2024.12.16. 12:30
Négy évtizede a kultúra szolgálatában
Hosszú ideje bizonyítja a művelődési ház igazgatója, hogy a szociális érzékenység és a közösségépítő szándék nélkülözhetetlen része egy kulturális intézmény életének! Négy évtizede dolgozik egy helyen.

A város kulturális szíve a művelődési ház
Horváth István a sárbogárdi József Attila Művelődési Ház igazgatója, már negyven éve dolgozik Sárbogárdon a József Attila Művelődési Ház berkein belül. Technikusként kezdte pályafutását négy évtizede, mára pedig megkerülhetetlen alakja lett a térség kulturális életének. Beszélgettünk a múlt érdekességeiről, a jelen és a jövő kihívásairól, az intézmény történetéről és átalakulásáról.

Fotó: Bokányi Zsolt / FMH
Kezdjük talán az elején, hogyan kerültél az intézmény kötelékébe?
Édesapám, az akkori ÁFÉSZ szakszervezeti munkatársa volt, számtalan programot szervezett a cég dolgozóinak, és több alkalommal is volt rá lehetőségem, hogy kíváncsi gyerekként, az intézmény színháztermének műsorait, a színpad melletti „takarásból” nézhettem végig, és láthattam bele, hogy mi történik a háttérben. Majd eltelt néhány év, és a katonai szolgálatomat követően, a művelődési ház akkori igazgatójával Hargitay Lajossal való beszélgetésünket követően, technikusként kerültem az intézménybe, 1984. november 20-án. Ezzel egyidejűleg pedig, jelentkeztem a Janus Pannonius tudományegyetem tanárképző karára, amit miután elvégeztem, már népművelőként is dolgozhattam a kultúrában.
Tekintsünk vissza egy kicsit erre a negyven évre, ami több időszakra bontható az életedben.
Igen, így van. Bár negyven éve összefüggően egy helyen dolgozom, de mégis legalább három fontos szakaszra bontható az elmúlt időszak. Ahogy már mondtam, technikusként kezdtem el dolgozni, ez volt az első időszak, amikor csak ezzel foglalkoztam. Utána kezdtem szervezni műsorokat, és lassan beletanultam a népművelő szakmába is. Majd ezt követően, 1990-ben az intézmény akkori igazgatója Hargitay Lajos minden erejét és idejét az akkor induló helyi újságra szerette volna fordítani, és megüresedett a vezetői pozíció a művelődési házban. A kollégák biztatására pedig, beadtam a pályázatomat a munkakörre, megnyertem, majd innentől kezdve igazgatóként folytattam tovább a munkámat. Ez a helyzet 1997-ben változott meg, amikor úgy láttam, hogy talán jobb lenne gazdasági alapokra helyezni a ház működését, és ennek eredményeként egészen 2010-ig egyéni vállalkozóként vezettem az intézményt. És ha lehet mondani, ez már a negyedik korszak amiben most dolgozunk, hiszen 2009-ben megalakult a Sárbogárdi Kulturális Egyesület, és mind a mai napig ebben a formában dolgozunk és üzemeltetjük a házat.

Fotó: Horváth István
Azt látom, és azt beszélik, különösen érzékenyen fordulsz a kisebb nagyobb közösségek felé, és örömmel adsz helyet a működésükhöz.
Ez így igaz, sőt próbálok én is létrehozni kisebb közösséget, és mivel magam is látom, hogy ez mekkora feladat, úgy érzem meg kell becsülni a ma még működő közösségeket, legyen az nyugdíjas klub vagy éppen egy tánccsoport. Két -féle népművelő van szerintem, az egyik, aki kiáll a színpadra, konferál, szerepel, és előtérben van, úgy dolgozik. Van a másik, aki inkább hátulról próbálja segíteni akár a közösségek életét is, nos én azt hiszem inkább az utóbbihoz tartozom, és így próbálom támogatni a kultúrát és a közösségeket.
Az épület is sokat változott a négy évtized alatt!
Valóban, a ház nagyon sokat változott! A legnagyobb változások 2010 után történtek, amikor kimondottan sok pályázati lehetőség nyílt meg az egyesület előtt a fejlesztésekre, beruházásokra, és az önkormányzattal közösen és a város vezetésének segítségével eredményesen tudtunk dolgozni az épületen. Így ma már egy igényes és korszerű színháztetemben tudjuk megtartani a nagyobb rendezvényeinket, magas minőségű hang és fénytechnikai kiszolgálás mellett. És nem csak belül, hanem kívül is szép és kulturált pontja a város központjának a művelődési ház.

Fotó: Horváth István
Úgy látom, a fiatalok kedvelt találkozó helye lett az intézmény, ahol összejöhetnek, együtt lehetnek az épület aulájában, találkozási pont is lehet számukra a művelődési ház.
Véleményem szerint egy művelődési ház alapvető feladata, hogy a fiataloknak biztosítson egy közösségi teret, és ez nem lehet pénzt kérdés! Együtt lehetnek, van szabad wifi is, bár én jobban szeretem ha be tudjuk vonni őket a hasznos közösségi munkába is. Kimondottan szeretem a fiatalokat megszólítani, és tényleg szeretem, ha van egy kis zaj körülöttünk!
Horváth Istvánnal készült interjúnk, és a teljes beszélgetés meghallgatható podcast csatornánkon a FEOL.hu oldalon is.