Forray szerint teljes csapattal más a koreográfia

Az alapszakasz utolsó két meccsén megtalálták a korábban elvesztett fonalat, idegenben verték a Pécset és hazai pályán a bajnok Falcót, majd optimistán várták a DEAC elleni negyeddöntőt. Az első, idegenbeli mérkőzést magabiztosan nyerték, a következő, hazait is, egy lépésre kerültek az elődöntőtől. Azonban három vereség következett, a Debrecen továbblépett, az Alba számára pedig zárult a szezon, 5. helyen végeztek a koronázóvárosiak.

– Lassan egy hét telt el a párharc utolsó meccse óta, még mindig bosszús vagyok, nem sokon múlt a négy közé jutásunk, ami egyértelmű cél volt a szezon kezdésekor – mondja Forray Gábor vezetőedző.

– A csapatom kihozta a maximumot, az ötödik meccsen mindent végrehajtottunk, amit megbeszéltünk, sajnos elfogytunk a végére. Az én szememben a játékosaim győztesek, mindent megtettek a siker érdekében. Vojvoda a hátán vitte a csapatot, egyértelműen felzárkózott mellé Lukács Norbert, valamint remekül szállt be az érettségire készülő Balsay Ádám is. A DEAC elleni végjáték leképezte a teljes szezonunkat, szerencsénk nem volt, állandó gondokkal küzdöttünk, valaki mindig beteg vagy sérült volt. A playoff kezdete előtti két héten tudtunk teljes csapattal készülni, tehát normális munkát végezni, az volt a csapat igazi arca, amelyet a rájátszás első két meccsén mutattunk. Mi irányítottuk mindkettőt, a Debrecennek nem volt köze egyikhez sem. Aztán következett a szenvedés, kiesett Esa Ahmad, Ron Curry és Markovic Luka, már nem voltunk ugyanaz a csapat, mint pár nappal korábban. Az ötmeccses sorozaton mindössze egyetlen derbi akadt, amelyen egyértelműen jobbak voltak a hajdúságiak, a harmadik. Az utolsó két találkozón bár kikaptunk, végig volt esélyünk a sikerre, a mindent eldöntő összecsapáson a vége előtt negyven másodperccel még vezettünk, semmi máson nem múlt, csak a szerencsén. Úgy gondolom, a teljesítményünk alapján megérdemeltük volna a négy közé jutást. Még akkor is, ha a DEAC bivalyerős kerettel rendelkezik, komoly büdzsével, nagy lehetőségekkel, jó légiósokkal, erős magyar maggal, hosszú kispaddal.

Forray 2-0 után biztosra vette, hogy hozzák a harmadikat is, várhatják a Szolnok elleni ütközeteket, méghozzá esélyesként. Ezekre a találkozókra azonban már nem kerül sor.

– A kulcsemberek kiesése után felborult a hierarchia, nem volt reális a továbbjutás. A kulcsemberek kiválásáig azon a szinten kosárlabdáztunk, ahogy az Albának mindig kell. Ahmad térde nem bírta a terhelést, Curry megbetegedett, a gyomra nem volt rendben, amikor visszatért, a vádlija sérült meg, Markovic is lebetegedett, továbbá az irányító, Gillon keze sem volt tökéletes. A DEAC nem váltott stratégiát, nem csinált extra dolgokat, pusztán többen voltak, mint mi. Úgy gondolom, ha bejutunk az elődöntőbe, az Olajnál jobbnak bizonyultunk volna.

A szakvezető a saját nevelésű tehetségek beépítését végig fontosnak érezte, nem csak a fiatalszabály miatt. Lukácsról és Balsayról fentebb már tett említést, a Takács ikrek is sokat fejlődtek, az egész szezonban remek hozzáállással dolgoztak. Omenaka is mutatott szép dolgokat, de fiatalságából fakadóan hullámzó teljesítményt nyújtott. Markovic és Csorvási nagyon sok problémával küzdött az idényben, nem tudtak végig rendelkezésre állni. Vojvoda mindent megtett, igazi vezér volt, az lesz az elkövetkező években is, szerződése két esztendő múlva jár le.

Forray tavaly nyáron kétéves szerződést kötött, amelyben vannak kitételek, amelyeknek teljesülnie kell az automatikus folytatáshoz. Úgy gondolja, a klub vezetőire egyetlen rossz szót nem mondhat, amit a vezérkar ígért, azt betartotta.

– Én mindenképpen szeretném folytatni a munkát, úgy gondolom, meg is érdemlem a bizalmat. A klub vezetői majd eldöntik, bennem gondolkodnak, vagy más szakvezetőben. A végső döntést szerintem rövidesen meghozzák. Biztosra veszem, jó úton járunk a csapattal, amit az élet idén elvett, jövőre visszaadja.