Az egykori albás irányító ügyvezetőként dolgozik a fehérvári akadémián

A korábbi élsportolót, majd edzőt 2015 nyarán nevezték ki a DKKA ügyvezetőjének. Amikor először kispadra ült a kilencvenes évek végén – a székesfehérvári fiú utánpótlásban -, nem gondolta, hogy majdan az irodaházban, íróasztal mögött tevékenykedik.

- 1998-ban kezdtem edzősködni, az Albacomp utánpótlásában, következő évben alakult a Dávid Kornél Kosársuli. Amikor 2003-ban abbahagytam a kosárlabdát, már javában edzősködtem. Mindig is érdekelt ez a szakma. játékosként is követtem az utánpótlás eseményeit, állandóan ott voltam U20-as gárda meccsein, akadt csapattársam, aki velem, a felnőttben kerettag volt, de az utánpótlásban játszott, például Sós Gábor, Mihalics Zoltán, Dávid Gergely, Nunez Martinez. Őket figyeltem. Tudatosan készültem az edzői pályára.

- Másfél évtizedet húzott le az élvonalban, de a válogatottban nem szerepelt. Miért?

- Egyszer sikerült, a Pannon Kupán, Grúzia ellen, Körmenden. Jól ment, 10/6 pontot dobtam, sikerült nyernünk. Később is többször voltam a keretben. Kupagyőztes lettem a Honvéddal – a katonaság alatt náluk játszottam -, az Alba minden győzelmének szereplője voltam az ezredfordulón, szerepet vállaltam a három bajnoki aranyban és a két kupagyőzelemben. 2013-ban a szakmai stáb tagja voltam. Csak a tavalyi sikerekben nem volt részem a felnőtteknél, akkor már az utánpótlásban dolgoztam.

- Többször elmondta, játékosként korán hagyta abba.

- 33 éves múltam, a térdeim fájtak. Tudtam volna még pár évet játszani, de az igazság az, elhasználódtam. A jövőm szempontjából komoly lehetőséghez jutottam, az elnök, Nagy Gábor jóvoltából. Farkas Sándor volt vezetőed-ző, rögtön a felnőtt csapatnál kezdtem mellette, másoded-zőként. Sanyival hosszasan beszélgettem, játékosként is maradhattam volna, végül a búcsú mellett döntöttem, az edzői stáb tagja lettem. Játékosként kaptam ajénlatot Németországból, egy harmadosztályú, müncheni klubtól, 2003 októberében. Játszottam pár hónapot, április elején tértem vissza a rájátszásra. Farkas mellett edzősködtem, később jöttek más szakvezetők, valamint dolgoztam az U18-as és az U20-as csapattal. Tíz évvel ezelőtt Fodor Péter volt a tréner, vele februárban szerződést bontottak, felkérték, vegyem át a gárdát. Négy hónapig dirigáltam a fiúkat, a 6. helyen végeztünk. A Körmenddel csatáztunk a négy közé jutásért, 3-2-re kikaptunk, kiestünk. Az alapszakaszt a 3. helyen zártuk, a vasiak végül bajnokok lettek. Aztán másodedzőként tevékenykedtem 2013 nyaráig, majd következett a DKKA.

- Sok edzővel dolgozott játékosként. Ki volt a legjobb?

- Mindenkitől próbáltam ellesni a pozitívumokat, igyekeztem a jót hasznosítani és a tanultakat később a napi munkába beilleszteni.

- A kispadok világa, az edzősködés már nem vonzza?

- Most nincs ilyen ambícióm. De soha nem lehet tudni, mit hoz az élet. Követem a sportágam minden szegmensét, felnőtt bajnokikra járok, valamint utánpótlás-eseményekre is. Továbbra is az életem a kosárlabda. Dávid Kornél felkérésére 2013. január 1-jétől a klub menedzsmentjében, valamint sportigazgatóként az akadémián is dolgoztam. Két és fél éve a DKKA ügyvezetője vagyok.

- Fiúk és lányok is sportolnak itt. Könnyű összehangolni?

- Ezzel nincs gond. A fiúk az U14-es korosztályig a DKKA-ban szerepelnek, aztán az Alba Fehérvár utánpótlásában. A lányok 9 éves kortól egészen a felnőttig. Jelenleg 450 gyerek pattogtat az akadémián. Folyamatos a fejlődés, 60 gyerekkel kezdődött a munka, 1999-ben, a Dávid Kornél Kosársuliban. Közel két évtized alatt nagy utat tettünk meg. Ma 600 gyerek van a fehérvári és a Velencei-tó környéki utánpótlásban.

- Meddig emelkedhet?

- Tovább már nem igazán, ez is nagyon jelentős szám. Az országban egyedülállóak vagyunk azzal, hogy nálunk fiú és lány vonalon is magas szintű akadémiai képzés folyik. Több mint 30 edző dolgozik a fehérvári utánpótlásban. A társasági adókedvezménynek köszönhetően a költségvetésünk a tízszerese, mint a TAO előtti időszakban volt. Ezért is sikerült bővíteni a létszámot, nagy könnyebbség ez nekünk, a gyerekeknek, a családoknak, nem a szülőknek kell a felszerelésre, az utazásra, az étkezésre költeni. A mai viszonyok nem hasonlíthatóak a húsz, de a tíz évvel ezelőttihez sem. A TAO a 2011-12-es szezonban indult, azóta nagyot lépett előre a kosárlabda, de a magyar sport egésze is. Létrejött a tömegesítés, mi például nyitottunk külföld felé, az országhatárokon túlra is. Csapataink nemzetközi tornákra járnak, az U20-as női együttes most jött haza egy jelentős nemzetközi kupáról, Rómából. Mi is gyakran látunk vendégül külföldi együtteseket, EYBL-tornákat rendezünk több korosztályban. Célunk, fiú és lány játékosaink ne csak a hazai bajnokságban, hanem a határokon túl is megmérettessenek. Megtudjuk, hol is tartunk valójában a nemzetközi élvonallal folytatott küzdelemben.

- Több játékosuk szerepel a korosztályos válogatottakban. Mik a rövid távú célok?

- Szeretnénk, ha a fiúknál egyre többen mutatkoznának be a felnőtt csapatban. Öröm, hogy a fiúknál és a lányoknál is közel tíz sportolónk tagja a különböző válogatott kereteknek. Utóbbiaknál akadnak, akik az előzetes keretbe kaptak meghívást, mások már a korosztályos válogatottakban bizonyíthatnak. A lányoknak lehetőséget biztosítunk, hogy a felnőtt amatőr bajnokságban, a B-csoportban szerepeljenek, tehát a töretlen fejlődés adott, később másutt, az NB I-ben szóhoz juthatnak. Fehérváron valószínűleg nem indul élvonalbeli női csapat, de a B-csoportban biztosan ott leszünk. Akadnak, akik már kaptak ajánlatot az élvonalból, sőt, volt, aki el is igazolt a majdani, A-csoportos szereplés reményében. Úgy gondolom, olyan szakmai és tárgyai feltételekkel rendelkezünk, ami az országban kevés helyen adott. A fejlődésünk dinamikus.

- Merre halad a magyar kosárlabdasport?

- Egyre atletikusabb, nemcsak a fiúknál, hanem a lányoknál is. Megpróbáljuk követni a legújabb trendeket, francia trénert foglalkoztatunk, továbbá erőnléti edzőket, akik a fizikai felkészítésre ügyelnek. Rehabilitációs, dietetikus szakember is dolgozik nálunk, szeretnénk zárkózni a nemzetközi élmezőnyhöz. Az akadémiánk alapítójának, egyben névadójának köszönhetően kiterjedt kapcsolatrendszerrel rendelkezünk szerte a világban. Ezt szeretnénk a későbbiekben is minél jobban kiaknázni. Tavaly nyáron egy litván szakember, valamint a francia Matthieu Donnard tartott egyhetes képzést az akadémián. Utóbbival aztán szerződést is kötöttünk.