A nyolcvanas években remek hangulatú gálákkal búcsúztak az óévtől

Az ötlet Ocskay Gábor fejéből pattant ki a nyolcvanas évek közepén, hogy az esztendőt sportos rendezvénnyel búcsúztassák. A sztárok a Videoton UEFA-kupadöntős futballistái voltak, de érkeztek más sportágak képviselői is, bár korizni és hokizni nem tudott, a jeges esemény nagy sztárja az olimpiai ezüstérmes, világ- és Európa-bajnok birkózó, Rácz Lajos volt. A Vidi kapusa, Disztl Péter mindegyik gálán részt vett, hónapokkal korábban már várta az eseményt.

– Nagyon jó buli volt mindegyik. Én az összes sportágban kapus voltam, ahol szerephez jutottam akár gyerekfejjel is, nem lehetett ez másként a jégpályán sem. Minden meccset a kapus szemszögéből nézek nem csak élőben, a tévében is. Kovalcsik Péter szerelésében védtem, az ő koriját, kesztyűjét, botját használtam, mondjuk az öltözködés nem volt egyszerű, de a jégen már nem volt gond. Mindig telt ház, a meghívottak örömmel fogadták el a felkérést, a nyitott pályán, a palánk mellett szorongtak az emberek. A Vidiből Végh Tibor, azaz Ördög, valamint a későbbi vezetőedző, Szabó Károly bánt ügyesen a koronggal, ráadásul olyanok voltak, mint a bulldogok. Úgy emlékszem, nem csak mi, a piros-kékek focistái léptünk jégre, a MÁV Előréből is akadtak labdarúgók, valamint eljött az Express Együttesből Solymos Tóni és a dobos, Németh Oszkár, a tévés műsorvezető, korábbi hokis, Egri János, továbbá remek hangulatot teremtett a humorista, Böröczky József. Neki volt egyedül profi felszerelése, a Washington Capitals mezében száguldott a jégen, nagyon ügyesen terelte a pakkot. A szünetben paródiákkal szórakoztatta a közönséget, azonban a legnagyobb népszerűségnek nem ő, hanem Rácz Lajos örvendett. Korizni nem tudott, sőt, megállni sem, esett-kelt, viszont nagyon akart, a közönség imádta, nem engedték le a jégről, ő volt a fő műsorszám. Szerintem jól védtem, vetődtem is, valamint ellestem a mozdulatokat Kovalcsiktól, spárgáztam és mindig jó ütemben szúrtam ki a bottal.

Persze, elmondása szerint remek teljesítménye ellenére gólokat azért kapott, főként a korábbi, újpesti világsztártól, a 187-szeres szovjet válogatott, világbajnok, orosz Vitalij Davidovtól.

– Nem tudtuk, ki ő, aztán gyorsan megtudtuk. Komolyan vette az egészet, meg is lepődött, hogy ezen a meccsen mindenki mennyire ügyetlen. Úgy fogta fel, mintha olimpiai döntő lenne, pedig nem volt az, az elején öt gólt lőtt, távolról tüzelt, csak úgy süvítettek a korongok, volt, amelyikre nem is tudtam reagálni. Gyorsan lecseréltettük, nagy nehezen egyenlítettünk, 5-5-re, azonnal jött vissza, képtelen volt veszíteni, végül mindkét csapat minden tagjának el kellett követnie mindent, hogy 10-10-re hozzuk a végeredményt. Jártam hokimeccsekre akkoriban is, főként Viki lányommal, néha most is kilátogatok a jégpályára, mindig mondom Ocskay Gábornak, ismét fel kellene eleveníteni ezt a hagyományt. Úgy emlékszem, öt éven át zajlott, remek hangulattal, a színvonal érthetően olyan, amilyen, sajnáltam, amikor a nyolcvanas évek végén véget ért. Ha újrakezdődne és hívnának, én lennék az első, aki jelentkezne. A sportot imádom, a párom, Fésüs Irén lányának, a nyártól a Vasasban röplabdázó Király-Tálas Zsuzsa szinte összes meccsén ott vagyok, nemrég jártam Veszprémben, kézimeccsen a BL-ben.

Az év végi rendezvényeket Ocskay Gábor szervezte, a cél az volt, hogy a jégre lépők és a drukkerek szórakozzanak, valamint közelebb hozza a város ismert sportolóit, jobban megismerjék egymást.

– Mindig december 31-én, a délelőtti órákban került sor a gálára, akkoriban csak a nem túl nagy főépület állt, a melegedőben, a büfénél folytattuk a délutáni órákban zsíros kenyérrel, borozgatással, kiváló hangulatban búcsúztunk az esztendőtől. Érthetően a Vidi kupadöntős focistái voltak a legnépszerűbbek, a korábban a klubban szereplő Tiber Laci is mindig eljött, nem felejtem el, fehér műkoriban lépett jégre. Itt voltak a piros-kékek kosarasai is, Vojtek Rosinsky vezetésével, a birkózó, Rácz Lajos valóban nagy szám volt a jégen. Hokizott Varga Miklós kollégáival, akkoriban VM Band néven léptek fel, elképesztően népszerű volt az Első Emelet, Kiki, azaz Patkó Béla és társai is elfogadták a felkérést. Nem volt fellépti díj, belépőt sem szedtünk, igazi dzsembori volt, mindenki örömmel, a sport szeretete miatt jött. Rácz Lajossal és Szabó Károllyal együtt jártunk a TF-en a szakedzőire, 1979-től 83-ig, összehaverkodtunk, akkoriban beszéltünk először erről az évzáróról, később megvalósítottuk. Minden eseményen ezer drukker álldogált a palánk túloldalán. Aztán a pályát befedték, ezeknek a buliknak nyitott pályán volt igazi hangulata. A jégre lépők nem csak hokiztak, fociztak is, korcsolyával, teljes hokis szerelésben rúgták a labdát. Ez volt a nyitó program, tíz perc után aztán, fél óra hoki következett.