Takács Péter először vette be Rómát, de nem utoljára

Bár az élet közbeszólt és nem tudott a tervei szerint készülni a versenyre, tudta magáról, hogy megbánta volna, ha nem utazik el. Pedig oka akadt volna rá. Januárban átesett a koronavírus-fertőzésen, majd pár héttel ezelőtt az influenzát is elkapta. Ezek miatt döntött úgy, hogy szervezetét nem tovább terhelve, kényelmesen teljesíti a 42.195 kilométeres távot. A rajtnál még a futóknak kedvezett az idő, felhős volt az égbolt, picit szemerkélt az eső, körülbelül 15 fok lehetett. Két óra elteltével azonban kisütött a nap és a hőmérséklet is jócskán megemelkedett. Ez csak azért is említésre méltó, mert ilyen időben rendkívül fontos, hogy odafigyeljenek a versenyzők a frissítésre. Szerencsére az erre kitelepített pontok roppant felszereltek voltak. Bár a távon nincsenek nagy szintkülönbségek, technikailag nem számít könnyű pályának. A régi típusú macskakövek miatt hullámos a talaj, így rendesen megdolgoztatja a boka-, térd-, és csípőizületeket, valamint a kisebb emelkedős szakaszoknál ügyelni kell a tempóra is. Nulla felkészüléssel vehetetlen akadály egy ilyen maraton. Péter viszont jött, látott és nagyon élvezte. Elképzelhető, hogy nem utoljára vette be Olaszország fővárosát, ugyanis rendkívüli élményekkel gazdagodott. El se tudjuk képzelni, milyen felemelő érzés lehet húszezer emberrel együtt nekivágni egy ilyen kalandnak, de egy biztos, Pétert teljesen feltöltötte.