Juhász Anna és édesanyja együtt mutatták be a Más Petőfi az enyém című kötetet Fehérváron

A Királykút Emlékház adott otthont a számos érdeklődő előtt zajló, ugyanakkor bensőséges hangulatú irodalmi estnek, amelynek házigazdája Bakonyi István irodalomtörténész volt. A főszereplők pedig a 2015-ben Budapesten elhunyt, kétszeres Kossuth-díjas, Nemzet Művésze címmel kitüntetett költő, Juhász Ferenc felesége, Juhász Ferencné Kilián Katalin, valamint egyik lányuk, az irodalmárként, szervezőként jelentős szerepet betöltő Juhász Anna voltak. Ők hozták el nekünk azt a könyvet, amelyen az elmúlt hónapokban lázas munkával dolgoztak, hogy a „Petőfi 200” évforduló kapcsán megmutathassák, milyen volt a XX. század kiemelt költőjének, Juhásznak Petőfi Sándorhoz való viszonya, és milyen szellemi rokonság van a két külön században élt költő között. 

A Más Petőfi az enyém című könyv ránézésre is nagyon szép: bizonyos odalak színesek, rajtuk kiemeléssel a folyószövegből. A kötet rendezőelve épp ez a kiemelés: tipográfiában, értelmezésben cél, hogy a vers-részletek, prózai szövegek lényege szembetűnően látszódjon. Idézetek is vannak benne Juhásztól, Petőfitől, vagy akár József Attilától. Illusztrációként Petőfi Sándorról és Juhász Ferencről – ezek némelyike eddig publikálatlan volt – készült fotók találhatók a kötetben. Egy röpke betekintés erejéig (a könyv május második hetétől lesz elérhető a boltokban) láthattuk, hogy a Petőfi-versek pirossal, a Juhász-versek feketével szerepelnek a lapokon - érzékelhető tehát, hogy nagy gonddal készült a kiadvány, amelyet Katalin és Anna mellett Debreceni Balázs állított össze, a szerkesztő pedig Nagy Borbála Réka volt. 
Anya és lánya végig nagy szeretettel meséltek a kozmikus képeiről is ismert költőről, akit Anna mindig Papának szólít. Bevezetésként Katalin felidézte 1978-as megismerkedésüket, amely éppen március 15-ére esett. Már ez jelezhette a két költőóriás kapcsolatát – tette hozzá az özvegy, akit néhány hónappal az első találkozás után feleségül vett Juhász Ferenc. Házasságukból két lány született. 
A Más Petőfi az enyém kötet Anna ötlete, de tőle sem volt idegen a gondolat – folytatta Katalin, aki a borítón látható képről is beszélt. Az a hagyatékból előkerült 1952-es kép, amely Szántó Piroska munkája, aki úgy festette meg Juhászt, mintha Petőfi Sándor lenne. 

Anna szerint már ez a kép is remekül kifejezi, hogyan tud a két költő kapcsolódni, az életművek nyelvezete, témája pedig egyértelművé teszi a szellemi rokonságot. Petőfi Sándor az egyik első olyan költő, aki már nem csupán epekedő-szerelmes verseket írt, hanem a házasságát is megverselte. Juhász Ferencnél hasonlóan hangsúlyos a hitvesi líra, amelyre szép példákat hallhattunk az est folyamán, így az Esti könyörgés című költemény hangzott el. Katalin végig fontos inspirációt jelentett, a beérkezett költő számára ő volt a múzsa. 
A családábrázolás is megjelenik mindkét költőnél: Petőfi számos esetben írja meg szüleit, édesanyjához való hazatérését vagy az Egy estém otthon versben apjához való viszonyát.  Juhász felesége mellett lányait szintén sokszor versbe foglalta, például a Halott feketerigó című hosszúversben.

Ugyancsak jelentős a szülőföldhöz, a falusi világhoz való viszony: itt Petőfitől a Szülőföldemen című verset állították párhuzamba Juhász Ad notam Petőfi című versével. 

Juhász Ferenc tulajdonképpen egész életében megszólította Petőfit, rendkívül fontos volt számára a költőelőd, annak tisztasága, „szarvassá változott fiú” mivolta. Már az ’50-es években megfogalmazza, hogy más az ő Petőfi képe, és rendre tervezi egy önálló kötet létrejöttét, amely sajnos nem valósult meg. De műveiben, legyen az vígeposz, vers vagy próza, mindig visszatér az alap gondolathoz: „Mit őrzünk ilyen áhitattal és odaadással múltunkból, vagy jelenünkből, mint-e csodaszarvas-fiú."

 A 2023-as emlékkötet a Petőfit megszólító műveket gyűjtötte össze, egyben a tanulmányok által betekintést kaphatunk a két életmű fontos csomópontjaiba is. 

Juhász Anna irodalmár egyelőre nem látja, minként befolyásolhatja a kötet megjelenése az eddig kialakult Petőfi-képet, de egy biztos: árnyalja a Juhász-értelmezést ennek a kötődésnek a bemutatása, és nem csupán a múlt miatt lehet fontos, hanem a jövőnk felé is utat mutathat mind Petőfi Sándor, mind Juhász Ferenc költészete. „Petőfi: a forradalom és az ifjúság, az emberiség legszebb álma. Aki az ő verseit veszi a kezébe, sohase felejtse: ő az út önmagunk és a jövendő felé” – idézték Juhász Ferencet.

A bemutatón megtekinthettük azt az irodalomtörténeti jelentőségű kéziratos füzetet, amelyben A jégvirág kakasa mű 1951-es szövege található, és ami A helység kalapácsa mottójával, annak folytatásaként született – a füzet nemrég került elő a hagyatékból, s bizonyos szövegeit felhasználták a könyvhöz. A gyönyörű kézírásos sorok is hozzá tehetnek a Juhász Ferenc-képhez, a kötetben szereplő tanulmányok pedig szakmailag is megvilágítják a kapcsolódásokat.