Príma volt a meglepetés – Závodszky Noémi minden szakmai elismerést elnyert

A Vörösmarty Színház alapító tagja: 23. évadát tölti a teátrumban. A Fejér megyei Príma-díj különdíját korábban már megkapta, de azt mondja, nem sejtette, hogy az idén neki ítélik a három Príma-díj egyikét. Azt meséli, annyira profi a szervezés, hogy sejteni se lehetett semmit – hiszen arra törekednek, hogy a végeredmény igazi meglepetés legyen.

- Már a jelölést is megtiszteltetésnek tartottam, hiszen igen erős volt a mezőny. Egy efféle díj komoly visszajelzés számomra, hiszen az életemet tettem fel a színészi pályára, ami rengeteg lemondással jár. Olykor a magánélet rovására megy a munka – hiszen a színésznek nincs hétvégéje, ünnepnapja. Időnként fájt a szívem, hogy nem tudtam a tesóm gyerekeivel találkozni minden családi eseményen

- mert általában ilyenkor dolgoztam. Persze, egy díj nem kárpótol mindenért, csak jólesik, hogy azt is értékelik, amit én csinálok, és olyankor úgy érzem, mégsem volt hiábavaló az a sok lemondás... – mondja a színésznő, aki még a Príma-díj átadásának estéjén is fellépett a teátrumban, A hülyéje című darabban. Az előadásról fekete parókában, a színpadi jelmezében (egy elegáns királykék ruhában) ment át a szomszédos Magyar Király Hotelbe átvenni a díjat.

Van, akit összegzésre késztet egy elismerés, de legalábbis megállásra, csendes tűnődésre: hol is tartok a pályán?

- Én nem állok meg, megyek előre – vágja rá nevetve Závodszky Noémi -, de aztán hozzáteszi: – Persze, amikor a Príma-díjra jelöltek, kellett magamról írnom egy rövid önéletrajzot. Ehhez kicsit az interneten is kutakodtam – és akkor szembesültem azzal, hogy te jó ég, mi mindent volt alkalmam eljátszani! Így aztán kiragadtam néhányat a szívemnek kedves produkciók, szerepek közül. A pályám elejéről például fontosnak tartom a Grease című musicalt, aztán Osztrigás Mici szerepét, de jó volt játszani az Illatszertárban, nagyon fontos volt Erzsébet királynő figurája a Stuart Maria-előadásban, no és persze meg kell említenem az Ibusárt, Sárbogárdi Jolánt. De szintén a Pelikán Kamaraszínházban ment annak idején a Jégszirom című előadás, ami igen emlékezetes számomra – sorolja a színésznő. S persze, folytathatná a sort, mert a közelmúltból is minden évben akadt egy-egy szívének kedves figura – műfajtól függetlenül. Még olyan szerep is megtalálta – a „Csókos asszony”-ban – amiről azt hitte, elment mellette, mert azt inkább harminc körüli színésznőre bízzák. De Závodszky szerencsés alkat, ha kell, illúziót keltő díva, és ha kell, fiatalos, táncoló, mesebeli nagymama a Padlásban. Számára nem jelentett nagy váltást az évek múlása – megtalálták a jó karakterszerepek. Azt mondja, talán azért, mert nem érdekli a kora, az a lényeg, hogy az ember megőrizze az életörömöt, a belső harmóniát.

Hiszi, mindennek van oka, semmi sem véletlen. Az egész élet egy tanulási folyamat, és úgy érzi, nála a színészet is összefügg ezzel. A szerepek azért találnak rá, mert a segítségükkel lehet továbbfejlődni. Megesik, hogy csak egy fontos mondat jelent számára valami elgondolkodtató üzenetet a szerepből – mert néha egy találó mondat is adhat útravalót. Kevesen tudják, hogy a közösségi oldalon Lélek Szentély címmel spirituális gondolatokat is megoszt másokkal. Biztos abban, hogy a pozitív életszemlélet nagyon fontos, hiszen teremtő erőnk van – így mi magunk hatással lehetünk az életünkre.

Igen sűrű nyara volt, gyakorlatilag végig dolgozott, és augusztus 26-án „tört ki” számára a szünet – ezután mindössze öt napra utazott el Toszkánába. A hülyéje őszi, kőszínházi bemutatója után pedig az „Isten pénze” musicalt próbálja a Vörösmarty Színházban. Egy jópofa karaktert, egy házvezetőnőt formál meg az előadásban, ami Dickens Karácsonyi ének című művének musicalváltozata. Szereti ezt a szívhez szóló történetet, ami igazi karácsonyi mese.

Závodszky Noémi úgy érzi, élete legjobb döntése volt, amikor otthagyta Pestet, és Fehérváron telepedett le. Otthonra talált a városban és színházában. És bár még ez messze van, de akár azt se bánná, ha a fehérvári teátrumból menne nyugdíjba.