vízilabda

2021.07.24. 12:02

A dunaújvárosi szezon, a bizalom nélkül nem lenne most olimpián – Interjú Magyari Aldával

Két évvel ezelőtt még a bajnokságban utolsó helyen végzett csapatban védett, egy kis egri kitérő után aztán a 2020/21-es szezonra a Dunaújvárosi Egyetem-Maarsk Graphicshoz igazolt Magyari Alda, és egészen parádés idényt futott. Amellett, hogy klubjával Magyar Kupát, bajnoki és Euroliga-ezüstöt szerzett, a válogatottban is megkérdőjelezhetetlen helyet vívott ki magának, így húsz­évesen ő is tagja az olimpián szereplő nemzeti együttesnek.

Gallai Péter

Magyari Alda fizikai adottságait és tehetségét rövid idő alatt alaposan kamatoztatta

Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő / Dunaújvárosi Hírlap

Akár egy népmesei történet is lehetne Magyari Aldáé, amikor a legkisebb végül elnyeri méltó jutalmát. Bár esetében már előbbi jelző sem igaz, hiszen magassága és hosszú karjai miatt különösen jó testi adottságai vannak. A tehetségéről nem is beszélve, nem véletlen, hogy 18 évesen bemutatkozhatott a felnőttválogatottban, tagja volt a 2019-ben világbajnoki negyedik felnőttcsapatnak is. Miután Dunaújvárosba igazolt, egy európai topklubban is egyből bizonyított Mihók Attiláéknak. A szezon végén magasan a legjobb védési hatékonysággal zárta az ob I-et.

S ha már mese, az áprilisi bajnoki döntő előtt mondta, valóban álomszerű, amiket elért addig. – Az is egy csoda, amik történtek velem. Egyáltalán nem gondoltam volna, hogy ilyen lehetőséghez jutok, és a Honvédból eljőve csak nyolc hónapot töltök Egerben, és tavaly nyáron Európa egyik legjobb klubja, a DUE-Maarsk játékosa leszek. Az egri rövid idő sem volt sokkal másabb, mint előtte a tíz év a Honvédban, azaz mondhatom, onnan ugrottam Dunaújvárosba – nyilatkozta akkor. A klub mellett a válogatottban is főszereplő lett, a januári trieszti olimpiai selejtezőn, a mindent eldöntő meccsen kivédte az olaszok szemét. Az ország akkor ismerte meg a nevét igazából. Innen pedig már szinte egyenes út vezetett a tokiói kerettagságig.

Amikor a fent idézett interjú készült, azt mondta, ezt a bizonyos mesekönyvet tovább szeretné írni, hát sikerült.

– Igen, nagyszerű dolog, hogy újabb hatalmas sikert el tudtam érni. Ám nem szeretnék ezzel betelni és egy pillanatra sem megállni. Az a cél, hogy minél jobb eredményt érjünk el az olimpián. A vágyam, álmom egyik szakasza sikerült azáltal, hogy itt vagyok a csapattal Japánban, de a nagy feladatok csak most jönnek. Szeretnék legalább úgy, vagy még jobban teljesíteni, mint eddig, és szeretnék még több meglepetést okozni. Nyilván izgultam a kerethirdetés előtt, de örülök, hogy gyorsan elhangzott a nevem Bíró Attila szövetségi kapitánytól. Ám, ha kimaradok, akkor sem éreztem volna azt, nem tettem meg mindent a részvételért.

Ilyen fiatalon tényleg rövid idő alatt komoly eredményeket ért el már eddig is. Ám nincs megállás, hiszen a nemrég véget ért világliga-szuperdöntőben, ahol ezüstérmesek lettek, kétszer is a meccs legjobbjának választották. Ezt az ívet folytatva, az olimpián akkor lassan elfogynak a jelzők, ha ezt még fokozza… de legyen ez az én bajom.

– Valóban nagyon szép eredményeket értem el eddig, de mindig van feljebb. Úgy vagyok vele, van bennem még sok olyan, amit elő kell hozni. Egy nagy lehetőséget kaptam, bizonyítanom kell, hogy rászolgáltam erre, de azt is meg akarom mutatni az ellenfeleknek és a csapattársaknak, hogy biztos tagja vagyok a válogatottnak, akire figyelni kell. Nem érzek késztetést arra, hogy ez a teljesítmény elkényelmesítsen és minden, ami eddig történt, semmi az ötkarikás játékokhoz képest. Az, hogy első olimpiámon veszek részt, abból a szempontból most jól is jöhet, hogy az elképesztő szigor, az egészségügyi szabályok és korlátozások, a tesztelések, a bezártság, a nézők nélküli játékok nem terelhetik el a figyelmemet, hiszen nincs mihez hasonlítgatni az élményt. Ezekhez a körülményekhez pedig bőven hozzászoktunk az elmúlt másfél évben a klubcsapattal és a válogatottal is. Így az sem lesz, hogy szembe jön egy olimpiai bajnok, vagy egy világsztár és akkor azon kelljen gondolkodni, oda merjünk-e menni hozzá, mint amikor szabadon mászkálhattak, barátkozhattak a sportolók a faluban. Most ilyen sincs, mert sehova nem lehet menni, de lehet még ez is csak a javunkra válhat. Úgy vagyok vele, egy dolog izgat a körülményekből, hogy rendre negatív legyen a tesztem. Az olimpiához meg úgy kell odaállni, hogy élvezzük és hozzuk ki magunkból a maximumot.

Magyari Alda fizikai adottságait és tehetségét rövid idő alatt alaposan kamatoztatta
Fotó: Szabóné Zsedrovits Enikő / Dunaújvárosi Hírlap

A fantasztikus dunaújvárosi idénye nyilván kellett ahhoz, hogy alapot adjon a válogatottbeli teljesítményéhez is. A bizalomról nem is beszélve.

– Jól mondja, sokat tett hozzá a DUE-Maarsknál töltött első szezonom, hogy most itt lehetek a csapatban. Az elején Laura Aartssal is együtt dolgozhattam, aki szerintem a világ egyik legjobb kapusa, sokat tanultam tőle, és tudott olyan dolgokat mutatni, amit átvettem, és segített a későbbiekben. A bizalom is nagyon fontos volt Mihók Attiláék részéről, igazából nekem a ­meccs elejétől ott kell legyek a vízben, hogy belendüljek. Nem éreztem teherként, hogy első számú kapus vagyok, hanem lökést adott. Hangsúlyoznám, az egy dolog, hogy nekem nagyon jól ment, de a klubtársaim nélkül ez nem sikerült volna, hiszen ők is kellettek ezekhez az eredményekhez. Sokat számított, hogy válogatott játékosokkal tudtam egész évben edzeni, és Mihók Attila szellemisége, a maximalizmusa, a bizalma és az elvárása, hogy megőr­jítsem az ellenfeleket, szintén lendületet adott. Szép és aranyos, hogy kiskorom óta a Honvédban nevelkedtem, de ez a váltás kellett mindehhez. Hiába védtem ott is minden meccsen jól, nem jött ki, meghatározó játékos vagyok. Nyilván nem mindegy, hogy egy kiváló együttesben teljesítek jól, vagy egy gyengébben, ahol védhettem ugyan ötven százalékkal, semmit sem számított, mert közben kikaptunk tízgólokkal. Azért a kiváló adottságaim, ami válogatott szinten sem gyakori, a magasságom és a hosszú karjaim is előnyt jelentenek számomra. Kellett egy olyan csapat, ahol rendre nagy a tét, ez belőlem pedig jót hoz ki, sokkal többet tudtam nyújtani ezekkel a fizikai paraméterekkel. Utálok kikapni, mindenki tudja, ha gólt kapok, akkor jobb, ha azt gyorsan elfelejtjük.

Említette a tétet, hogy az mennyire fontos, nos, Tokióban abból lesz bőven.

– Na igen, itt minden mérkőzésnek lesz. Ezért is koncentrálok csak meccsről meccsre, ha védek, ha nem. Így a hétfői oroszok elleni nyitány van a szemem előtt.

Nem egy meccsen első számú kapus volt, ez azt jelenti, hogy kiszorította Gangl Edinát? Vagy ez nincs lefektetve?

– Nem lett kijelentve, hogy én lennék az első számú kapus, de ez nem is baj, mert nem gondolom, hogy erről egy olimpiai csapatban beszélni kell. Teljesen mindegy melyikünk kezd, véd végig, annak a legjobbját kell nyújtania, a másiknak pedig mindenben segítenie őt a padról.

Rendben, hogy csak az első találkozóra koncentrál, de ilyenkor nem lehet kihagyni, mivel lenne elégedett a játékokon? A világliga végeredményével mondjuk?

– Biztos aláírnám az ezüst­érmet. Most. Azért nagyon szorosak az erőviszonyok, főleg az európai csapatok között. Ám ha úgy vízilabdázunk, ahogyan az olaszokat vertük meg Triesztben, vagy az Európa-bajnok spanyolokat a világligán, akkor senki nem jelenthet akadályt. Nyilván, amellett, hogy ez nekünk nagy löketet adhat, a spanyolokat is arra sarkallja, még inkább meg akarjanak verni minket. Ezért nekünk is még inkább oda kell tenni magunkat, ha ők jönnek szembe a negyeddöntőben, elődöntőben…

A sokak által toronymagas esélyesnek tartott Egyesült Államok legyőzhető?

– Az, hogy az olimpia előtt együtt készültünk, és egyre szorosabb meccset játszottunk velük, a világliga-döntőben pedig három negyedig a nyakukon voltunk, azt mutatja, nem verhetetlenek. Tartani kell velük a tempót, és akkor bármi lehet a végjátékban. Az szerencsés, hogy egy csoportban vagyunk velük, hiszen irtó nehéz dolga lesz annak, aki el akarja kapni őket. Azért a döntőben, egy meccsen bármi megtörténhet, és akkor már az is biztos, érmesek vagyunk. De ott még nem tartunk, haladjunk csak sorban.

A medált említette, a női szak­ágnak ez egyszer sem jött össze, 2008, 2012 és 2016 is az elveszített bronzmeccset hozta. Éppen ideje lenne megtörni ezt a sorozatot.

– Azt gondolom, most ez sikerülhet, de nyilván meccsről meccsre kell haladnunk. Ám mindegy, a csoportban milyen játékot mutatunk, ha a negyeddöntő meg nem sikerül, tehát az utolsó három mérkőzésre kell a csúcsformát mutatni. S akkor talán oda is juthatnunk, ami óriási tett lenne. Ígérem, rajtam nem fog múlni. Természetesen az éremmel lennék elégedett, de ha minden meccs után úgy tudok kiúszni a partra, hogy mindent kihoztam magamból, akkor már nem leszek csalódott.

A legendának is szeretné megmutatni

A Bíró Attila által szervezett meglepetésvideóban Magyari Aldához a sportági legenda, a Nemzet Sportolója címmel kitüntetett olimpiai, világ- és Európa-bajnok vízilabdázó, Faragó Tamás szólt. „Nagy öröm és büszkeség, hogy az olimpiára utazó csapat tagja Magyari Alda. Gyerekkori álma valósult meg, azt hiszem, tehetsége, kitartása, hite és akarata méltóvá tette arra, hogy bekerüljön a csapatba. Kívánom, hogy Alda a többi lánnyal együtt főszereplője legyen a Tokióban sikeresen szereplő együttesnek” – mondta a felvételen.

– Nagyon örültem neki, Tamás bácsi, aki a világ legjobb játékosa volt, számomra nagyon fontos szerepet tölt be a vízilabdában és a valós életben. Jólesett minden szava, igyekszem neki is megfelelni, vagy inkább megmutatni, nem feleslegesen fektetett belém munkát. Ugyanis nagyon sokat dolgoztam vele, az utánpótlásban is volt edzőm, de akadt, hogy külön felhívott egy találkozó előtt, vagy utána és elmondta azt, mire figyeljek. Nagyon sok tanácsot ad és mindig segít – mesélt az üzenet küldőjéről Magyari.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában