Kaszap István emléke előtt hajtottak fejet a Prohászka-emléktemplomban (galéria)

December 17-én 17.00 órakor a Kaszap István utcai Prohászka-emléktemplomban Spányi Antal megyés püspök koncelebrált szentmise keretében emlékezett meg Kaszap István halálának 89. évfordulójáról. A szentmise után a papság és a hívek Kaszap István sírjához vonultak, és imádkoztak, bízva mielőbbi boldoggá avatásáért.

Különleges napon, 1916. március 25-én, Gyümölcsoltó Boldogasszony ünnepén született Kaszap István Székesfehérváron. A mélyen vallásos családban 5 gyermek volt, köztük Kaszap István, aki nem annyira képességeivel, mint inkább akaraterejével, vakációi alatt is tanulva küzdötte fel magát kitűnő tanulóvá, remek sportolóvá. Nem csak a Székesfehérvári Tankerület ifjúsági tornászbajnoka volt, és nem csak cserkész, aki alsós éveiben a rózsafüzér társulat, felsős korában pedig a Mária-kongregáció tagja. Az emlékezet szerint igazi apostol volt ő a társai között, akit azok példaképüknek tartottak, főleg egyenes jelleméért és nemes elveiért.

„Életszentségre törekedett, egész életét áthatotta a testvéri szeretet és mély alázatosság. Lángoló szeretet jellemezte. Sokat elmélkedett Jézus szenvedéseiről, s a bűnösökért engesztelő áldozatul ajánlotta fel magát Jézus Szívének. Rejtelmes betegség tört ki rajta, mellyel szemben a kortárs orvostudomány tehetetlennek bizonyult. A testi fájdalom mellett súlyos lelki megpróbáltatásokban is része volt. Ezek legfájóbbja az volt, hogy a jezsuita szerzetesrend – szokásokhoz híven – a beteg novíciustól 1935 novemberében megvált.

Kaszap István lelki végrendeletében mindenről lemondott a bűnösökért. A legsúlyosabb fájdalmak közt is naponta Te-Deumot mondott és gyötrelmes szenvedéseit hősies halállal koronázta 1935. december 17-én. Halálos ágyán, felmetszett gégével szólni sem tudott, de élete utolsó perceiben felírta búcsúszavát:"Ne sírjatok, mennyei születésnap ez". olvasható a Székesfehérvári Egyházmegye oldalán.