Otthonában, Pázmándon is bemutatkozik Jambrik József

A művelődési ház egyik termében 25, igen részletgazdag olajfestmény került a falra. Nagyrészük tájkép, vagy csendélet, kettő emberi alakos, és három kísérleti jelleggel készült, hogy a hobbifestő saját határait is feszegesse egy kicsit. Az egyik egy buborékot ábrázol, a másik kettő pedig ugyanannak a fény-árnyék játéknak a megjelenítése egyszer vöröses-sárgás meleg színekben, másszor kékes-zöldes hideg árnyalatokban. Néhány alkotás olyannyira „éles”, hogy a szemlélő már-már azt hiszi, fotót lát a falon.

Jambrik József tanítóképzőt végzett, ma is Vereben tanít. A festészethez már főiskolás korában vonzódott, rajzszakkollégiumra is járt, majd jóval később, 2004-ben rajztanári oklevelet is szerzett. Saját képeket felesége sugallatára – aki arra kérte, töltse ki valamivel a szabadidejét – tíz éve kezdett festeni. Ma mintegy nyolcvan képpel büszkélkedhet, amelynek többsége már magántulajdonban van, így a kiállított darabok közül is többnek van gazdája, tőlük kellett a kiállítás idejére elkérni az alkotásokat.

– Az ecsetet durván használom, nem simítom el annyira, de ez inkább azért van, mert ennyi év után sem érzem, hogy lenne saját, kiforrott technikám – árulta el a hobbifestő, aki arra a kérdésre, miért pont a festészetet választotta művész vénájának kibontakoztatására, így válaszolt: Nincs különösebb oka ennek, viszont azt elmondhatom, a festés megnyugtat, kikapcsol és feltölt energiával egy fárasztó iskolai nap után. Hazamegyek, keresek magamnak az interneten valamilyen fotót és megfestem. A választásban főként a kihívás motivál, a kíváncsiság, hogy meg tudom-e oldani technikailag a feladatot. Ilyen volt a napraforgós csend­élet esetében az üvegvázán a fény visszatükröződése, vagy a buborék esetében maga a buborék festett formában történő visszaadása úgy, hogy az való­ban buboréknak látszódjon a vásznon. A kiállítást október 8-ig tekinthetik meg Pázmándon a Hétforrás Művelődési Házban.