A kísérletező alkotók emlékére nyílt kiállítás a Művészetek Házában

A művész-házaspár tevékenysége, s az általuk létrehozott etyeki műhely sokat emlegetett példa volt hajdanán a megyében. Egyebek között azt tartják, hogy a mai, legnevesebb Fejér megyei szövők egytől-egyig jártak az etyeki műhelyben, és mind rengeteget tanultak Csókos Varga Györgyitől, aki örömmel, nagyvonalúan adta tovább hihetetlen tudását, bőséges tapasztalatait. De persze, Csákvári Nagy Lajoshoz is jártak a tanítványok, akiket faragásra tanított.

Csákvári Nagy Lajos (Zeusz) és Csókos Varga Györgyi eredetileg képzőművészeti főiskolát végzett, festő szakon – Bernáth Aurél tanítványai voltak -, de később mindketten igen sokféle dologgal foglalkoztak, több műfajban is alkottak. Nem véletlen tehát, hogy az emléküket felidéző kiállításnak ez a címe: A kísérletező ember. Hiszen egész életükben tanultak, új meg új anyagokkal „kísérletezve” alkottak maradandót a képzőművészet és a népi iparművészet terén egyaránt. Közben – korántsem mellékesen (!) – fölneveltek nyolc gyereket, akik örökölték a művészi vénát, az alkotókedvet. A tárlat anyagát is az utódok válogatták. A megnyitóra eljött a családból, aki csak tudott – óriási a Csákvári Nagy-família, hiszen az etyeki művészházaspár gyerekeinek is vannak gyerekei, sőt, néhányuknak már unokái...

A hagyaték egyik gondozóját, Csákvári Nagy Lajos és Csókos Varga Györgyi egyik fiát, Bertalant kértem meg, hogy kalauzoljon a tárlaton, amelyen festmények, faszobrok, szoborszerű fabútorok, textilművek és mozaik munkák egyaránt szerepelnek...

- Édesanyám már gyerekkorában is festőművésznek készült, ugyanakkor szövőszék mellett nőtt fel. Az ó édesanyja ugyanis Vásárhelyi Stefánia iparművész volt, aki gobelinszövéssel foglalkozott – mesélte Bertalan. – A szüleim a képzőművészeti főiskola után előbb Csákvárra kerültek, öt év múlva pedig Etyekre. A vidéki életet azért választották, mert anyám 16 évesen tbc-t kapott. Meggyógyult ugyan, de az orvos azt tanácsolta, hagyja ott a rossz levegőjű várost, ahol a betegsége kiújulhat. Ráadásul korán anya lett: a legnagyobb testvérem, Kolozs 1948-ban született, majd sorban jöttek a többiek. Csákváron akkoriban még éltek a hagyományos mesterségek – és a szüleim találkoztak ezek képviselőivel, a fazekasokkal, a bognárokkal. Mindenféle kézműves dolog érdekelte őket. Ám a szövéssel már 1954 után, Etyeken, a székely szövőasszonyok jóvoltából ismerkedett meg anyám. A második világháború végén Etyekre, a svábok helyére telepített székely asszonyok ugyanis a szövés, fonás, textilfestés népművészeti hagyományait hozták magukkal szülőföldjükről. Anyám pedig elkezdte ezeket a népművészeti tradíciókat összegyűjteni. Nemcsak a hagyományokról írt könyveket, hanem saját kutatásairól a szövéssel, a festőnövények használatával kapcsolatban. Közben megszőtte az álmait – mesélte Bertalan.

A Művészetek Háza egyik termében kaptak helyet Csókos Varga György szőtt faliképei, és különös, finom, pasztellszínű kollázsai is. A textilfestésnél használt szűrőpapírt finoman befogta a festék. Nem volt szíve eldobni ezeket: megszárította a festékes szűrőpapír-darabokat és képet, kollázst készített belőlük.

- Azt mondhatnám, a mozaik a kulcsszó: a mestereik kartonterveit valósították meg, amikor az 50-es évek végén, a 60-as években mozaik-műveket készítettek. Így például a szüleim együtt csinálták Barcsay Jenő mozaikjait is. Ők kísérletezték ki, találták meg azt a technikai eljárást, amivel a terv megvalósíthatóvá vált. A mozaikszerűség aztán megjelent anyám textiljein, kollázsain is – magyarázta Bertalan.

Csákvári Nagy Lajos felhagyott a festéssel, szobrászművészként vált ismertté – a szobrászatot Ferenczy Bénitől, a mozaikmesterséget Fónyi Gézától tanulta. Főképpen fával dolgozott, de márványból, bronzból, betonból, poliészterből egyaránt készültek alkotásai. A tárlaton szebbnél szebb fából készült műveit, organikus faszobrait láthatjuk, De lenyűgöző a bikaformájú pad, és az alázattal megmunkált, csodaszép gyökérfotel is. Akad a tárlaton olyan mozaik is, amit „Zeusz” már 80 évesen, a lányával, Daniellával készített – az ápolásra szoruló idős ember, az apa, átadta a mesterségbeli tudást az őt ápoló lányának...

De mind a nyolc gyerek életéhez hozzátartozik a művészet, a kézműves foglalatosság. Kolozs ötvös iparművész, Kristóf szobrász lett. Kinga ugyan elsősorban a családját összetartó anya, de írással is foglalkozik. Péternek van leginkább polgári foglalkozása, mert ő műszerész, ám ő ezen túl biztos ízléssel újít fel házakat. Daniella Csákváron tanult fazekasságot, majd keramikussá vált. Bertalan festőnek készült, aztán a fafaragásból élt, az apja egyik segédjeként dolgozott, néhány éve pedig ismét visszatért a festéshez. Fülöp a család fotósa, ő készítette a fényképeket Csókos Varga Györgyi köteteihez. A legkisebb, Niké textilszakot végzett a képzőművészeti gimnáziumban, majd felvették az iparművészeti főiskolára. Ám azt abbahagyta, mert Franciaországba ment férjhez, ott pedig végül festő lett belőle...

Csákvári Nagy Lajos annak idején Etyeken talált egy nagy magtárépületet – a nagycsalád igazi otthonra lelt. A melléképületben aztán kialakultak a műhelyek, ahol a házaspár a saját gyerekeivel és a tanítványaikkal együtt dolgozhatott. A ház megvan, a műhely megtelt a művész-házaspár hagyatékával. Hogy mi lesz majd ott? Talán múzeum, ki tudja. A szülői ház, a régi magtár ma is megvan – elvégre fontos találkozóhely a család számára.