerint nagyon hasonló képességű együttesek csatáznak

Alakulhatott volna másként is, a pályaválasztói jogot illetően. Az Alba kosarasai várták előnyösebb helyzetből a múlt szerdai, záró fordulót a középszakasz felsőházában, 18 győzelemmel és 15 vereséggel, a soproniak többször botlottak, 17-16-os mérleggel érkeztek a Gáz utcába. Hazai siker esetén nem lettek volna kérdések, azonban a nyugatiak nagy csatában, 89-85-re nyertek, ezzel mindkét fél 18-16-tal zárta a bajnokság második szakaszát. Az döntött, hogy ezen etapban az SKC kétszer nyert a Fehérvár ellen, így kivívta a pályaelőnyt a rájátszás első köre, a negyeddöntő kapcsán. Ez azt jelenti, szerdán, a határszélen találkoznak az együttesek, aztán szombaton, 17 órakor Fehérváron, jövő kedden, 19 órakor ismét a hűség városában.

Amennyiben szükség lesz rá, 27-én, pénteken Fejérben, május 29-én vasárnap Sopronban viaskodnak az együttesek, a párharc az egyik fél harmadik győzelméig tart, nem valószínű, hogy bármelyik gárda három meccsen eldönti az elődöntőbe jutásról határozó sorozatot.

A fehérváriak ügyvezetője, a játékosként nagy csatákban edződött Simon Balázs reméli, nem az SKC jelenti az utolsó állomást az Alba számára a 2021-22-es szezonban.

- Mennyire elégedett az idény eddigi alakulásával?

- A szezont a szlovén Dejan Mihevc irányításával kezdtük el, november végén edzőváltásra került sor, az elmúlt öt hónap eredményeit figyelembe véve úgy gondolom, a váltás jól sikerült. Ha a játék nem is mindig jó, az eredményeink nagyot javultak, elsődleges célunkat elértük. Azt tűztük ki a csapat elé, hogy alapszakasz végén ott legyünk a felsőházban, azaz az első ötben, ezt pedig jó hajrával elértük.

- Aztán következett a debreceni kupadöntő, a házigazdák magabiztos legyőzésével bejutottak a négy közé, joggal bizakodtak a drukkerek a hasonló folytatásban.

- Az első meccsen összeszedett játékkal vertük a DEAC-ot, azonban az elődöntőben kikaptunk a végül döntőig menetelő szegediektől. Ez egyértelműen csalódás volt, főleg azért, mert előzőleg az SZTE legyőzte a Falcót, joggal gondolhattuk, hogy döntőt vívunk majd a másik ágról érkező Szolnokkal. A Szeged elleni elődöntő az utolsó két-három percig úgy alakult, ahogy terveztük, a végjátékot elrontottuk, amit komoly kudarcként éltünk meg. A bajnoki középszakasz felemás eredményeket hozott, voltak nagyon jó és kevésbé sikeres mérkőzéseink, azt nagyon sajnálom, hogy nem tudjuk hazai pályán kezdeni a rájátszást. Úgy gondolom, a pályaelőny megszerzésére nagy esélyünk volt, ám múlt szerdán, itthon kikaptunk a Soprontól. Sőt, az utolsó fordulóig arra is volt esélyünk, hogy a 3. helyen fejezzük be a középszakaszt, végül az 5. pozícióban zártunk. Tehát a nehezebb úton kell haladnunk, amennyiben ott akarunk lenni a négy között, nyernünk kell legalább egyszer Sopronban. Ez nem könnyű, de nem is lehetetlen, a fiúk a szezonban többször is bizonyították, képesek bravúrgyőzelmeket aratni. Nyertünk Szolnokon, Szombathelyen, a tavalyi döntősök otthonában, hazai pályán azonban gyatrább a mérlegünk. Ha egységesek leszünk, igazi csapatként harcolunk, úgy gondolom, a játékosállomány erőssége, a rutin és a tapasztalat mellettünk szól. Remélem, ezeket érvényre is tudjuk juttatni. Nagyon remélem, legyűrjük a Sopront és ott leszünk a négy között, ami egyértelmű elvárás volt a szezonkezdéskor. A célok nem változtak azóta sem.

- A csapatkapitány, Vojvoda Dávid, valamint a vezetőedző, Matthias Zollner is azt mondta, mindkét fél 50-50 százalék eséllyel indul harcba.

- Igen, valóban két, nagyon hasonló együttes találkozik. Kiszámíthatatlan, lehet, mi nyerünk 3-0-ra, de győzhet az SKC is, ugyanilyen arányban. De az is bekövetkezhet, hogy végül 3-1-es, vagy 3-2-es összesítéssel lép tovább valamelyik csapat. Bármi benne van ebben a párharcban. Ha kiegyensúlyozottabb lenne a teljesítményünk, azt mondanám, mi vagyunk az erősebbek, azonban rapszodikusan teljesítettünk az eddigi meccseken, volt, hogy közel húsz pontos hátrányból fordítottunk, máskor jelentős különbséggel vezettünk, mégis elrontottuk a végét. Egy meccsen belül is tudunk nagyon jól, de nagyon rosszul is játszani, hullámzó a produkciónk. Nem lehet tudni, milyen lesz a teljesítményünk idegenben és hazai pályán.

- Az amerikai irányító, Jonathan Stark két hónapja harcképtelen, valamint legutóbb nem lépett pályára a szintén kulcsembernek számító honfitársa, Lenzelle Smith sem. Ők mikor térnek vissza?

- Smith biztosan játszik, az állát fájlalta, immár tünetmentes. Stark a gerincével bajlódott, a műtét helyett a játékossal egyetértésben a gyógytorna és a speciális kezelések mellett döntöttünk, mert operáció esetén a teljes tavaszi szezonra elvesztettük volna. Edzésbe állt, dolgozik, a kérdés az, a hosszú kihagyást követően pályára is lép, milyen teljesítményre lesz képes. Fiatal tehetségünk, a Starkhoz hasonló problémával küzdő Balsay Ádám még mindig nem bevethető, a többiek egészségesek.  

- Ha már a fiataloknál tartunk: a zuhanyhíradó szerint több, saját nevelésű játékos a nyári távozáson gondolkodik.

- A magyar mag adott, öt, hazai játékosunk szerződéssel rendelkezik, Vojvoda Dávid, Szabó Zsolt, Pongó Marcell, Balsay Ádám és a jelenleg kölcsönben, Zalaegerszegen szereplő Takács Martin. Fiataljaink közül Lukács Norbertnek, Takács Milánnak, valamint Omenaka Godwinnak rövidesen lejár a szerződése, már december végén, január elején ajánlottunk nekik új megállapodást, mindhármuknak egyértelműen jeleztük, szeretnénk őket megtartani. Lukács és Takács elmondta, milyen szerződést szeretne, a feltételeiket elfogadtuk. Godwin kapcsán még zajlanak az egyeztetések. Az általunk kínált szerződést nem írt alá Lukács Norbi és Takács Milán sem, remélem, mindketten maradnak, de ha máshol képzelik el a jövőjüket, elfogadjuk a döntésüket.