Megmaradni magyarnak: Tóth László Európa-bajnok Amerikája

Tóth László székesfehérvári srác volt. Kosárlabdázott a Kossuth utcában, a Székesfehérvári Építők játékosaként. Bogár Pál is ott volt a társai között, mindketten a magyar férfiválogatott címeres mezében feszíthettek. Az Európa-bajnokságon előbb ezüstérmet szereztek, majd 1955-ben Budapesten, a Nép­stadionban felértek a csúcsra, Európa-bajnokok lettek, a csapatkapitány Bogárral és Tóth I-gyel a soraikban.

Aztán 1956-ban Tóth László is távozott az országból, a magyar történelem viharos, vérzivataros napjaiban, amikor még csak fél éve volt nős. Azóta a feleségével Amerikában, Los Angeles mellett, Laguna Hillsben élnek. Ha már Európa-bajnokként nem látta esélyét, hogy lakáshoz juthat Székesfehérváron. Legutóbb bő tíz éve beszélgettünk és írtunk róla. Most következzék hát vele az újabb rész. Laci nagy Los Angeles Lakers-fan, korábban rendre kijárt a mérkőzésekre a kosárlabdázók ottani csarnokába. Az évek telnek, most is jár, bár ritkábban, de odafigyel az „övéire”. Először Jerry Westről kezdett mesélni, arról a hajdani Lakers-játékosról, aki az NBA logóján látható, magasba ugorva, lábait szétvetve zsákolva. West miután abbahagyta a játékot, a Lakers general managere lett, neki köszönheti Kobe Bryant és Shaquille O’Neill, hogy a csapat játékosai lehettek, a csapat meg nekik, hogy többszörös bajnokok lettek a világ legerősebb ligájában. Nem véletlen, hogy az NBA bajnokát ott szerényen csak világbajnoknak hívják…

– Jerryvel kollégák voltunk, ő lett a vállalatomnak, a Sunkistnek a reklámarca, képviselte a céget a médiában, gyűléseken, és népszerűsítette a termékeinket. A két nagy üdítőipari cég mellett és velük közösen üdítőitalt gyártottunk, ez lett 1980-ban a Sunkist Orange Soda – mondta szinte kifogástalan magyarsággal a több mint hatvan éve Amerikában élő bajnok.

De hogyan került kapcsolatba egymással a két kosárlabdázó? – tettem fel a kérdést.

– A cég hajdan tartott egy fogadást Jerry tiszteletére, ott találkoztunk először. Nem beszéltem neki a kosárlabdázó múltamról, mások mondták el neki. A lányom lefényképezett együtt bennünket, a fotót elküldtem Gyimesi Jánosnak, a női válogatott akkori szövetségi kapitányának, aki visszajelzett, hogy ez fantasztikus találkozása Európa és Amerika kosárlabdájának. A Lakers akkor Minnesotából tette át a székhelyét Los Angelesbe, négy év kellett a teljes ismertséghez, ennyi idő alatt nemcsak elfogadta, de meg is szerette a film fővárosának lakossága a játékosokat. Jerry West akkor világsztár volt, élvezhette a szupersztárnak kijáró tiszteletet. Mondta is a cégemnek, hogy de jó nekik, hiszen itt egy Európa-bajnok kosárlabdázó dolgozik, míg ő külsősként segíti őket. Később aztán Amerika sikeres csapata lett a Lakers, NBA bajnoki címekkel.

– De már odalett a régi dicsőség…

– Sajnálattal veszem tudomásul, hogy mély gödörbe kerültek. Magic Johnson a pályán hajdan tudta segíteni őket, most, vezetőként ő sem tehetett semmit. El is köszöntek tőle. De biztos vagyok benne, jönnek még jobb idők rájuk, hiszen az LA Lakers az én csapatom itt a hazától távol. Mi jól érezzük magunkat a feleségemmel, a családdal, nyugodtan telnek a napjaink. Üdvözlöm a székesfehérváriakat, azt a kevés embert meg különösen, akik ismertek. Régen szívesen nekivágtam a hosszú útnak, de most már nem szívesen tenném. Minden jót az otthoniaknak, és persze a kosárcsapatnak is!