Meghatározza a futball imádata Lukács Józsefet

A 67. évében jár, de ő az a típus, aki egy pillanatig sem tud tétlen maradni. Amikor az interjút készítettük, éppen fertőtlenítőre várt, hogy aztán követve a rendet maszkban végigjárja a környéket, és értesítse a lakókat annak érkezéséről.

Éveken keresztül olvashatták tőle a lapunkban a Pázmánd SE hazai mérkőzéseinek tudósítását, de minden sportágban otthon van, nemcsak a labdarúgásban, él-hal Pázmándért, igazi lokálpatrióta. A nyugdíjat megelőzően a MÁV alkalmazásában állt negyvenhat évig, vasútépítő, majd később mint munkavezető.

Már általános iskola óta tart az örök szerelem a labdarúgással, Pintér Imre és Farsang József testnevelő tanároknál kezdett el futballozni. Közel tíz évet játszott, kizárólag piros-kékben (a Pázmánd SE színei – a szerk.). 1975-ben bevonult katonának, leszerelése után alakult Pázmándon a tartalékegyüttes.

– Nem volt edzője a csapatnak, és a néhány éve örökös elnöknek választott Majdán Károly – akit példaképemnek tekintek – annyit mondott: „Józsi, vállald el!”. Nagyon fiatal voltam, a játékosok többsége három-négy évvel volt idősebb nálam, de szót értettem velük, jó kis csapatunk lett. Karcsi bácsi azt vallotta, hogy a helyi gyerekek futballozzanak a tartalékcsapatban, majd, amikor megérettek, felkerültek a felnőtt gárdába. Ma is, ha találkozunk, nem megyünk el egymás mellett úgy, hogy ne legyen egy-két jó szavunk – hangsúlyozta.

Az 1987-es esztendő arany betűkkel került a klub históriás könyvébe, mivel a felnőtt csapat megnyerte a Gárdonyi körzeti bajnokságot, ők pedig a tartalékokkal a saját pontvadászatuk.

– 1981-ben végeztem el az alapfokú sportvezetői tanfolyamot, de nemcsak a labdarúgás volt ebben az időben népszerű a településen, hanem nyolc futamból álló motokrosszversenyeket is rendeztünk a János-tanyai domboldalban. Ezeken bírói és terepbiztosító feladatokat láttam el, nem volt egyszerű, mert legalább ezerfőnyi érdeklődő kísérte figyelemmel. Abban az időben más sportágak képviselőivel állandóan együtt voltunk, akkor még Pázmándon működött a női és a férfi kézilabdacsapat. A megyei I. osztályban szereplő asztalitenisz-együttest is edzettem egy darabig, de tizenkét táblás sakkcsapatunk is volt, amely megnyerte a Szabad Föld Kupát. A régi öltöző mellett pedig létrehoztak egy tekepályát, ahol még a sokszoros bajnok, kupagyőztes Ferencváros is pályára lépett, a kor legendájával, Csányi Bélával. Megajándékoztak bennünket egy komplett felszereléssel, viszont a mérkőzésen mi nyertünk! – tudtuk meg.

Nemcsak a falun belül végzett Lukács József áldozatos munkát, hanem többek között az ő érdeme is volt, hogy felvették a kapcsolatot a határon túli települések közül a felvidéki Madar, valamint Köbölkút községekkel. Érdekes információt osztott meg velünk a sportvezető: Hornyák Zsolt, a Puskás Akadémia FC vezetőedzője is innen származik.Ez a kapcsolat a köbölkútiakkal egészen 1979-től 1995-ig tartott, még edzőtáboroztak is náluk, a kontaktus azért ért véget, mert megszűnt Köbölkúton a futballcsapat.

– Szerencsére évtizedek óta remek közösségben dolgozom, nem esik le a gyűrű az ujjamról, attól függetlenül, hogy a szakosztály vezetője vagyok, ha szükséges, akkor vonalazom a pályát, amikor szükséges, a gyerekeket fuvarozom a kisbusszal. Büszke vagyok arra, hogy azon csapatok közé tartozunk, melynek van saját indulója, Tolcsvay Béla Kossuth-díjas énekmondó szerzeménye.

Évekkel ezelőtt álmodott a pázmándi sportcsarnokról, amely aztán felépült, és nem véletlenül tölt ott rengeteg időt.

– 2017-ben avatták a sportközpontot, ez aztán tényleg minden igényt kielégít, itt mindig megkapjuk a kellő edzéslehetőséget. Feltétlenül meg kell említeni Kerkuska Miklós tanárt, aki három éve kitalálta az éjszakai focit. Nekem nem sok szerepem van ebben, díjakat adok át, de ezt legalább olyan élvezettel csinálom, mint egyéb mást a klubban.

Általában úgy szokott lenni, hogy egy „sikeres” férfi mögött mindig ott áll a feleség, jelen esetben sem történik másként.

– Szerencsére bírom energiával, nagyon sokat köszönhetek feleségemnek, Nusikának. Amikor elvettem, a pázmándi művelődési házat vezette – egészen nyugdíjazásáig. Mindketten a „közért” dolgoztunk világ életünkben, és segítettük egymást. A feleségem nem bánja azt, hogy reggeltől estig a pályán vagyok, támogat ebben. Vasárnaponként mindig csupán azt kérdezi, „hány órára legyen az ebéd?”.

Folyamatosan „mozgásban” van, tornákat szervez, így évek óta télen várják a csapatok a Boronai József, Id. Horváth István, Majdán Károly Emléktornát.

– Az egyértelmű volt, hogy Majdán Károly emlékét ápoljuk, Horváth Istvánnal, Pötyi bácsival sokat dolgoztam együtt, akitől többször megkaptam a beosztásomat, mert kissé hirtelen vagyok. Boronai József pedig a Pettend elnökeként tett sokat a környék labdarúgásáért, úgy éreztem, róla is meg kell emlékezni.