A válogatott csatár, Sallói István hat évet töltött Izraelben a családjával

- Az első karácsony tartogatott meglepetéseket, ugyanis Jeruzsálemben nem lehetett klasszikus karácsonyfát venni, amolyan tujára hasonlító fát tudtunk vásárolni az óvárosban, araboktól. Ez volt az esélyünk, élnek keresztény arabok a városban, ők árultak ilyet, de ez nyomaiban sem emlékeztetett a mi fenyőnkre. Azt díszítettük fel, gyengék voltak ágai, semmilyen díszt nem bírt el, papírból aggatunk rá dolgokat, óvatosan. A második karácsony viszont mesésen alakult, jöttek a nejem szülei, az előzőleg itthon megvett, kétméteres fát apósom háromba vágta, menetet fúrt rá, betette egy bőröndbe, úgy hozták be az országba, egyben ugyanis nem lehetett felvinni a repülőre és élő növény behozatalát is tiltották. A lakásban összeszereltük, mint a biliárd dákót. Parádés lett, a csodájára jártak a csapattársaim, ottani barátok, családok, gyerekekkel. A lányom, Panka 1995 júniusában, a fiam, Dani egy évvel később született. A folytatásban is így zajlottak az ünnepek, apósomék hozták a fát, nagyon sok gyerek gyűlt össze ilyenkor, beosztást kellett csinálnunk, mindenki egy órát tölthetett nálunk, aztán jött a következő csoport. Az izraeli felnőttek és gyerekek nagyon élvezték, korábban nem láttak ilyet, a szaloncukorral sem tudtak mit kezdeni, először alig hitték, hogy leszedhető a fáról és megehető. A fiam és a lányom nagyon élvezte, hogy cukrot osztogat a tátott szájjal figyelő kortársaknak.

Hat karácsonyt töltöttek így, az utolsót már a tengerparti városban, Hezliyán, a családfő ugyanis a Beitar együttesétől a Tel Aviv szomszédságában fekvő település együtteshez igazolt.

- Az esti órákban is tűzött a nap, betapasztottuk az ablakokat, hogy sötét legyen a lakásban. A gyerekeink jöttek haza az oviból, a társaik kísérték őket, nagy élményt jelentett mindenkinek a csillagszórók fénye, a zsidó gyerekek korábban nem láttak ilyet. Persze, akadnak családok, akik december végén repülőre ülnek, elutaznak New Yorkba, Londonba, Párizsba, Amszterdamba, gyönyörködnek a feldíszített nagyvárosokban. Úgy alakult a program, a csapattársak karácsonykor jöttek hozzánk, zsidó ünnepeken mi mentünk hozzájuk, nekünk az jelentett különlegességet. A tavasszal, a sátoros ünnepen ők láttak vendégül bennünket, ott is vannak fényfüzérek, az utolsó, ott töltött évünkben mi is állítottunk sátrat, a gyerekeink az oviban szembesültek ezzel a hangulattal, másnap mesélték a barátaiknak, hogy otthon is találkoztak ezzel. Kulturális tekintetben érdekes időszak volt, keresztény és zsidó szertartásokkal. A nejem beszélt héberül, ma már csak érti, én jól beszélek ma is, Panka szintén beszélt, napjainkra teljesen elfelejtette, Dani is megértett sok mindent, ma már nem tud így kommunikálni. Illetve minimálisan, Kansasban az Etiópiában, Addis Ababában született, aztán Izraelbe települő zsidó futballistával, Gadi Kindával szerepel, játékostársa előbb az Asdodban játszott, majd két évet a Beitarban. Az izraeli lapok nagy terjedelemben foglalkoztak a témával, hogy Kinda gólpasszt adott a hercegnek, azaz Daninak. A kilencvenes évek derekán sok magyar futballozott az országban, mondjuk a legnagyobb király Pisont István volt ott is, ahogy előzőleg itthon, Kispesten. Elképesztő népszerűség övezte a labdarúgókat, nem véletlenül nem igazoltam Belgiumba, pedig volt ajánlatom. Megbecsültek bennünket anyagilag és emberileg is, itthon nem övezte túl nagy tisztelet a labdarúgókat, ott másként kezeltek bennünket. Jeruzsálemben mi voltunk a három királyok, ráadásul három István király, Pisont, Hamar és Sallói. A fiamat, Danit illetik herceg jelzővel, ha gólt szerez. Hamarral két évet játszottam közösen, Pisonttal hármat. Én 1994 szeptemberében érkeztem, következő nyáron a Fradiból Czéh László – akivel két évet együtt töltöttem Fehérváron -, fél évvel később ő távozott, a helyére érkezett Pisont, 1997-ben és 1998-ban bajnokok lettünk. Pisont a Bundesligába szerződött, jött Sándor Tamás, vele az 1998-99-es idényben szerepeltünk között, valamint Hamar maradt, aztán ő is távozott, Netanyára, én pedig Herzliyára. Korábbi játékostársam, az akkoriban világsztárnak számító Eli Ohana lett a vezetőedző, ő attól tartott, rosszul kezelem majd, ha nem mindig játszom, hisztis leszek, ami feszültséget szült volna az öltözőben, a klubnál ikonnak számítottam. Hívott a Herzliya, elfogadtam, később megbeszéltem Ohanával, neki sem tett jót az eligazolásom – szerintem tudtam volna még segíteni a csapatnak -, valamint nekem sem. Új klubomban másfél évet töltöttem, az első szezonban hiába lőttem 10 gólt, kiestünk a második vonalba. Az első gólomat a Beitar ellen szereztem idegenben, csereként álltam be – sérülésből jöttem vissza – a fejesemmel egyenlítettünk, a vége döntetlen lett. Akkoriban nem volt divat, később lett az, hogy a játékos nem ünnepel korábbi klubja ellen. Én látványosan őrjöngtem a gólom után, velem ünnepelt az egész stadion, nagyon szerettek a Beitar drukkerei. Folyamatosan sérüléssel is bajlódtam, a következő félszezonban 10 meccsen csak kétszer voltam eredményes Herzliyán. A magyar szövetségi kapitány, Bicskei Bertalan hívott az MLSZ-be, a válogatott technikai vezetőjének, hazatértünk, 2000 karácsony előtt, 34 évesen befejeztem a futballt.

Az elmúlt húsz évben hasonlóan zajlanak az ünnepek, ami nagy öröm, hogy az Egyesült Államokban futballozó fia is hazaér december végén, amikor zárul a bajnokság a tengerentúlon.

- A fát mindig együtt vesszük meg a nejemmel, komoly tortúra, mire kiválasztjuk. Fontos, hogy arányos, legyen szép, az ágai megfelelőek, valamint a lehető legnagyobb, ami még befér a házba. A gyerekeknek és a családtagoknak az ajándékot közösen vesszük a nejemmel, Csillának természetesen egyedül vásárolok. Tavaly fordult elő először, hogy a gyerekek is részt vettek a díszítésben, ők két éve is ragaszkodtak a gyerekkori szokásokhoz, hogy ők csak akkor jönnek haza, amikor már áll a feldíszített fa, alatta az ajándékokkal. Amikor kicsik voltak, komoly feladatom volt, hozzánk az angyalka hozta a fát. A gyerekek megjöttek, én pedig egy fehér lepelben, lepedőben, vagy függönyben kiugrottam az ablakon és elszaladtam. Ezzel szimbolizáltuk, hogy az angyalka kirepült.

Amikor közbevezetem, nagy mázli, hogy nem sokadik emeleti panelban laktak a Szentföldön, majd itthon, mert – miután nem kaszkadőrről beszélünk - a magasból kiugrás okozott volna bonyodalmakat, Sallói mosolyogva jegyzi meg, a földszintről soha nem okozott gondot a kilépés az ablakon. Aztán visszakanyarodunk a jelenbe.

- Szent este a feleségem, Csilla szülei, valamint a húga a családjával is nálunk ünnepel. Édesanyám is velünk van, mivel a szüleim elváltak, apukámat az első, vagy a második ünnepen látogatjuk meg szülővárosomban, Oroszlányban. Dani hét éve futballozik az Egyesült Államokban, a bajnokság naptári év szerint zajlik, ha döntőt vívnának, akkor is hazaérne karácsonyra. A döntőt december közepén rendezték, a Kansas előbb búcsúzott a rájátszásban. Két éve a lányom is a Sporting Kansas City alkalmazásában állt, a közösségi médiában dolgozott, az online felületen, a fiam intézte számára a munkát az akadémián, hogy az Egyesült Államokban is együtt lehessenek. A lányom aztán hazatért, Budapesten dolgozik, projektmenedzserként. A család és az ünnepek nagyon fontosak, de az élet a futballban december végén sem áll meg, a kollégákkal dolgozunk, szeretnénk a fehérvári csapatot megerősíteni.