Minden szinten eredményes volt Kovács Attila

Tősgyökeres fehérváriként egyértelmű volt, hogy a Videotonban indult a pályafutása, hány éves korában lett tagja a Vidinek, ki volt az első mestere?

– 9 évesen mentem a Videotonhoz, és ott Kiss Lajos volt az első edzőm. Egyértelmű volt számomra, hogy a Videotont választom. Egyébként akkor még nem volt akkora választási lehetőség, mint jelenleg.

Meddig játszott a piros-kékeknél?

– 18 éves koromig, de 17 évesen már játszottam a tartalék bajnokságban, akkor még ennek rangja volt, hiszen bajnoki meccs előtt népes közönség előtt játszhattunk.

Majd következtek az alacsonyabb osztályú évek, ahonnan azonban a következő állomás az NB I-es, nagy múltú Tatabánya lett. Hogy került éppen oda?

– A katonaság előtt azt mondták, hogy ránk fér, és egy év múlva több lehetőségünk lesz, de természetesen semmi nem történt. Akkor nagyon sok tehetséges játékos volt az NB I-ben, és fiatalon bemutatkozhattak. A leszerelés után Velencéről, a katonacsapatból kerültem a Gázszer FC-hez, amely akkor kezdte el az első teljes szezonját a megyei első osztályban, ide több volt vidis társammal együtt kerültem, és ott voltam végig az emlékezetes szereplés közepéig. Ahogy egyre feljebb jutottunk már kívülről is igazoltak, és akkor már nem fértem bele annyira az elképzelésbe. Elmentem Csákvárra, kölcsönbe fél évre, majd onnan igazoltam a Lombard FC Tatabánya csapatához Bíró Péter tulajdonos hívására. Első körben Petres Tamást és Szoboszlai Zsoltot, majd utána engem kerestek meg Kovács Lászlón, a Vidi egykori kapusán keresztül.

A Tatabányával eljutott 2000-ben még Dél-Amerikába is, Uruguayban pályára léphetett a magyar ligaválogatott néven szereplő gárdában, olyan akkori sztárok, mint Alvaro Recoba, Marcelo Zalayeta ellen. Hogy emlékszik vissza erre?

– Amikor a Puskás Stadion avatójára megérkezett Uruguay válogatottja, emlegették is, hogy mi voltunk, akik utoljára játszottunk ellenük, igaz ligaválogatott néven. A nagyválogatott egy másik tornán vett részt, így kerültünk szóba, és újonc csapatként becsülettel helytálltunk Paraguay (1-1) és Uruguay (0-2) válogatottjaival szemben. Nagyon jó labdarúgók ellen játszhattunk, Recoba zseniális volt, csak lestük, hogy miket művelt a labdával. Örök emlék marad számomra az egész túra. Nagyon jó társaságot alkottunk Tatabányán, és Hornyák Vendel szervezésében évente összejárunk egy disznóvágásra. Ugyan kevés NB I-es meccsem van (54 – a szerk.), de óriási tisztelettel voltam társaim felé, ahogy ők a labdarúgást igazi alázattal művelték. Gondolok itt Kiprich Józsefre, Vincze Istvánra, Mészöly Gézára.

Még egyszer visszatért Fehérvárra, de nem sokszor lépett pályára az akkori Vidiben.

– Akkor vett vissza a lendületből a pályafutásom. Amikor visszajöttem, még Csongrádi Ferenc volt az edző, de sajnos az első meccsen éppen a Tatabánya ellen játszottunk, és megsérültem. A pikantériája az, hogy akivel négy-öt évig egy szobában voltunk a szállodákban, Hornyák Vendel csúszott rám vétlenül. Csongrádi Ferenccel azóta is mondja, hogyha akkor nem sérülök meg, sokra vihettem volna. Onnantól kezdve már csak sodródtam az árral. Még visszamentem Szombathelyre a Lombardhoz, utoljára a Tatabányánál voltam, oda Détári Lajos vitt. Őszinte leszek, megcsömörlöttem az egésztől, és aránylag fiatalon, 29-30 évesen elegem lett abból, hogy hiába fociztunk jól, abban az időben állandó csúszások voltak a fizetésben, sok rossz tapasztalatot szereztem. Ettől függetlenül nagyon sokat adott a foci!

Pályafutása lezárása után sem szakadt el a sportágtól, hiszen kispályán legendás csapatuk van, a régi játszótársakkal a Bádogos és a Boroskóla színeiben hosszú évek óta ott vannak az élen.

– Elég korán, 19-20 évesen elkezdtem kispályázni az NB III mellett, a Cs+V-vel sok bajnokságot, kupát nyertünk. Az előbb említett két csapat egy igazi baráti társaság a pályán kívül is, velük több tornát és bajnokságot nyertem

Legutóbb a Sárkeresztes megye hármas csapatában játszott – nem az öregfiúknál, sőt gólt is lőtt a Tác-Csősz ellen 46 évesen; miért éppen ide igazolt?

– Először az elnök, Bánfalvi Balázs barátom hívott el, de nem szerettem volna pályára lépni. Megcsinálták az igazolásomat, a bajnokság vége felé megkértek, hogy segítsek nekik, mert szerettek volna érmet szerezni a településnek. Aztán később leesett, hogy én Magyarországon minden osztályban lőttem idáig gólt csak a megye háromban nem. A Tác ellen, ahogy betaláltam, sérülés miatt le is mentem…

Tudatosan készült az edzői pályára?

– Nem mondhatnám, ebben is Szoboszlai Zsolt keze van, a Főnix Gold FC alakulásakor hívott. 22 gyerekkel kezdtünk, mostanra ez sikertörténet lett. Játszott a kezem alatt több alkalommal Szoboszlai Dominik, valamint Bolla Bendegúz is.