Időutazás Čapek-szövegekkel

2023.05.18. 07:00

A technikai fejlődés látványos, az emberi természet azonban változatlan

Nade tényleg: hol is kezdődött? Mikor romlott el az ember – talán az első erotikus csontbábú elkészültekor, vagy akkor, amikor krétával rajzolt a barlang falára? Miközben amúgy még a kovakövet használták? Honnan jön az, hogy valamit állandóan újítani, feltalálni kell – amíg aztán majd kiirtjuk az emberiséget?

Bokros Judit

Balról Ilyés Lénárd, Ács Tamás és Markos Szilvia, akik pusztán néhány kellék segítségével játszották el a jeleneteket

Fotó: Bokros Judit

A cseh Karel Čapek is azon írók közé tartozik, akik megelőzték korukat, vagyis olyan technikai vívmányokat építettek be írásaikba, amelyek még nem léteztek. Ugyanakkor e találmányok megjelenése erkölcsi, társadalmi kérdéseket is felvet – érezzük ezt jól például napjainkban akár a robotok, akár a mesterséges intelligencia kapcsán. S ha már robot – persze, a gépek megjelenése nem is újdonság –, tudták, hogy állítólag a robot szót is Čapek használta először egyik művében?

A minap a székesfehérvári Ács Tamás színész az ország különböző pontjain fellépő Amargant Színházi Műhely tagjaival – Ilyés Lénárd, Markos Szilvia – közösen mutatta be a Petz sörözőben a Tűzcsiholók, pékek, robotok című előadást, amely Čapek szövegeire épült.

A nézők összesen tizenöt kép, jelenet által tehettek képzeletbeli időutazást az őskortól napjainkba, miközben különböző korszakok, jelentős irodalmi művek vagy történelmi személyek elevenedtek meg előttük. Ezáltal érzékelhettük, hogy egyrészt: micsoda hatalmas technikai fejlődésen mentünk keresztül, másrészt azonban: semmi sem változik. Az emberi gyarlóságok, problémák ugyanúgy itt vannak velünk, legyen szó járványokról, diktátorok megjelenéséről, háborúskodásról, mint régen, csak kicsit másként, megújult formában, az adott korhoz igazodva.

A szerző remek stílusának, iróniájának és a színészek élvezetes játékának, a jól kitalált rendezésnek, dramaturgiának köszönhetően mindezt szellemes tálalásban élvezhettük, ám közben végig ott motoszkálhatott bennünk az az érzés: ez bizony így nem vezet jóra. Úgyhogy a nevetésbe olykor némi keserűség is vegyült.

A képzeletbeli időutazás kezdetén a söröző szűkebb belső terét jól kihasználó színészek elmondták: „… az idő szövetének stabilitása érdekében betápláltuk időgépünkbe Karel Čapek történelemről szóló írásait…”, tehát így jutottunk el az ősember barlangi világától a XXI. század emberszabású robotjainak megjelenéséig.

Kezdésként már előttünk is ültek a barlangban kovakövet csiszoló „ősemberek”, akik azon szörnyülködtek, micsoda barbárság csontból faragni, hát hová vezet ez, mivé lesz az emberiség…? Aztán szépen haladtunk tovább modern korunk felé az antik görögök, a rómaiak megidézésével, majd jött a reneszánsz kora, Shakespeare Rómeó és Júliája, illetve egy, a történethez fűződő félreértés, voltak bibliai témájú jelenetek, feltűnt Napóleon, aki diktátorként folytatja tovább a gyermekkor játékait, végül pedig eljutottunk a jövőbe, vagyis a mai korhoz, amikor már közöttünk járnak a robotok, akik szinte a megtévesztésig hasonlítanak az emberre. S míg mi úgy gondoljuk, hogy irányítjuk őket, addig kiderül: bizony, bizony, ez már nem egészen így van, hanem a robotok szövetkeznek az emberiség elpusztítására… Ijesztően valóságosnak tűnő lehetőség.

Zárásként visszatértünk a jelenbe, és a színészek feltették a nagy kérdést: vajon a XXI. században változott, jobb lett valami a kezdetekhez képest, történt fejlődés? Nos, „Ez rajtuk múlik…” – mutatott a közönségre jelentőségteljesen Ács Tamás.

És milyen igaz.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a feol.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában