Az év játékosa is volt

2022.01.22. 15:00

A röplabdát felváltotta a fotózás Fellegvári Teodóra életében

Fellegvári Teodóra maradandót alkotott kedvenc sportágában, ám tudomásul vette, hogy a röplabdán kívül is van élet, és ki lehet teljesedni más területen is.

Káldor András

Fellegvári Teodóra már nem jár röplabdameccsre, mára más tölti be életét

Forrás: a játékos oldala

A korábbi 75-szörös válogatott játékos több klubban is kimagasló eredményeket ért el, Az év játékosa címet nyerte el 1989-ben, de 2008-ban, azaz lassan tizennégy éve véglegesen szakított a röplabdával, amely meghatározó volt életében.

 

– Nagyon büszke és boldog vagyok, és egy pillanatig sem bánom a röplabdás múltamat, de én ezt lezártam, húztam egy vonalat az életemben, ahogy abbahagytam, pontot tettem a játékos-pályafutásom végére. Nem járok röplabdamérkőzésekre, különösebben nem is figyelem, hogy mi zajlik a pályákon. Székesfehérváron élek, de Budapesten dolgozom a Keleti pályaudvarnál, a MÁV kötelékén belül maradtam, ha lehet ezt így mondani. MÁV-alkalmazott vagyok, még amikor a MÁV Előrében játszottam, Dévényi Tibor elnöknek köszönhettem, hogy ide kerültem, és ennek immár húsz éve. 

Több csapatot is megjárt, és mindenhol letette a névjegyét, a szurkolók jól emlékezhetnek arra, amikor a 2006/2007-es szezonban lényegében döntő többségében tini, 14-15 éves játékosokkal NB I-ben szerepeltek Fésüs Irén irányításával, és nem vallottak szégyent, és ennek a gárdának ­vezéregyénisége volt, amolyan „tyúkanyó” szerepet betöltve. Ennek a csapatnak volt a tagja többek között szinte gyerekként Király-Tálas Zsuzsanna és a jelenleg Balatonfüreden játszó Vacsi Evelin is. 

– Imádtam és szerettem ezt az időszakot is! – tette hozzá. 

 

Fellegvári Dóra szívéhez legközelebb talán elmondása szerint a Székesfehérvári Volán csapata állt, amely a nyolcvanas évek közepén bajnoki bronzérmet szerzett. 

– Akkor ott nagyon családias volt a hangulat, ténylegesen egy nagy családot alkottunk. A későbbiekben már elment más irányba a sport, egyre inkább a pénzről kezdett szólni. Nem mondom azt, hogy nem volt fontos, hogy mennyit keresünk, de a Volánnál volt egy csapat, egy mag, amely éveken keresztül együtt volt és képviselte az ­állandóságot. 

Érdekes azonban, hogy egyáltalán nincs közelebbi kapcsolat a röplabdával! 

– Azt hiszem, ennek az is lehet az oka, hogy túl sokáig csináltam, és Veszprémben egy mérkőzésen elgondolkodtam: mit keresek én itt a pályán? Akkor úgy véltem, hogy 42 évesen, köszönöm szépen, elég volt. Azóta persze próbálkoztam, voltam mérkőzéseken, Fehérváron és Pesten is, de őszinte leszek, különösebben nem érdekelt. Amikor kimentem egy-egy meccsre, azért volt jó, mert találkoztam a régi ismerősökkel és beszélgettem velük, ám egy idő után rájöttünk arra többen is, hogy inkább üljünk be valahova egy kávéra, mert jobbára nem a mérkőzéseket néztük, hanem beszélgettünk. Igazán nem tudok mit mondani a mai röplabdáról, mert cseppet sem követem nyomon. Múltkor együtt utaztam a vonaton Szőke Ferenccel (a MÁV Előre SC elnökségi tagja – a szerk.), és kérdezte tőlem, hogy hallottam-e arról, mi történik a MÁV Előrénél. Tőle megtudtam, hogy nagyra törő tervei vannak a klubnak, és egy ambiciózus, új elnök (Tálos Péter – a szerk.) irányítja tavaly óta.

 

Természetesen adódik a kérdés, hogy annyi aktív, játékkal eltöltött év után egyáltalán mennyire volt nehéz elszakadni a sporttól. Igaz, Fellegvári Dóra sem állt le teljesen, ám a labda már a folytatásban a zsákban maradt. 

– Jó régen nem ütöttem bele labdába, igaz, ennek más oka van. Miután befejeztem a játékot, jártam spinningre, mert a mozgásigényem továbbra is megvolt, de probléma adódott a szívemmel, és minden sporttól eltiltottak az orvosok. Amikor ez kiderült, előtte is heti háromszor spin­ningeltem, dupla edzéssel. Nagyon nehéz átállítani az agyamat arra, hogy nem sportolhatok, és mást kell találnom. Valószínűnek tartom, ez is közrejátszhatott abban, hogy eltávolodtam a röplabdától… A sportolás helyett viszont túrázom, és közben szerelmes lettem a fotózásba. Amikor eljön a hétvége, akkor előveszem a gépemet, megyek fényképezni. Maga a fotózás, ahogy a gépet foghatom a kezemben, számomra maga a mennyország, kikapcsol és egyben fel is tölt. Mára már eljutottam odáig, hogy pályázatokra küldök képeket, és tagja lettem a VOKE Fotókörének is, akik felkaroltak és rendkívül kedvesek velem.

 

Fellegvári Dóra nevetve válaszol arra a kérdésre, hogy mit üzenne a mai röplabdázóknak. 

– Gondolkodjanak el azon, mit fognak csinálni akkor, ha abbahagyják a sportot! Én most is nagyon jól érzem magam a bőrömben, néha sajnálom azokat a volt csapattársaimat, akik nem tudnak elszakadni a röplabdázástól, azért, mert nem találják meg a helyüket ezen a burkon, a sporton kívül. Ez elég komoly probléma. Amikor Pécsre jártam főiskolára, más témáról írtam a szakdolgozatomat, de inkább a profi sportolók civil életben való elhelyezkedéséről kellett volna ennek a dolgozatnak szólnia. A röplabdázók akkor nem kerestek annyit, hogy ebből legyen vállalkozásuk, félre tudjanak tenni, és beindítsanak egyet. Ez a pénz arra volt elég, hogy feléljük, és nem tudtuk megalapozni a jövőnket. Anno az egészségügyibe jártam, és arra gondoltam, hogy sokkal jobban keresek, mint az egészségügyben dolgozó volt osztálytársaim. Ellenben, ha más sportágak képviselőit néztük, akkor már más volt a helyzet – hangsúlyozta a fehérvári röplabdázás legendája. 

 

NÉVJEGY

 

Fellegvári Teodóra SZÜLETETT: 1966. 03. 05. 

Klubjai: Alba Volán SC, MÁV Előre SC, Budapest SE-FCSM, BVSC-Zugló, Vértes Volán, Budapest SE-FCSM, MÁV Előre SC 

Posztja: center 

Válogatottság: 75 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában