Végigjárta a ranglétrát Szabó Krisztián

Kereken tíz esztendős fejezet zárul le Szabó Krisztián életében, aki az Ifj. Ocskay Gábor Jégkorong Akadémia indulásakor, 2010-ben érkezett az erdélyi Gyergyószentmiklósról a koronázóvárosba. Ezalatt az idő alatt megjárta a magyar korosztályos bajnokságokat, az osztrák U18-as (EBJL), U20-as (EBYSL), majd felnőtt bajnokságot, az EBEL-t is. Idén szeptembertől viszont már a hírek szerint Erste Liga-bajnoki álmokat szövögető Gyergyói Hoki Klub színeieben tér majd vissza a Raktár utcába, hogy megküzdjön a Fehérvári Titánokkal.

Sikerült már feldolgozni a váltás tényét?

– Tíz év után nehéz lesz megszokni az új helyzetet, de fejben már megpróbálok az új kihívásokra koncentrálni. Itt nőttem fel, itt vannak a barátaim, de ilyen a profi sport. A beilleszkedés Gyergyóban nem hiszem, hogy nehéz lesz majd, hiszen amellett, hogy szülővárosomról van szó, vannak ott volt csapatársak is.

Miért döntött végül a váltás mellett?

– Szeretném kihozni magamból a maximumot, és úgy éreztem, hogy ideje a váltásnak. Nem kaptam meg azt a fajta bánásmódot, jégidőt, ami kellett volna, ez pedig egy idő után a motivációmra is rányomta a bélyegét. Velem viszont, mint sportolóval, akinek ez a munkája, ennél rosszabb nem is történhet, úgyhogy mindenképpen megoldást kellett keresnem. A Gyergyónál biztosítva lesznek azok a körülmények, amelyek mellett ismét élvezni tudom majd a jégkorongot, és olyan formába lendülhetek, amilyen érzésem szerint még nem mutatkozott meg az évek során.

Mik voltak az első benyomások, mikor 14 évesen megérkezett az akkor induló Akadémiára?

– Kercsó Árpáddal érkeztünk, játékosként én voltam az első fecske, ami még érdekesebbé tette a helyzetet számomra – most pedig már több mint háromszázan vannak. Hála Istennek mindig sikerült mind klubcsapatnál, mind válogatottnál megtalálnom a közös hangot a társakkal és az edzőkkel is, úgyhogy mind az iskola – már amennyi a jégkorong mellett belefért –, mind a sport terén zökkenőmentesen haladtam.

Mintaszerűen végigjárta a ranglétrát ifitől az EBEL-csapatig, mit üzenne azoknak a fiataloknak, akik az út elején járnak?

– Egyszerűen nagyon sok munkára, amellett pedig kitartásra és alázatra van szükség. Fehérváron a légiósok és a tapasztalt magyar játékosokkal kell felvenniük a harcot a bizonyítani vágyó fiataloknak, ami az eredménykényszer miatt rendkívül nehéz feladat. Ezért is nagyon fontos a motiváltság, amit én sajnos nem látok annyi fiatalon, mint a mi korosztályunk esetében.

155 EBEL-mérkőzésen lépett jégre, van olyan párharc, amely különösen emlékezetes maradt?

– A 2019-es Salzburg elleni rájátszás-párharcnak mind a hat mérkőzése nagyon emlékezetes maradt. Végig azt éreztem, hogy jobban játszunk és sokkal közelebb vagyunk a továbbjutáshoz, mint ők. A rutintalanság viszont kijött a két csapat között, fejben sokkal jobban bírták a helyzetet, miközben áttértek egy olyan provokáló, jégkorongot csak kis mértékben tartalmazó stílusra, ami kellett a megtörésünkhöz. Ezek után jöttek azok a gólhelyzetek, amiket aztán már mi, saját magunknak rontottunk el, ami megpecsételte a sorsunkat.

Közösségi oldalakon számos drukker sajnálatát fejezte ki a transzferrel kapcsolatban, hogyan búcsúzna a közönségtől?

– Magyarországon, sőt Közép-Európában sincs még egy olyan szurkolótábor, mint itt Fehérváron, úgyhogy ez mindenképpen nagyon fog hiányozni. Ezelőtt a több mint háromezer ember előtt játszani mindig különleges érzés volt, libabőrös lesz tőle az ember. Amilyen hangulatot teremtettek folyamatosan, az parádé volt, csak jót tudok róluk mondani búcsúzóul.