Székesfehérvár

2017.09.21. 08:00

A Somorjai-bérlet koncertje az Ars Sacra rendezvénysorozat része is volt

A Somorjai-bérlet keretében vasárnap este nagysikerű barokk hangversenyt hallgathatott meg a Ciszterci templomot zsúfolásig megtöltő közönség.

Szabó Balázs

Szili Gabriella, a háttérben pedig Fóris István

Egy évvel ezelőtt a Somorjai Ferenc Kamarazenekari Bérlet keretében az Alba Regia Szimfonikus Zenekar emlékezetes hangversennyel örvendeztette meg a régi zene székesfehérvári barátait, melynek műsorát a barokk muzsika kiváló szakértője, Dinyés Soma állította össze és dirigálta.

A rendkívül sikeres produkciónak (a Budapesten megismételt koncert CD-felvételét ezúttal vásárolhatták meg az érdeklődők) folytatása támadt: a Somorjai-bérlet idei harmadik hangversenyén ismét városunkban köszönthettünk e kivételes tudású muzsikust, aki ezalkalommal Bach és Lipcse kapcsolatát állította a középpontba.

A felhangzott négy kompozíció előadásában az Alba Regia Szimfonikus Zenekarhoz Szili Gabriella (szoprán), Bakos Kornélia (alt), Megyesi Zoltán (tenor) és Szerdahelyi Pál (basszus) énekművészek mellett – akárcsak tavaly – a Kodály Zoltán Magyar Kórusiskola Exsultate Fiúkórusa (karnagy: Tóth Márton) csatlakozott.

Ahogyan a cím már előre jelezte: ezúttal minden idők egyik legnagyobb egyházzenésze, Johann Sebastian Bach művészete határozta meg a programot, akinek két kantátáját is hallhattuk az est folyamán.

A koncertet egyik hivatali elődje, a lipcsei Tamás-templom kántori hivatalát 1701-ben történt elhunytáig betöltő Johann Schelle Christus der ist mein Leben című kantátája indította, mely érzékletesen állította elénk azt a tradíciót, melynek 1723-tól a mester folytatójává és kiteljesítőjévé vált. A rá következő két Bach-kantáta között a Meiningenben működött távoli rokon, Johann Ludwig Bach G-dúr szvitjét hallgathattuk meg, mely részben Johann Sebastian másolatában maradt fent.

Szili Gabriella, a háttérben pedig Fóris István

A tavalyi hangverseny után már örömmel konstatálhattuk, hogy a kor interpretációs gyakorlatát átfogóan ismerő Dinyés Soma rövid idő alatt is milyen figyelemre méltó eredményeket ért el a szimfonikus zenekar muzsikusainak a régi zene sajátos nyelvezetére, előadói gyakorlatára való „átnevelésében”. Nos, a folytatás sem sikerült kevésbé meggyőzőre – a jólesően áttetsző hangzás, a lendületes, a művek nagyformáját remekül érzékeltető építkezés, a stílusos artikuláció rendkívül élvezetessé tette a szövegkönyvek kézbeadásával is gondosan előkészített előadást. Aminek pedig különösen is örülhettünk: a zenekar ismét hallható lelkesedéssel vette ki részét a produkcióból, melynek előkészületei során vélhetően rendkívül sok tanulságos információval gazdagodhattak a zenészek e speciális terület sajátos zenei problémáival kapcsolatban.

Nem is kell talán hangsúlyoznom, hogy mennyire tanulságos lehetett egy ilyen kiváló karmester vezetésével betekinteni e repertoárba, melynek megszólaltatása jótékonyan szélesítette szimfonikusaink látókörét. A szólisták és a fegyelmezetten, felkészülten éneklő fiúkar mindenesetre feltétlenül inspiráló partnernek bizonyultak.

A koncertet indító, ritkán hallható Schelle-kantáta hangulatos tolmácsolása után Johann Sebastian Bach 1727-ben komponált, talán énekesnő feleségének szánt 84. kantátájának (Ich bin vergnügt mit meinem Glücke) előadásában Szili Gabriella szolid szopránszólója mellett feltétlenül ki kell emelnünk Fóris István mélyen muzikális, kiváló oboajátékát, mely nagyban járult hozzá a produkció hangos sikeréhez. Johann Ludwig Bach hat tételes G-dúr szvitje markánsan megragadott karakterekkel, remekül eltalált tempókkal, igazi örömzenével gazdagított bennünket a komolyabb hangvételű egyházzenei darabok között, pompásan vezetve fel a koncert záró számát, Bach „Allein zu dir, Herr Jesu Christ” kezdetű 33. kantátáját.

Már a lendületes, impozáns hangzású nyitótétel előre vetítette, hogy ezúttal ihletett tolmácsolásnak leszünk tanúi.

E benyomásunk a folytatásban is megmaradhatott: a zseniális harmóniai és hangszerelési megoldásokat felvonultató alt-ária, vagy a két kivételes teljesítményt nyújtó férfiszólistára építő duett emlékezetes élménnyel ajándékozta meg az elmélyülten figyelő hallgatóságot.

A lelkes vastapsot a 33. kantáta ünnepi zárókoráljának ismétlésével köszönték meg a művészek. Nagy érdeklődéssel várjuk a folytatást!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában