Mentoredző a székely akadémián

– Az orvosi és metodikai központ 2019 januárjában, tehát több mint három éve nyitotta kapuit. A fedett jégpálya mellett a magyar kormány finanszírozásában megvalósított, kiemelt fontosságú beruházás új távlatokat nyitott az utánpótlás-nevelés terén, korszerű feltételeket biztosít ahhoz, hogy professzionális képzésben részesüljenek a környékbeli fiatalok. A metodikai központban a legmodernebb orvosi műszerekkel, sporteszközökkel dolgozunk, minden adott a gyerekek fejlődéséhez. Tavasszal elkészül a kollégium és az iskola épülete, rohamos a fejlődés minden tekintetben. Két korosztályban szeretnénk elindítani az elitképzést, U14-ben és U16-ban, különös hangsúlyt fektetve a tanításra is, nemcsak kiváló sportolókat, hanem jó embereket szeretnénk nevelni, akik a hétköznapi életben is megállják a helyüket.

Több, összesen nyolc alközpont tartozik hozzájuk, Csíkszereda, Gyergyószentmiklós, Felcsík, Alcsík, Székelyudvarhely, Marosvásárhely, Sepsiszentgyörgy, Kézdivásárhely a hatósugarunkon belül tevékenykedik, karcfalvai felügyelet mellett. A legutolsó, könnyűszerkezetes pályát tavaly adták át Marosvásárhelyen.

– Mindenütt épült új létesítmény, ahol évtizedek óta komoly, élvonalbeli csapattal és csarnokkal rendelkeznek, például Szeredában és Gyergyóban, ott is épült a csarnok mellett sátras pálya. Összesen 1300 sportoló tartozik hozzánk, három éve dolgozom mentoredzőként az akadémián, amit kanadai szakember irányít. Én az U16-os csapatot dirigálom, valamint két központot irányítok, Sepsiszentgyörgyöt és Kézdivásárhelyet. Minden mentoredző a saját csapata mellett két településen irányítja a munkát. Az Alba Volánnál befejeztem a munkát az első csapatnál másod­edzőként, a KMH-nál szakmai igazgatóként dolgoztam három éven át, az utánpótlás mellett a felnőttek is hozzám tartoztak, az Erste ligás gárda mellett volt egyetemi csapatunk, junior, U18-as, U20-as együttesünk. Elváltunk, más volt a vezetők elképzelése.

Hívtak Karcfalvára. Nem volt idegen számára a környezet, ha nem is hosszú ideig, de korábban hokizott Csíkszeredán, tehát tudta, mi vár rá a nem túl távoli településen. Nem sokat gondolkodott, igent mondott az ajánlatra.

– Voltak ajánlataim Magyarországról és Szlovákiából, a vezetőkkel beszélgetve gyorsan döntöttem, vállalom, 2019 szeptemberében kezdtem a munkát. Felnőttegyüttestől nem kerestek, illetve Szlovákiában a második vonalból, ahol vezetőedzői feladatkört ajánlottak, Magyarországon az utánpótlásból kerestek. Úgy gondoltam, belevágok az erdélyi kalandba. Nagyon jól hangzik, ha valaki vezetőedző mondjuk az EBEL-ben, de hosszú távon tervezni nem lehet. 43 évesen fejeztem be a hokit, három évig dolgoztam másodedzőként, három edzővel. Egy év Marty Raymonddal, ennyi Rob Palinnal és a finn Hannu Jarvenpaa-val. Közben többször voltam beugró vezetőedző is, Palkovics Krisztiánnal, amikor a fentebb említett edzők közül valakitől elköszöntek, az utódja pedig még nem érkezett meg. Sőt, még játékosként is dirigáltam a felnőtteket, amikor Kevin Primeau távozott, szintén Palkovics Krisztiánnal álltunk a pad mellett. Háromszor ugrottunk be, összesen három meccsre, mindegyiket megnyertük. Nyilván tetszett mindkettőnknek, hogy irányíthattuk a Volánt, de nem tudom, mennyire működött volna a dolog hosszabb távon. A profi sport az azonnali eredményről, nem a nevelésről szól, márpedig én utóbbit szívesen művelem. Úgy gondolom, tudok hatni a fiatalokra, itt jobban tudok érvényesülni. Továbbá fontos volt, hogy nagyon szeretem a természetet, az itteni élettér elképesztően szép.

Korábbi emlékek között kutakodunk, 2000 nyarán került Fehérvárra, a szlovák Extraligában érdekelt Szakolcáról. Hat év után visszatért a HK 36 Skalica csapatához, ahol három szezont töltött, majd Csíkszeredán hokizott pár hónapot, aztán a Budapest Starsnál húzott le két idényt. Az EBEL-ben ötödik idényét kezdő Alba Volán szerződtette, 2013 nyarán fejezte be hokis karrierjét, 43 évesen.

– Az egészségem rendben volt, nem voltam sérülékeny. Én dönthettem, Ocskay Gábor igazgató azt mondta, ha játékosként szeretném folytatni, arra is van lehetőség, de ha úgy döntök, az első csapat edzői stábjában is lesz helyem. A szövetségi kapitány, Rich Chernomaz mellett is dolgoztam, a felnőtteknél és a magyar utánpótlásban is akadt dolgom. Nem bántam meg, hogy búcsúztam, pontosan tudtam, előbb-utóbb le kell jönnöm a jégről. Bár, ha belegondolok, a cseh legenda, Jaromir Jagr nemrég múlt ötven, ám még mindig játszik a cseh élvonalban, talán még folytathattam volna. Persze így sem volt átlagos a karrierem, 43 évesen még komoly európai bajnokságban játszhattam. Tagja voltam a 2008-ban, Sapporóban győztes válogatottnak, amely feljutott az A-csoportba, szerepeltem a svájci vb-n, a következő feljutásnál, 2015-ben Krakkóban, valamint a következő, elit világbajnokságon pedig az edzői team tagja voltam, Chernomaz mellett Majoross Gergely társaságában. Három évet dolgoztunk közösen a nemzeti együttesnél, mindenkinek megvolt a szerepe, videókat vágtunk, összeraktuk a védekezést és a támadást.

Évtizedeket ugrunk az időben, Sille azt mondja, nincs hiányérzete. Dunaszerdahelyen született, már akkoriban is a foci dominált a városban, Pozsonyban kezdett hokizni, az utánpótlás összes korosztályában szerepelt a Slovan Bratislavában, 17 évesen bemutatkozott a felnőtteknél, katonaság alatt játszott a Dukla Trencin együttesében, később Topolcsányban, Szenicán, ezek szintén katonacsapatok voltak, majd újabb három év következett a Slovanban, az akkor még közös csehszlovák bajnokságban. „Nagyon erős liga volt, elképesztő tudású hokisokkal játszhattam. Persze később is, Szakolcán játékostársam volt Zygmund Pálffy, aki igazi világsztárnak számított pályafutása csúcsán, a barátom, ma is tartjuk a kapcsolatot, visszaköltözött szülővárosába, Szakolcára, ahol a nejem és a kisebbik fiam él és hokizik, én is itt telepedtem le. A kicsi 11 éves, az U12-es korosztályban játszik, néha csatár, néha hátvéd, az utóbbi időben támadó. A nagyobbik fiam, Timót nemrég szerződött a német másodosztályba, Freiburgban hokizik. Játszott pár éve a Volánban is, később a szlovák élvonalban, Érsekújváron. A szlovák utánpótlás-­válogatottaknak mindig tagja volt, Fehérváron is voltak jó meccsei.