Meddig forrhat a tó vize? – Nem rózsás a vitálos kajakosok helyzete

Egy-két napig nyárias meleg fűtötte a Csónakázó-tó vizét, de az ifjú kajakosok és kenusok akkor is lapátot ragadtak a város szívében, mikor feltámadó hűvös széllel beköszöntött a hidegfront. A sportélet tovább robog a tavon, a kicsik és a nagyobbak is napról-napra hajóba ülnek, s róják a víziköröket. Harmati Orsolya és Fidel László, no meg az elnök, Szipola Antal instrukciói szerint fejlődnek a fehérvári kajakosok és kenusok.

Azonban nem tükörsima a Vitál Club Sportegyesület pályája.

– Szinte napra pontosan 25 éve alapítottam meg a Vitál Club Sportegyesületet, és most úgy néz ki, lassú agóniára ítéltettünk. A saját sportboltom – két ráfizetéses téli szezon után – nem képes tovább finanszírozni az egyesületet. Rá kellett jönnöm, hogy jelenleg nincs a városban rendszer és pénz, ami megtarthatná a Csónakázó-tavat – mesélte a parton hajóját tisztogatva-simogatva a klub elnöke, Szipola Antal.

Az SE nem csupán a fiatalok nevelésével, versenyeztetésével foglalkozik, de feladataik közé tartozik a tavi csónakázás feltételeinek biztosítása is, a csónakok bérbe adása, karbantartása. Erre a célra a város költségvetéséből idén nem jutott elegendő pénz a működéshez az elnök szerint.

– A város egyik legszebb, és mindenki számára kedves látványosságának működtetésére 1-2 millió forint jutott a költségvetésből. Ehhez még tervezhetünk némi bevételt is, az eszközök bérbeadásából. Ebből kell megoldanunk a versenysport, és a szabadidő szakosztályunk működtetését, és a közönség csónakáztatását. Ez utóbbi pályázatunk még elbírálás alatt van.Természetesen nem bántani akarok senkit, elfogadom, hogy erre ennyit szánnak, de azt látni kell, hogy ebből nem lehet megoldani ezeket a feladatokat – mondta Szipola Antal. – Már tavaly ősszel jeleztem a város vezetésének és a sportági szakszövetségnek a bajt. A Csónakázó-tónál tartottunk bejárást a Városgondnokság vezetésével, értékeltük a hajók elhasználódási szintjét, a hiányzó tárolókat, a bevételeket.

Az elnök tisztában van azzal, hogy a csónakázás, kajakozás nem alkotmányos jog, ezért nem is kötelező finanszírozni, azonban Szipola Antal nem tesz le arról, hogy evezésre tanítsa, a sport, a víz szeretetére nevelje a fiatalokat.

– Hét darab különböző pályázatot írtam, és tárgyaltam országgyűlési képviselőinkkel, de még Kásler Miklós miniszter úrnak is írtam levelet – mondja. – Leginkább azt sajnálom, hogy arra a kezdeményezésemre nincs igény, hogy a környék általános és középiskolái számára ingyenes oktatást tartsunk a vízi sportokból, a testnevelési órák alatt. Ezt eddig a város támogatásával tudtuk megvalósítani, amit köszönünk. Meg kell ismertetni mindenkivel környezetünket, és megszerettetni, mert ha szereti, meg is óvja azt. A versenyző gyerekeknek pedig lehetőséget kell biztosítani a folytatásra, őket nem hagyhatjuk magukra.

Már csak azért sem, mert a Fehérvár szívében lapátoló fiatalok már eredményeket is szállítanak. A legutóbbi maratoni kajak-kenu országos bajnokságon a címvédő Takács Emma negyedik lett 5000 méteren, míg testvére, Takács Péter a hatodik helyen zárt Győrben.

„Fontos, hogy megjegyezzétek: szenvedés nélkül nincs eredmény!” – közölte a hajóikat vízre csúsztató fiatalokkal a tréner, Harmati Orsolya. S ez a gondolat vezérelheti tovább a fehérvári egyesület egészét is.

– A versenyzők lehetőségei beszűkülnek, mert öreg, nehéz, lukas, szinte kormányképtelen hajóval nem lehet eredményt elérni. Nem fogjuk tudni felvenni a versenyt a tehetősebb klubok gyerekeivel. Működtetni lehet továbbra is az egyesületet, de eredményt elérni szinte képtelenség – vélekedett a tavon hasító gyerekeket csillogó szemmel követő Szipola Antal.