Közös emlékek sora – Az elhunyt Nagy Gáborra emlékeznek vezetőtársai

Nagy Gábor méltósággal viselt betegség következében távozott az élők sorából. Nagy csatákban edződött, az ütközetekből rendre győztesen jött ki, de a gyilkos kórral szemben elvesztette a küzdelmet, 72 évesen. A sportvezető hosszú éveken át volt a Magyar Kosárlabdázók Szövetségének alelnöke, a hazai liga elnöke, de legnagyobb érdeme az, hogy az amatőrnek számító Alba Regia SC-ből profi klubot épített.

– A nyolcvanas évek végén kerültünk kapcsolatba, először a női együttest kezdtük támogatni, aztán átpártoltunk a fiúkhoz, Gábor úgy gondolta, egy erős gárda kell, úgy ítélte meg, bajnokesélyes férficsapat sokkal inkább eladható. Igaza lett, megkezdődött az építkezés, a második vonalban, azaz az NB I/B-ben szereplő gárdához írt alá a cseh Zdenek Böhm, később jött a két orosz, Trusin és Szizov, majd 1994-ben a legnagyobb dobás, Dávid Kornél megszerzése a Honvédtól. Aztán minőségi amerikaiak érkeztek, Robert Shannon és Lance Blanks, aki korábban nagydöntőt vívott az NBA-ben. Az ezredfordulón értünk a csúcsra, három bajnoki címet nyertünk és kétszer végeztünk az élen a hazai kupában – mondja Minárovits János, akinek számítástechnikai vállalkozása a sikerkorszakban a klub névadó szponzora volt.

Hozzáteszi, az egyesület vezetésének tagjai túl azon, hogy barátok voltak, kapcsolatrendszerüket mindannyian felhasználták a csapat érdekében.

– Rengeteg közös élményt gyűjtöttünk. Úgy gondolom, mi építettük hazánk első, igazán profi kosárlabda-egyesületét. Akkoriban is támogatott bennünket a város, de a költségvetésnek a jelenhez képest kis hányadát, harminc százalékát jelentették az önkormányzattól érkező összegek. Változott a világ, ma szinte minden városban és sportágban az önkormányzatok számítanak a legnagyobb támogatónak. Stabil alapokra helyeztük a működést, én a szakmai munkába nem szóltam bele, de Gábor az igazolások előtt kikérte a véleményemet, a financiális kérdésekről mindig egyeztettünk. Jó humora volt, figyelt, hogy a környezetében ne feszengjenek az emberek, ugyanakkor fegyelmet tartott, következetes volt, a kihágást megtorolta. Értett a kosárlabdához, nem véletlenül játszott éveken át az élvonalban, valamint volt érzéke az üzleti élethez is. Jó kapcsolatot ápolt a szövetség vezetésével, alelnökként, valamint ligaelnökként adtak a szavára, tekintélye volt mindenütt. Nagy erénye volt a kiegyensúlyozottsága, az együttműködő készsége, mindenkivel megtalálta a közös hangot.

Balsay István, korábbi polgármester együtt kezdett kosárlabdázni Nagy Gáborral, valamint később szerepet vállalt a klub vezetésében is.

– Gábor egy évvel volt fiatalabb nálam, pontosan emlékszem, 1958-ban kezdtünk az Építőkben, Deli János volt az edzőnk. Bogár Pali bácsiék húsz évvel voltak idősebbek nálunk, amikor ők abbahagyták, mi, tizenéves középiskolások vettük át a stafétát. Amatőr csapat volt az Építők, az idősebbek dolgoztak, a fiatalok tanultak a kosárlabda mellett. Akadt, aki három műszakban tevékenykedett a gyárban, de akadt közöttünk orvos, főmérnök, nagy cég igazgatója. Hegedűs István játékosedzőként éveken át irányította a gárdát. Én a testvéreimmel Sopronba kerültem egyetemre, Nagy Gábor a Honvédba, a sorkatonai szolgálata leteltével tért vissza Fehérvárra, itt is fejezte be kosaras pályafutását. Bodnár János volt a klub elnöke, jól vezette az egyesületet, miként az őt követő Sellei Andor is. Gábor sportolói pályafutása végeztével edző lett, előbb a lányoknál, majd a fiúknál, aztán Sellei nyugdíjba vonulása után az elnökségi tagok neki szavaztak bizalmat. Amatőr klubból épített profit, túl azon, hogy a felnőttek három bajnoki aranyat nyertek zsinórban, figyelt az utánpótlás-nevelésre is, abban az időszakban voltunk sikeresek, amikor a fővárosi klubok megszűntek, a vidéki bázisok hirtelen megerősödtek. Ebben járt élen Fehérvár.

Tranker László tizenöt éven át tevékenykedett elnökségi tagként, 1996-ben került az egyesülethez, a közvetlen vezérkarba.

– Gyakorlatilag hárman irányítottuk a klubot, Nagy Gábor, Minárovits János és én, valamint szoros kapcsolatot ápoltunk az elnökség tagjaival. Az igazolásokat mi intéztük, tárgyaltunk a játékosokkal, jól gazdálkodtunk. Én elmondhatom magamról, hogy Gábor játékosa is voltam, 1986-tól 88-ig, a felnőtteknél bajnokin egyszer léptem pályára, a kispadon sok időt töltöttem, epizodista voltam. Az üzleti életben jobban eligazodtam, mint a pályán, az akkori munkahelyem, valamint a kapcsolataim révén komoly támogatókat szereztem. Gábor nagy formátumú vezetőként fogta össze a szakosztályt, öröm volt vele dolgozni.

[embed]https://www.feol.hu/kozelet/helyi-kozelet/elhunyt-nagy-gabor-az-alba-regia-sc-korabbi-elnoke-5155559/[/embed]