Mórocza Andrea nem az eredményt hajszolja

Bár a világjárvány miatt a versenyek elmaradtak és a válogatott álmai most szertefoszlottak, de ő továbbra is mosolyogva fut és azt teszi, amit a legjobban szeret. A Fehérvári Futótűz Sportegyesület versenyzője, Mórocza Andrea elmondta, számára a sport meditációs „én-idő”, amikor kiszakadhat a hétköznapokból és egyedül lehet a gondolataival pedig ez korántsem volt mindig így.

– A mozgás szeretetét gyerekkoromból hoztam magammal: a családdal, a barátokkal rengeteget jártunk kirándulni. Emlékszem, apukámat is gyakran elkísértem kocogni, de akkor még eléggé unalmasnak találtam. Így akkor és annyit mozogtam, amihez éppen kedvem volt. Majd miután apukám a csillagok közé költözött, átértékeltem a dolgot. Azóta, amikor futok, kicsit úgy érzem mintha közelebb lenne hozzám és ez jó érzéssel tölt el – tette hozzá.

Sokáig egyedül szedte a lábait, majd barátai biztatására elkezdett versenyekre járni, ahol becenevet is kapott.

– Leginkább a természet közelében szeretek futni egyedül, de a barátaim rávettek, hogy próbáljam ki magam versenyeken is. Bár nem vagyok odáig a tömegért, végül kötélnek álltam. Az a lány vagyok, aki, ha futócipőt húz, óhatatlanul is 'A mosolygós lány' lesz. Ez a bemondónak is szemet szúrt, aminek többször hangot is adott, így jött a becenév. Azóta így ismernek, de ezt cseppet sem zavar, hiszen fontos, hogy az életet pozitívan fogjuk fel.

A futásnak köszönhetően pedig egy új világba csöppent, új ismeretségre lelt. A Fehérvári Futótűz Sportegyesület üdvöskéjeként néhány év alatt több neves szakértő figyelmét is felkeltette. Köztük a Magyar Atlétikai Szövetség, illetve a Magyar Futó Sport Egyesület elnökéét is. Az egyesület tagja lett tavasszal.

– Mint kiderült egész gyors vagyok és egy balatonfüredi 100 km-es verseny alkalmával B szintidőt értem el. Akkor még fogalmam sem volt, hogy ez mit jelent. Én csak futottam, ahogy szoktam: mosolyogva és szívből. Elmondták, ez egy Országos Bajnokság alkalmával ultra válogatottságot ért volna. Azóta ez motivál. Sajnos a járvány miatt az idei válogató esemény elmarad, de jövőre nekirugaszkodom.

Évről évre emelte a tétet. 16 km-rel kezdett, majd 10 hónappal később már lefutotta a maratont, majd a 70 és a 100 km-es távok következtek. 2019-ben 10 versenyéből hatszor állt dobogón, 2020 elején pedig győzelmet ünnepelhetett, egy neki idegen versenyszámban.

– Számomra a versenyek utazások, melyek eszenciája a természetközeliség. Talán emiatt is foglal el kiemelt helyet a Balatonnál rendezett versenyek, vagy éppen a Korinthosz, mely a futás igazi ünnepének számít példaértékű szervezéssel és légkörrel.

Kellemes emlék még a szekszárdi Bodri Trail, ahol szárnyalva futottam végig a 35 km hosszú, 800 méter szintkülönbségű pályát. Talán magamat leptem meg a legjobban, hogy aszfaltfutóként elsőként szeltem át a célvonalat nagynevű terepfutó hölgyeket megelőzve. Losonc Timi barátnőmmel és Lubics Szilvivel egy dobogón állni, meseszerű.

Visszatekintve az elmúlt évekre boldogsággal tölt el, hogy sikerült ilyen jól teljesítenem, így izgulósként egy kicsit könnyebben indulok neki az új kihívásoknak az élet bármely területén. Ma már tudom, hogy ha kitűzök egy célt magam elé, akkor előbb-utóbb meg is fogom valósítani. Szeretném magamra ölteni a „Hungary” feliratú pólót.