Tűzből-vízből menekült a verebi "Öreg"

Az „Öreg” debreceni énekeskönyvet már régóta őrzi a verebi önkormányzat, de most kerülhetett sor teljeskörű restaurálására. Egy hétig tekinthette meg a közönség a helyi református templomban, mostanra azonban már visszakerült a verebi könyvtárba. Kerekes Erzsébet mutatta meg a ritkaságot a feol.hu-nak, s mesélte el történetét: mint kiderült, néhai Hadházi Józsi bácsi ajándékozta a településnek, aki ugyan pázmándi lakos volt, de mivel református vallású, ezért a legközelebbi olyan településnek ajándékozta, ahol van református templom. Így került Vereb tulajdonába a ritkaság. Az énekeskönyvről annyit mesélt csupán az akkori tulajdonos, hogy a második világháború idején tűzből menekítették ki a kötetet, amelyet oltáskor víz ért. Meglehetősen rossz állapotba került így a bőrtokos kötet.

Fehér kesztyűbe bújtatta kezét Erzsébet, mielőtt a több száz éves könyvhöz hozzáért. Elsőként a borborítás gyönyörűen kimunkált mintázata tűnik fel, s nem is látszik, hogy a két alsó része is a mostani restaurálás során került vissza a helyére. Farkas Csilla Margit restaurátor keze munkája a restaurálás, amelynek folyamatát egy nagy plakáton mutatja be a verebi könyvtár, a vitrin alatt őrzött kötetek mellett. Itt látszik igazán, milyen állapotban volt a könyv: a hiányos lapokat, sarkokat, festéseket is aprólékos munkával egészítette ki és varázsolta újra egésszé a restaurátor.

- A restaurálás során lapjaira szedték, a gerincét újrakészítették, a lapok hiányzó részeit papírpéppel egészítették ki. Az újrafestés során is figyelt a restaurátor arra, hogy ugyanolyan színnel pótolják a hiányokat. Csak olyan anyagokat használhatott hozzá, ami akkor is létezett, amikor a könyvet eredetileg készítették.  

A könyvet 1778 és 1780 között nyomták, s az első olyan énekeskönyv volt, amely a reformátusok számára készült. S noha hiányzik belőle pár oldal, de azokat üres lapokkal pótolták, hogy mutassák, eredetileg itt is voltak oldalak. Hivatalosan ma Magyarországon ez az ötödik darab, de Fejérben az egyetlen. A kötetből sugárzik az ódon elegancia, szépség és bizony ha mesélni tudna, egészen biztosan hosszas történeteket hallhatnánk tőle emberek, közösségek sorsáról, énekekről, megmenekülésekről, háborúkról.

Még többet tudna mesélni a daloskönyv mellett őrzött váradi Biblia, amely ennél is régebbi példány. Ennek restaurálása ugyan korábban történt, de ugyanannak a restaurátornak a munkája. Szintén adomány útján került a verebi önkormányzathoz: 2006-ban B. Kiss Gyula bácsi és Zsuzsi néni mentette ki padlásukról a rossz állapotban lévő kötetet. Azzal a kikötéssel adták Verebnek, hogy bárki megtekinthesse, aki kíváncsi rá. A váradi Biblia története is igen érdekes: nyomtatása 1657-ben, 10 ezer példányban kezdődött Nagyváradon, melyhez az adományt Bethlen István, I. Rákóczi György és felesége, Lorántffy Zsuzsanna, Rhédey Ferenc és Barcsay Ákos adta. 1660-ra készült el az Újszövetség, ám ezután megérkeztek a törökök, s elfoglalták a várat. A vár feladásának egyik feltétele volt, hogy a már kinyomtatott példányokat kiengedik a várból a törökök, ahogy a további nyomtatáshoz szükséges papírt és eszközöket is. A törökök engedtek a kérésnek, így tudott folytatódni később a nyomtatás Kolozsváron. Itt 6 ezer példány készült, de ezeket is váradi Bibliáknak nevezik, hiszen a nyomtatás eredetileg ott indult el. Jelképes értéke van a váradi Bibliának a magyar egyház- és művelődéstörténetben, hiszen ebben a korban Nagyváradot a protestantizmus fellegváraként tartották számon.

- A Bibliában kézzel írt jegyzeteket, aláhúzásokat is felfedeztünk, azt feltételezzük, hogy a pap jegyzetelt a prédikálások előtt – s mutatja is Erzsébet a lapok között az írások nyomát. Érdekes plusz információ ebből az időből, hogy minden lelkészt köteleztek arra, hogy legyen egy bibliája. Erről tanúskodik az 1629. június 17-i váradi zsinat egyik határozata is, amely a hivatásukban ellanyhult, hitéletüket elhanyagoló lelkészeket kötelezte arra, hogy szerezzenek be saját Bibliát, ha kell, saját anyagi javaik eladása árán is. „Amelyik lelkésznek subája van, de Bibliája nincs, azt el kell venni, s annak árán Bibliát kel szerezni. Ha pedig sem subája, sem Bibliája, hivatalától meg kell fosztani.” – fogalmazták meg Margitai Láni Péter tiszántúli püspök és lelkésztársai is az elvárásokat.

Mára ismét eredeti pompájában látható tehát a két míves ritkaság Vereben, amely komoly munka eredménye, teszi még hozzá Erzsébet: - A daloskönyv restaurálása 60 munkaórát jelentett, a váradi Bibliáé pedig 100 óra felett készült el.