Gremsperger Zsuzsa sajátos oktatási stílusáért a tengerentúlról is hazatérnek

1991. február 14-e Gremsperger Zsuzsanna számára nem a mostanában oly divatos Valentin-nap miatt marad emlékezetes, a Söréden született oktató ugyanis ezen a napon alapította meg a Zsuzsa néni úszóovija néven ismertté vált sportcsapatát.

– Miért az úszás?

– Mi nem az utcán lógtunk, hanem a régi Árpád-fürdőben nőttünk fel, itt éltünk társadalmi életet, ez volt az otthonunk, így nem kellett sokat gondolkodnom a választáson – árulta el a 4 és 8 év közötti gyerekeket, illetve 40 év felettieket egyaránt oktató szakember.

– Mikor jött rá, hogy oktatni szeretne?

– A fájdalmakból nőtte ki magát a vágy. A régi edzőim közül többekhez kellemetlen emlékek fűződnek. Eldöntöttem, hogy soha nem fogom elkövetni azokat a hibákat, amiket ők velem szemben megtettek. 10-11 éves lehettem, amikor ez tudatosult bennem. Jól döntöttem, hiszen a vízben találtam meg önmagamat.

– Most több fronton is oktat.

– Fehérváron az Alba Triatlon Sportegyesületbe beépült a Zsuzsa néni úszóovija. Váltásra volt szükségem, kicsit frissíteni kellett a munkámon. Móron Molnár Mihállyal együtt a helyi úszóegyesületnél nevelem ki a tehetségeket. A legnagyobb segítségem pedig a több mint tíz esztendeje oktató lányom, akivel közösen dolgozunk. Lilla hasonló tanítási módszereket képvisel, és sok szempontból már le is körözött engem. A szívem csücske viszont a senior (40–70 éves kor között) úszás, ez szintén Móron működik. Óriási erőpróba, mert nemcsak a szakmai tudásomra van szükség, hanem gyakorlatilag pszichológusnak is kell lennem.

– Mekkora kihívást jelent a szülők viselkedése a medenceparton?

– Ezen a téren hatalmas gondokkal szembesülök. A szülők túlságosan is belefolynak a munkába, holott meg kellene bízniuk bennünk. Azt javaslom, a lelátóról nézzék végig az összes oktatót, és ez alapján válasszanak közülünk. Ugyanennyire fontos, hogy a gyereknek ne egyesületet, módszereket, hanem oktatót válasszon a szülő, hiszen minden gyereknek másra van szüksége. Nem titok, én kemény és következetes vagyok, de mindegyikükkel úgy foglalkozom, mintha a sajátom lenne. Az a baj, hogy a szülő nem mer nemet mondani a csemetéjének, Zsuzsa néni viszont a medencében szemrebbenés nélkül megteszi ezt. Én nem tudok „nyünyörögni”, a víz nem játék. Azzal a fegyelmezettséggel, amit átadok nekik, a saját vagy mások életét is megmenthetik a jövőben.

– Az elmúlt, közel három évtized alatt könnyebb vagy nehezebb lett a gyerekekkel való foglalkozás?

– Sokkal nehezebb a dolgom, mint annak idején. A maiak mozgáskoordinációja nulla, kis túlzással az okoseszközökön nőnek fel. A gyerek ráadásul állandóan a szülőtől várja a visszajelzést, és nem az oktatóra figyel. Az álmom egy olyan uszoda, ahol a medence mellett lenne egy tükör üvegfal: szülő láthatná ugyan a gyerkőcét, ő viszont nem láthatná a szüleit.

– Egyre több országból fogad tanítványokat.

– Az Egyesült Királyságból, Németországból, Olaszországból, az Egyesült Államokból, de még Mexikóból is jönnek hozzám a nyáron. Ez egy pozitív visszaigazolás.