Céljai mindig voltak Miskovicz Bálintnak és ezután is lesznek

Miskovicz Bálint 2016-ban nyert utoljára bajnoki címet az Iváncsával, azt megelőzően pedig a 2014-es, és a 2015-ös idényben, lényegében ő alapozta meg, hogy a piros-fehérek NB III-asok legyenek. Sokan akkoriban nem értették, hogy miért nem ő vitte tovább a gárdát, hiszen 2017-ben is aranyérmesek lettek a megyében, és utána jött az NB III.

– Azokkal alapoztam meg ezt a csapatot, akikkel annak idején megyeválogatottal is sikereket értünk el és nem volt véletlen, hogy zsinórban három éven keresztül bajnokságot nyertünk. Az osztályozót elbuktuk, és ennek én ittam meg a levét. A Veszprém ellen közel jártunk ahhoz, hogy felkerüljünk az NB III-ba, ám több olyan momentum jött közbe, amire előtte nem számítottunk. Többek között Boldog Zoltán, állandó kapusunk megsérült, és egy olyan kapusunk volt Vörös Tibor személyében, aki azt megelőzően két évvel állt utoljára a kapuban, és csak köszönet járt érte, hogy egyáltalában elvállalta a mérkőzést. Boldog Zoltán jó formában volt, soha nem tudjuk meg, hogy ha ő véd, mi lett volna. Az más kérdés, hogy már kissé motiválatlan is volt a csapat, mert három éven keresztül nyerte a bajnokságokat, nem tudott továbblépni, és ez nagy valószínűséggel ez is vezethetett a töréshez. Megpróbáltak mindent a srácok, sajnos nem jött össze, míg a Veszprémnek mint nagyvárosi csapatnak mindenképpen fel kellett jutni, függetlenül attól, hogy nekünk is ugyanez volt a célunk.

2017-től már Lajoskomáromban találtuk egy szezon erejéig, de ezt követően keveset lehetett hallani róla.

– Lajoskomáromban sajnos a főszponzor és klubvezető Csulik György elhunyt, pedig terveztük már a jövőt, szerettük volna megerősíteni a csapatot, azonban a halála keresztülhúzta a számításainkat, és azután elhagytam a klubot. Nagyon jól éreztem magam Lajoskomáromban, korrektek voltak a vezetők, bár a játékoskeret megerősítése szorult, akkor jobban szerepeltünk volna a bajnokságban. Arra viszont büszke vagyok, hogy főtáblásak voltunk Magyar Kupában.

Majd több idényen keresztül a Bács-Kiskun megyei I. osztályban szereplő Kiskőrös LC csapatát irányította, és az idei idényben a Vajta együttesének kispadján találtuk a rutinos szakembert – igaz, a csapat összeállításából ez egy darabig nem derült ki.  

– A megyéből valóban Kiskőrösre kerültem, ott is komoly célokért mentünk, hiszen azelőtt ez a csapat nem nagyon került az első nyolcba, de az első évben mindjárt az öt között végeztünk. Sokáig a bajnoki címért voltunk harcban, de a végére elszórtunk néhány pontot, és bronzérmet szereztünk. Utána volt a csonka bajnokság, és soha nem tudjuk meg, hogy mi lett volna a végig megy. A harmadik évben a negyedik helyen zártunk. Nagyon szoros volt a bajnokság sokáig harcban voltunk az első helyért, de a végén a nem koncentráltunk eléggé, és lecsúsztunk a dobogós helyről. Úgy érzem, hogyha három évet lehúz egy edző egy csapatnál és nincs kiemelkedő eredmény a kerettel akkor ez az idő pontosan elég. Csendesen elváltunk, kezet fogtunk és tovább álltam, majd felkértek Vajtáról. Sokáig nem volt regisztrációs kártyám, ezért nem lehetett olvasni a csapat neve mögött a nevemet mint szakvezető. Fél éve dolgozom a gárdával, a szezon kezdetétől. Tisztában voltam azzal, hogy nagyon jó csapat van itt, ezt be is bizonyítotttuk. Rengeteget dolgoztam velük, heti három edzés mellett a hétvégéken edzőmeccsek játszottunk. Jó szellemű, jó kollektíva, igazi csapat, amelynek évek óta már a megyei első osztályban kellene játszania. Voltunk egy felkészülési tornán Mányon, ott az Ikarust megvertük, valamint a Mánynak lőttünk négyet. Igaz ezek egy félidős mérkőzések voltak, de ezek a csapatok most ott vannak a megyei első osztályban az első hatban.

Ezek után felvetődik a kérdés, hogy élvezi-e a munkát Vajtán?

– A körülmények sajnos nagyon mostohák, katasztrofális állapotok vannak, de a csapat szenzációs. Nagyon jól érzem magam az edzéseken és a meccseken, és tényleg egy igazán jó szellemű kollektívába csöppentem. Talán ezért is maradtak egyben. Az biztos, hogy ez a csapat egyénenként nem megye kettes játékosokból áll, hanem megye egyes NB III-as tudású játékosokból. A jövőképet igazán nem látom, mert nem tudom, hogy lesz-e lehetőség a megyei első osztályra. Az utánpótlással továbbra is gondok vannak, mindössze egy ifi csapat játszik a megyei első osztályban a korosztályában. Utána viszont nagy űr tátong. Többek között azért is vállaltam ezt a munkát, mert egy stresszmentes évet akartam. Tudtam azt, hogy ez a csapat le van edzve, és ha odateszik magukat, akkor nem lehet probléma. Olyan célokat lehet kitűzni számukra, hogy mondjuk rúgjanak nyolc gólt egy meccsen, vagy veretlenül nyerjék meg a bajnokságot. 14 pontos előnnyel, toronymagasan vezetjük a tabellát, rúgtunk 71 gólt és kaptunk 5-öt. Na, most erre az ötre határozottan emlékszem...