Schrenk Éva verseit élőbbé tette a zene, a szavalás

A fehérvári Schrenk Éva körülbelül húsz éve írja változó témájú verseit, amelyek eddig hat kötetben jelentek meg.

A legutóbbi, 2016-os Áttörés című verseskötet köré nemrég, spontán és szerencsés, ihlető találkozásoknak köszönhetően megújított irodalmi estet szerveztek zenével, szavalással. Az Áttörés Plusz című műsort utoljára a Museum Café kissé zajos közegében hallgathatta meg a lírára éhes közönség. Éva néhány versét Horváth Irma énekes, gitáros zenésítette meg, Ferenczy-Nagy Boglárka pedig elszavalt több kiválasztott művet.

Egymásra találásukról, az est alakulásáról először a hármas legifjabb tagját, a város több rendezvényén is közreműködő Bogit kérdeztem.

- Évával egy kiállítás-megnyitón találkoztam, ahol verset mondtam. Ő már többször hallott engem korábban, ez alkalommal odajött, és felkért, hogy működjek közre az irodalmi estjén. Mint kiderült, Irmával akkor már egyeztettek. Szívesen vállaltam a feladatot és úgy érzem, szépen összecsiszolódott a hármasunk – mesélte az ifjú hölgy, akinek egyik kedvence a Mivé lettünk című vers, ez szólította meg először. Fiatalként valószínűleg egészen másképpen adja elő a műveket, mint ha azt például maga a szerző tenné. Ám szerinte éppen ettől válik izgalmassá az est, amelyhez újabb színt tesz hozzá a zenei megvalósítás.

- Az a jó, hogy ebben a műsorban nem volt erőltetés – fejtette ki Horváth Irma. – Senki nem akarattal került bele, Éva szándéka hozott össze bennünket. Talán ettől lett olyan szabad és kerek az egész, hiszen mindenki olyan verset választott ki, amit akart. Átolvastam a köteteket, és én is megtaláltam a legkedvesebb versem, Fent és lent címmel. Érdekes azonban, hogy ehhez még nem „érkezett” dallam. Kiválasztottam azonban nyolc másik művet, amelyeket megzenésítettem.

Éva így vallott: azért kérte föl két társát, mert mindannyiuk előadásmódja megérintette. Szerette volna, ha versei tőlük hangzanak el, s úgy érzi, sorai most élőbbé váltak, jobban eltalálnak a közönséghez. Éva egyébként családi indíttatásból fordult a az irodalom, a költészet felé. Volt egy korai alkotói korszaka, amely után szünet következett, majd, amolyan terápiaként vált nála rendszeressé a versírás. Nem kötött formában gondolkodik, bár azért szabad versnek sem nevezi költeményeit. Számára elsősorban az a fontos, hogy a végeredmény, a vers visszaadja belső világát, gondolatait, érzéseit. A húsz év során volt némi változás témaválasztásában: az például nagy fordulatot jelentett életében, amikor 2008-ban reformátussá, Istenben hívő emberré lett. Korábban inkább amolyan kereső verseket írt, a megtérése után azonban sorai már a bizonyosságról vallanak. Például így: „Ahogy ködbe a fény beszivárog / úgy gyújtod fel lelkem, Istenem! / S amit eddig csak szürkületben láték, / most megvilágosodék hirtelen.”

Az Áttörés Pluszt eddig kétszer adták elő, de a hármas tervezi a folytatást – a jövő évre már van is meghívásuk.