Mindig nagy örömmel csatlakozik Vojvoda a válogatotthoz

Múlt pénteken nyitotta a vb-­selejtezőket férfi-kosárlabda-­válogatottunk. Porto mellett, Matosinhosban végig vezetve verték a portugálokat, a hét elején Kaposváron viszont simán kikaptak az olimpiai ezüstérmes franciáktól. A galloknál ugyan nem léptek pályára az ötkarikás játékokon remeklő klasszisok, gyakorlatilag B csapattal szerepeltek, ám így is magabiztos, 78-54-es sikert arattak. A csoport másik meccsén Montenegró és Portugália találkozott, előbbiek 83-69-re nyertek. A kvartett állása két forduló után: 1. Franciaország 4 pont, 2. Montenegró 3 pont (150-142), 3. Magyarország 3 pont (135-153), 4. Portugália 2 pont. 

Válogatottunkban négy fehérvári kezdte meg a felkészülést, az Alba csapatkapitánya, Vojvoda Dávid, az erőcsatár, Szabó Zsolt, az irányító, Pongó Marcell és a bedobó, Lukács Norbert. Vojvoda pályán volt mindegyik összecsapáson, Matosinhosban 17, Belső-­Somogyban 8 pontot gyűjtött. Szabó Zsolt mindkét derbin a kispadon ült, nem jutott szóhoz, Pongó és Lukács nem került egyik alkalommal sem a meccskeretbe. Vojvoda Dávid mindkétszer ott volt a kezdőcsapatban. 

– Mindig örömmel megyek a válogatottba, vártam, hogy ismét találkozzunk. Ezúttal annyi volt a különbség a korábbiakhoz képest, hogy nem vagyok teljesen egészséges, a bokámmal bajlódom. A Körmend elleni, megnyert hazai bajnokin sérültem meg, részleges bokaszalag-szakadást szenvedtem, egy héttel később Kaposváron beinjekciózott láb­bal léptem pályára, ami érezhető volt a játékomon. Egy rossz mozdulat következtében, ártatlan szituációban megint rásérültem, a múlt hét végi portugáliai meccsig gyakorlatilag nem is edzettem. Terápiás kezeléseken vettem részt, az utóbbi három mérkőzésen – a KKK elleni bajnokin és a két vb-selejtezőn – mutatott játékomnál tudok lényegesen jobbat, látszott, nem vagyok tökéletes formában. Ezzel együtt is jó volt a srácokkal lenni, címeres mezben pályára lépni mindig megtiszteltetés – mondja Vojvoda. 

A két selejtező közül az első, luzitánok elleni derbi volt fontosabb, arra számítani lehetett, hogy az ötkarikás ezüstérmes franciák nagyobb játékerőt képviselnek. 

– Szerettük volna győzelemmel indítani a selejtezőket, ami össze is jött. Végig kézben tartottuk a mérkőzést, magabiztosan vezettünk, aztán az utolsó egy-két perc izgalmasan alakult, nagyon ránk jöttek, minden mindegy alapon elkezdtek dobálni, szórták a triplákat, közelítettek, azonban sikerült higgadtnak maradnunk, nyertünk. Úgy gondolom, ezzel a győzelemmel bejutottunk a következő körbe. Persze itthon is le kell győznünk a portugálokat, de ez nem jelenthet problémát. A franciák ellen sajnos nem volt esélyünk, enerváltan, fásultan játszottunk. Gyenge teljesítményt tettünk le az asztalra, kívülről talán úgy tűnt, nem tettük oda magunkat teljesen. Nyilván nem így történt, igyekeztünk, azonban azon a meccsen semmi sem sikerült nekünk, mindent kihagytunk. Nem találtunk be középtávolról, távolról, sőt, közelről sem. Persze ebben szerepet játszott a vendégek rendkívül szoros, fizikális védekezése, nem engedtek kibontakozni bennünket. Beleszaladtunk egy nagyarányú vereségbe. 

Vojvoda Kaposváron született és nőtt fel, 16 évesen mutatkozott be a felnőtt csapatban. Amikor átadták az új arénát, Olaszországban, Reggio Emiliában pattogtatott, három hete, az Alba kaposvári vendégjátéka során lépett pályára először a létesítményben. 

– Ha az eredményeket nézzük, nincsenek jó emlékeim, a Fehérvárral sima, 15 pontos vereséget szenvedtünk, most, a franciák ellen is komoly zakót kaptunk. A csarnok nagyon szép, sokan voltak mindkét derbin, jó az atmoszférája, a közeljövőben biztosan rendeznek még itt válogatott összecsapásokat. Az eredményt leszámítva Kaposvár jó helyszínnek bizonyult, a drukkerek remek hangulatot teremtettek, a hotel is elsőrangú volt, ahol elszállásoltak bennünket, valamint jó volt hazatérni a szülővárosomba. Arra nem volt idő, hogy a régi barátaimmal találkozzam, azonban a családtagokkal igen, a nejem és a kisfiam ott volt a mérkőzésen, a szüleim és a nagymamám társaságában. Ritka az ilyen alkalom, hogy mindenki megnézheti a meccsemet. 

Vojvoda a meccs után váltott pár szót a selejtezőt a helyszínen megtekintő Matthias Zollnerrel, valamint fehérvári segítőjével, Alejandro Zubillagával. A hátvéd két nap pihenőt kapott a stábtól, Szabó Zsolttal egyetemben. Csütörtökön tréningeznek majd a Gáz utcai csarnokban. 

– Húzós volt az utóbbi hetek programja, örültem a két nap szabadságnak. Zollnerrel most beszéltem először, pár mondatot váltottunk, jó benyomást tett rám. Még nem dolgoztunk együtt, várom a közös munkát, biztosra veszem, új impulzust ad a csapatnak. Beszéltem játékosokkal, akiknek volt az edzője Körmenden, illetve fehérvári társaim is részt vettek néhány tréningen az irányításával, azt mondták, karakán szakvezető. Megvannak az elképzelései, a saját szisztémái, védekezésben és támadásban, sok mindent másként gondol a kosárlabdáról, mint a korábbi vezetőedző. Nagyon remélem, végre elindulunk felfelé. Nem jó ránézni a tabellára, a 11. helyen tanyázunk a 14 csapatos mezőnyben, sokkal rosszabbul állunk, mint tavaly ilyenkor. Lényegesen jobb eredményekre számítottam, biztosra vettem, hogy a szezon ezen szakaszában ott leszünk az élmezőnyben. Olyan meccseket buktunk el, amelyeket meg kellett volna nyernünk, hiába vezettünk többször is magabiztosan, végül vesztettünk. Ennél csak jobb jöhet, a következő három meccset meg kell nyernünk, ha ott akarunk lenni a Magyar Kupa nyolcas döntőjében. Az alapszakasz első köre rangsorol, három együttest meg kell előznünk. Szoros a mezőny, négy győzelemmel és hat vereséggel állunk, ha elkapjuk végre a fonalat, gyorsan lépkedhetünk felfelé. Fogadjuk a Zalaegerszeget, megyünk Oroszlányba, aztán Szegedre, tehát egy meccs következik itthon, kettő idegenben. Ha mindhármat megnyered, jó eséllyel bejutsz a kupába, ha kettőt, akkor számolgatni kell. Nekünk minden meccs élet-halál, rá kell találnunk arra az útra, ami győzelmekhez vezet.