A kontinens élmezőnyében a sárosdi szkanderesek

A magyar küldöttség nagyszerűen szerepelt a romániai kontinensbajnokságon, összesen 31 érmet szereztek a mieink, ezzel a 27 országból a hatodik helyen végzett Magyarország az éremtáblázaton. A szép mennyiségű medálból a sárosdi szkanderesek is kivették a részüket. A sort Verbóczki Luca kezdte, aki a juniorok között bal és jobb kézzel sem talált legyőzőre, mindkétszer a dobogó legfelső fokára állhatott fel.

– A felkészülésem nagyon jól sikerült, szerencsére gördülékenyen ment minden. Teljesen felkészülten érkeztem, két és fél hónappal ezelőtt kezdtem el keményebben edzeni. Az Eb remekül sikerült, jó volt végre egy nagy versenyen indulni, ez már nagyon hiányzott – kezdte lapunknak értékelését Verbóczki Luca. – A háború miatt az oroszok el voltak tiltva, így nem volt annyira népes a mezőny a juniorok között, három ellenfelet kellett lenyomnom mindegyik kezemmel. Mindkét döntőben ugyanazzal a moldáv lánnyal találkoztam, szerencsére sikerült összeszedetten szkanderoznom végig, gyorsakat rajtoltam.

Klubtársának, Barzsó Henriettának nem volt zökkenőmentes a felkészülése, az utolsó pillanatban súlycsoportot is kellett váltania, de az eredmény itt sem maradt el, bal kézzel aranyérmet, jobbal ezüstérmet szerzett.

– Sajnos egészségügyi probléma jelentkezett két-három héttel ezelőtt. Nagyon rosszul lettem, és  az orvos javaslatára abba kellett hagynom a diétát, pedig már csak 1,5 kg volt vissza ahhoz, hogy elérjem a kitűzött 60 kilogrammos határt. Az egészségügyi problémát még mindig vizsgálják az orvosok, nem igazán találják egyelőre a forrását, de remélhetőleg majd minden rendben lesz – nyilatkozta Barzsó, aki így végül számára kissé ismeretlen kategóriában, a 65 kilogrammosok között mérettette meg magát Bukarestben. – Vesztes ágon kerültem be a döntőbe, ami azt jelenti, hogy egy vereséggel a hátam mögött szkanderoztam a fináléban. Az aranyért folytatott csatában egy szlovák ellenfelem volt, aki többszörös világbajnok ebben a súlycsoportban, veretlenül jutott be a döntőbe, egyébként a selejtezőben pont ő nyomott le. A döntőben nekem két győzelem kellett az aranyéremért, neki csak egy. Nagy csatában sikerült végül megvernem, amin rajtam kívül mindenki más is meglepődött. A közvetlen környezetem, akik kint körülöttem voltak, velük annyira össze tudtam magam szedni, hogy akkor és ott az Európa-bajnokság fináléjában klappolt minden. Úgy voltam vele, hogy amilyen technikával előtte kikaptam tőle, azt megpróbáltam mellőzni és egy újat bevetni. Veszítenivalóm nem volt, végig az járt a fejemben, hogy az utolsó pillanatig küzdeni fogok, aztán lesz, ami lesz, igyekeztem gyorsnak lenni. Leírhatatlanul jó érzés volt a dobogó legfelső fokán hallgatni a magyar himnuszt. A hideg rázott, a könnyeimet sem tudtam visszafogni. Annyira felemelő pillanat volt, örülök, hogy ezt átélhettem.

Heni testvére, Alex a férfiak 70 kilogrammosok között volt érdekelt. Az erős mezőnyben ő sem vallott szégyent, mindkét kézzel az ötödik helyen zárta a megmérettetést.

– Jobb kézzel elért eredményem rendben van, a kontinensbajnokság előtt az első öt hely valamelyikével elégedett lettem volna – kezdte értékelését Barzsó Alexander. – Bal kéz miatt kicsit morcosabb vagyok, sajnos a sorsolás szerencsétlenül jött ki. Moldáv volt az első ellenfelem, lenyomta, ezáltal vigaszágra került és végül a második helyen végzett. Sokkal egyszerűbb sorsolása volt így, és egészen a döntőig menetelt. Ebből kifolyólag talán egy dobogó benne lehetett volna, végig erős ellenfelekkel találkoztam. Az ötödik helyért egy azerbajdzsáni sráccal küzdöttem nagyot, nagyon szétnyomtuk egymást, egy hajszál döntött csak a javára, nagyon sokat kivett az a találkozó belőlem.