Hagyományok Fejérben vízkereszttől hamvazószerdáig

Bár mindig ugyanakkor, január 6-án, vízkeresztkor kezdődik, a zárónapja viszont változóan alakul, úgy számítjuk ki, hogy a húsvéti nagyböjt kezdetét jelentő hamvazószerda éppen milyen napra esik. Az idei farsang hamvazószerdai lezárásának dátuma február 14-e.

A farsangi ünnepkör vízkereszttől hamvazószerdáig tart, és a hozzá kapcsolódó népszokások a középkorban, elsősorban német hatásra gyökeresedtek meg hazánkban – fejti ki Lukács László néprajzkutató Farsangi népszokások című tanulmányában.

Farsang szavunk is német eredetű, a bajor-osztrák vaschang, farsang, húshagyókedd szóból származik. A farsang a két keresztény nagyünnepet, a karácsonyt és húsvétot előkészítő komoly adventi, illetve nagyböjti időszakkal szemben a vidámság, az életöröm, a lakodalmak, bálok, mulatságok, pinceszerek és a vendégeskedés időszaka volt mindig is. A farsangi népszokások zöme a farsang utolsó vasárnapjától (ötvenedvasárnap) hamvazószerdáig tartó négy naphoz kapcsolódott, de az ezt egy, illetve két héttel megelőző hatvanad- és hetvenedvasárnap is jeles napnak számított. Hatvanadvasárnapot Székesfehérvár-Felsővárosban a gazdák vasárnapjának nevezték. Felsőváros földműves polgárai, gazdái munkájuk áldásáért, a jó termésért közösségi misét mondattak ezen a napon a Szent Sebestyén templomban. Egy héttel korábban a felsővárosi szőlősgazdák, szőlőművelők mondattak társulati misét.

Tácon a farsang utolsó három napját farsang végének, utolsó napját húshagyókeddnek, az ezt követő szerdát hamvazószerdának, az erre következő csütörtököt torkoscsütörtöknek nevezték. Válon az utolsó napot bolondok napjának, Sárosdon farsangkeddnek, Sárszentmiklóson húshagyókeddnek, Baracson bolondkeddnek hívták. Húshagyókeddet az 1882-ből ránkmaradt székesfehérvári bőgőtemetési „gyászbeszéd” is a bolondok napjának titulálja. Fehérváron ugyanis a farsangi bált, de magát a farsangot is bőgőtemetéssel fejezték be. A zenészek felravatalozták a nagybőgőt, s tréfás „gyászbeszéd” után eltemették, mivel a nagyböjtben tilos volt muzsikálni, bált rendezni, lakodalmat ülni.

Farsangutója jeles napjaihoz hagyományos ételek kapcsolódtak: úgymint húsleves, fánk, kocsonya, sóba-vízbe bableves, piszláng vagy szalados (csíráztatott gabonából készült böjti étel), sósvakarcs, forgácsfánk, rétes. A móri németek ünnepi süteményeket (kvircedli, csokoládékoszorú) sütöttek.

Bakonycsernyén a farsangi vasárnapokon világos színű kartonruhában jártak a lányok. Újhold első vasárnapján fehér, a másodikon rózsaszín, a harmadikon lila színű ruhában mentek a templomba. A farsangi szánkózásnak is nagy hagyománya volt. Sukorón a legények lovasszánkóval végigmentek a falun, a lányokat felvették, majd feldöntötték, és hóval dobálták meg őket.

Lukács László mértékadó tanulmányában a farsangi alakoskodó népszokásokat és a farsangi mulatságokat is sorra veszi. A farsangi hetek, napok a maszkos alakoskodó, adománygyűjtő népszokások, felvonulások és a vidám mulatságok, bálok, lakodalmak fő időszaka is.

Ma a farsang elsősorban a bálokról, vigasságokról szól, gyerekek és felnőttek álarcos mulatságáról. A mulatozás és a jókedv része, hogy a jelmezbe bújt kicsik és nagyok szeretnék, ha nem ismernék fel őket, illetve mind kreatívabb ötletekkel rukkolnak elő, hogy ők nyerjék a jelmezversenyt. A régi hagyomány mai folytatása a mohácsi busójárás, mely 2012 óta hungarikumnak számít.

A Fejér megyei Mohán minden húshagyókedden megrendezett tikverőzés tett szert országos hírnévre.