A csóri csuka az elbeszélő hagyományban

Csór Fejér vármegyei község címere a csóri csuka anekdota szép illusztrációja. Címerpajzsán a vendéglős tányéron nyújtja a máj nélküli csukát Mátyás királynak, aki jobb kezében magasra emeli büntetőeszközét, a palotai pálcát. A címerpajzsot kétoldalt oroszlán és holló tartja. Csóron úgy tudják, hogy Mátyás király vadászkastélya a szomszédos Várpalotán volt, így vadászatai alkalmával gyakran megfordult itt. „A városhoz éjszaknyugatra a Bakony szélén sűrű mogyorófa bokrok közzé rejtve P u s z t a-P a l o ta romja látszik, ez handan I. Mátyás kedvencz vadászkastélya volt.” – értesülünk Hunfalvy János Magyarország és Erdély eredeti képekben című könyvéből 1860-ból. Palotai mulatóhelyéről és halastaváról a Tudományos Gyűjtemény 1834. évi kötetében, Oláh János tudósításában olvashatjuk: „Északra a’ Palotai bakonyban, sűrű fákkal és bokrokkal bénött helyen állanak Puszta Palotának omladékai, melly hajdan Első Mátyás Királyunknak nyári mulatóhelye vala… Palotától egy órányira, nyúgatra, épen a’ posta utban esik a’ pór nép előtt szintúgy, mint a’ régiség kedvelő túdós előtt bámulásra méltó Kikeritó… E’ hajdan nem lehetett egyébb, mint fekvése, formája és készülése módja mutatja, halastónál, és ezt bizonyítja is a’ köznép között szájról szájra által maradott szóbeszéd is, melly azt tartja, hogy ez Mátyás Király halastava volt.” Csóron étkezett is a falu közepén, a Palotára vezető főút menti vendéglőben, amelyet látogatásának emlékére ma is Csuka csárdának neveznek. A csóri csuka anekdota elevenen él a szóbeli hagyományban, az 1902-ben született Dénes Gyula 1990-ben így mondta el nekem:

Mátyás királ itt járt ezen a vidéken. Csóron pihenést tartott, és a plébánosnak a vendégje volt. A plébános ott tartotta ebédre, és hal volt az ebéd, még hozzá csuka. Amikor ebédeltek, Mátyás királ kérte a csukának a máját. Azt mondta a szakácsné, hogy hát nincs, megette a kutya. Erről mondták ezt, hogy: csóri csuka nincs májjája, megette a pap kutyája. 

Ez a változat nem teljes, hiányzik belőle a büntetés, a palotai pálca motívuma, amely már Dugonics András (1820) majd nyomán Tóth Béla (1898) gyűjteményében is szerepel.  Csóron a teljes változat is ismert, ez került a címerpajzsra. Kisari Sándorné 1987-ben jegyezte le:

Az igazságos Mátyás gyakran felkereste a várpalotai vadászkastélyát. A nagy király nemcsak a vadat, hanem a halat is szerette. Ezért gyakran átszalasztották az udvari cigányt Csórra, hogy az itteni híres halastóból csukát hozassanak a királyi ebédhez.

Egy alkalommal a szakács hiába kereste a csuka máját, a torkos cigány elcsente, és megette. Nem lehetett mást tenni, mája nélkül tálalták fel a halat.

No, hiszen, nem tetszett ez a királynak, mindjárt követelte a csemegéjét. Az inas küldte a szakácsot, a szakács a kuktát, a kukta pedig a cigányt.

− Hol a csuka mája? − vonta össze szemöldökét a király. A cigánynak ekkor már inába szállt a bátorsága, de ravaszkodott, hátha egy kis hazugsággal megmenthetné az irháját:

− Felséges királyom! Ez csóri csuka, nincsen mája,

Megette a pap kutyája!

− Vagy úgy! − mosolyodott el a király, aki rögvest átlátott a szitán − hát akkor: 

Csóri csuka nincsen mája,

Palotai pálca, nincsen száma!

Lekapták a tíz körméről a cigányt, és számolatlanul vertek a „boldogabbik” felire.

Így jár, aki torkos és hazudozó! Pelkó Péter Eredeti magyr közmondások és szójárások című könyvében Csórt Nógrád megyébe helyezi: Csóri csukának nincs mája. A csóri fogadóban megszállt egyszer Mátyás, az igazságos, és csukamájat akart enni csupa tréfából, mert jól tudá, hogy a szakácsné igen szereti, aki azonban a királynak azt felelé: „csóri csukának nincs mája”. „ De ha úgy”, mondja a király, „akkor a palotai pálcának sem lesz száma,” – megakará őt veretni. – A csukamáj természetesen az asztalon termett. E tréfa adott alkalmat e közmondásra. Csór tót falu Nógrádmegyében.”

Biharban úgy tudják, hogy Csór a Székelyföldön van, Mátyás királlyal itt történt a nevezetes eset. Csokalyban 1980-ban az akkor 55 éves M. Szabó Gyula így mondta el:

Amikor Mátyás király a Székelyföldön járt, Csór községbe érkezett, ahol meghívták ebédre. Akkor ezt mondta:

Csak azért szeretem a székely menyecskét, 

Mert jól tudja főzni orjával a lencsét.

Majd később tálalták fel a halat, máj nélkül, mert elfelejtették odatenni a máját. Erre ő azt mondta:

Ha a csóri csukának nincs mája, 

A mogyoróvesszőnek sem lesz száma.

A történet számos anekdotagyűjteményben, szépirodalmi műben is napvilágot látott, ami a szóbeli hagyományt erősíthette. Könczöl Imre Várpalota irodalmi kistükrében Eötvös Károly: A Bakony (1909), Bevilaqua Borsody Béla: Magyar történelem anekdótákban (1943) és Szép Ernő: Mátyás király tréfái (1961) című könyvekből idézte. Mikszáth Kálmán: A szelistyei asszonyok (1901) című regényében a várpalotai kastély bemutatása kapcsán említette: „Az elhagyatott kert valamelyik szögletében kitolja a fejét egy-egy mogyoróvessző. No ez megint valami. Hátha ennek a vesszőnek az ötszázadik apja termette azokat a suhogókat, amikkel Mátyás megfenyegette a szakácsát: ,palotai pálca, nincsen száma’ amiért az máj nélkül tálalta föl a csukát − mert hát korrupció akkor is volt és meg is maradt.” 

A szóbeliségben napjainkig élő csóri csuka anekdota jó példa a szóbeliség és az írásbeliség kapcsolatára.