2022.01.22. 15:00
A röplabdát felváltotta a fotózás Fellegvári Teodóra életében
Fellegvári Teodóra maradandót alkotott kedvenc sportágában, ám tudomásul vette, hogy a röplabdán kívül is van élet, és ki lehet teljesedni más területen is.
Fellegvári Teodóra már nem jár röplabdameccsre, mára más tölti be életét
Forrás: a játékos oldala
A korábbi 75-szörös válogatott játékos több klubban is kimagasló eredményeket ért el, Az év játékosa címet nyerte el 1989-ben, de 2008-ban, azaz lassan tizennégy éve véglegesen szakított a röplabdával, amely meghatározó volt életében.
– Nagyon büszke és boldog vagyok, és egy pillanatig sem bánom a röplabdás múltamat, de én ezt lezártam, húztam egy vonalat az életemben, ahogy abbahagytam, pontot tettem a játékos-pályafutásom végére. Nem járok röplabdamérkőzésekre, különösebben nem is figyelem, hogy mi zajlik a pályákon. Székesfehérváron élek, de Budapesten dolgozom a Keleti pályaudvarnál, a MÁV kötelékén belül maradtam, ha lehet ezt így mondani. MÁV-alkalmazott vagyok, még amikor a MÁV Előrében játszottam, Dévényi Tibor elnöknek köszönhettem, hogy ide kerültem, és ennek immár húsz éve.
Több csapatot is megjárt, és mindenhol letette a névjegyét, a szurkolók jól emlékezhetnek arra, amikor a 2006/2007-es szezonban lényegében döntő többségében tini, 14-15 éves játékosokkal NB I-ben szerepeltek Fésüs Irén irányításával, és nem vallottak szégyent, és ennek a gárdának vezéregyénisége volt, amolyan „tyúkanyó” szerepet betöltve. Ennek a csapatnak volt a tagja többek között szinte gyerekként Király-Tálas Zsuzsanna és a jelenleg Balatonfüreden játszó Vacsi Evelin is.
– Imádtam és szerettem ezt az időszakot is! – tette hozzá.
Fellegvári Dóra szívéhez legközelebb talán elmondása szerint a Székesfehérvári Volán csapata állt, amely a nyolcvanas évek közepén bajnoki bronzérmet szerzett.
– Akkor ott nagyon családias volt a hangulat, ténylegesen egy nagy családot alkottunk. A későbbiekben már elment más irányba a sport, egyre inkább a pénzről kezdett szólni. Nem mondom azt, hogy nem volt fontos, hogy mennyit keresünk, de a Volánnál volt egy csapat, egy mag, amely éveken keresztül együtt volt és képviselte az állandóságot.
Érdekes azonban, hogy egyáltalán nincs közelebbi kapcsolat a röplabdával!
– Azt hiszem, ennek az is lehet az oka, hogy túl sokáig csináltam, és Veszprémben egy mérkőzésen elgondolkodtam: mit keresek én itt a pályán? Akkor úgy véltem, hogy 42 évesen, köszönöm szépen, elég volt. Azóta persze próbálkoztam, voltam mérkőzéseken, Fehérváron és Pesten is, de őszinte leszek, különösebben nem érdekelt. Amikor kimentem egy-egy meccsre, azért volt jó, mert találkoztam a régi ismerősökkel és beszélgettem velük, ám egy idő után rájöttünk arra többen is, hogy inkább üljünk be valahova egy kávéra, mert jobbára nem a mérkőzéseket néztük, hanem beszélgettünk. Igazán nem tudok mit mondani a mai röplabdáról, mert cseppet sem követem nyomon. Múltkor együtt utaztam a vonaton Szőke Ferenccel (a MÁV Előre SC elnökségi tagja – a szerk.), és kérdezte tőlem, hogy hallottam-e arról, mi történik a MÁV Előrénél. Tőle megtudtam, hogy nagyra törő tervei vannak a klubnak, és egy ambiciózus, új elnök (Tálos Péter – a szerk.) irányítja tavaly óta.
Természetesen adódik a kérdés, hogy annyi aktív, játékkal eltöltött év után egyáltalán mennyire volt nehéz elszakadni a sporttól. Igaz, Fellegvári Dóra sem állt le teljesen, ám a labda már a folytatásban a zsákban maradt.
– Jó régen nem ütöttem bele labdába, igaz, ennek más oka van. Miután befejeztem a játékot, jártam spinningre, mert a mozgásigényem továbbra is megvolt, de probléma adódott a szívemmel, és minden sporttól eltiltottak az orvosok. Amikor ez kiderült, előtte is heti háromszor spinningeltem, dupla edzéssel. Nagyon nehéz átállítani az agyamat arra, hogy nem sportolhatok, és mást kell találnom. Valószínűnek tartom, ez is közrejátszhatott abban, hogy eltávolodtam a röplabdától… A sportolás helyett viszont túrázom, és közben szerelmes lettem a fotózásba. Amikor eljön a hétvége, akkor előveszem a gépemet, megyek fényképezni. Maga a fotózás, ahogy a gépet foghatom a kezemben, számomra maga a mennyország, kikapcsol és egyben fel is tölt. Mára már eljutottam odáig, hogy pályázatokra küldök képeket, és tagja lettem a VOKE Fotókörének is, akik felkaroltak és rendkívül kedvesek velem.
Fellegvári Dóra nevetve válaszol arra a kérdésre, hogy mit üzenne a mai röplabdázóknak.
– Gondolkodjanak el azon, mit fognak csinálni akkor, ha abbahagyják a sportot! Én most is nagyon jól érzem magam a bőrömben, néha sajnálom azokat a volt csapattársaimat, akik nem tudnak elszakadni a röplabdázástól, azért, mert nem találják meg a helyüket ezen a burkon, a sporton kívül. Ez elég komoly probléma. Amikor Pécsre jártam főiskolára, más témáról írtam a szakdolgozatomat, de inkább a profi sportolók civil életben való elhelyezkedéséről kellett volna ennek a dolgozatnak szólnia. A röplabdázók akkor nem kerestek annyit, hogy ebből legyen vállalkozásuk, félre tudjanak tenni, és beindítsanak egyet. Ez a pénz arra volt elég, hogy feléljük, és nem tudtuk megalapozni a jövőnket. Anno az egészségügyibe jártam, és arra gondoltam, hogy sokkal jobban keresek, mint az egészségügyben dolgozó volt osztálytársaim. Ellenben, ha más sportágak képviselőit néztük, akkor már más volt a helyzet – hangsúlyozta a fehérvári röplabdázás legendája.
NÉVJEGY
Fellegvári Teodóra SZÜLETETT: 1966. 03. 05.
Klubjai: Alba Volán SC, MÁV Előre SC, Budapest SE-FCSM, BVSC-Zugló, Vértes Volán, Budapest SE-FCSM, MÁV Előre SC
Posztja: center
Válogatottság: 75