A zenei élmény és a jótékonyság is összetartja a Vox Mirabilis Kamarakórust

A székesfehérvári kórus régóta meghatározó szerepet tölt be a város zenei életében: rendszeresen koncerteznek és az ország más településeire, sőt a határokon túlra, Európába is elviszik Székesfehérvár jó hírét. Önálló hangversenybérletük van, eddig öt lemezt készítettek. Legmagasabb zenei minősítésük az Ars Magna diploma.

A Tarsoly Ifjúságért Egyesület által megbízott Aranyember-díj Bizottság e sokoldalú tevékenységet elismerve adott Aranyember-díjat a Vox Mirabilis Kamarakórusnak „kiváló zenei teljesítményéért és a bajba jutottaknak elsők között nyújtott támogatásukért”. A kar vezetőjét, Zemlényi Katicát kérdeztük, aki kifejezte, mekkora öröm volt számukra maga a jelölés is. – Nem tudtam róla, igazából már magáról a díjról kaptam értesítést. Mindenképpen megtiszteltetés, és számomra azért is fontos, mert ha minősülünk egy versenyen, általában akkor is aranyat kapunk, most ráadásul ezt a karitatív tevékenység alapján is kiérdemeltük. Ebből szintén látszik, hogy nem csupán kórus vagyunk, hanem erős közösség is, amelyben a lelki és a zenei élmény egyszerre fontos. Igyekszünk azonnal lépni, ha azt látjuk, hogy valahol segítségre van szükség. Ebben a kórus egy emberként áll mögöttem – fogalmazott a karnagy.

– Legutóbb a török-szír földrengés károsultjain segítettek jótékonysági koncerttel. A hírt hallva rögtön eldöntötték, hogy szeretnének egy ilyet?

– A híreket látva megfogalmazódott bennem, hogy a farsangi koncertünk bevételét fölajánljuk. Amint lehetett, a plakátot is átírtuk, így jelentünk meg a médiafelületeken. A kórus ismét egy emberként támogatott, és megegyeztünk, hogy ha összejön bizonyos összeg, akkor azt még kiegészítjük. Ám az emberek bizalma akkora volt, hogy 870 ezer forint gyűlt össze azzal együtt, hogy a szólisták és mindenki más is lemondott a tiszteletdíjról. Jó érzés, hogy aki eljött és adakozott, az úgy dobta be a pénzt, hogy tudta: az a megfelelő helyre kerül. A befolyt összegből babaápolási és háztartási termékeket vásároltunk, amelyeket a török nagykövetségen adtunk át. Sajnos az utóbbi években szükség van hasonló akcióra, hol a háború, hol például a Covid miatt.

 – Mi alapján döntenek arról, hogy támogatnak-e egy ügyet?

– Általában egy-egy természeti katasztrófa vagy más drámai történés hatására mozdulunk meg, de figyelünk a rászorulókra a környezetünkben is. A kórustagok között ugyanis többen a Krisztus Király Karitászcsoport tagjai is, ezért tudják, hol van szükség segítségre. Szerveztünk már kisebbfajta élelmiszer- vagy ruhagyűjtést is.

 – Milyen koncertre készülnek a közeljövőben?

 – A bérletünkben a nagyböjti koncert volt az utolsó ebben az évadban. Mi inkább megelőzzük a húsvétot, amikor egyébként is nagyon sok koncert van. Úgy gondolom: felkészülést, lecsendesedést, zenés áhítatot kínálunk a közönségünknek. A húsvétot kell ünnepelni, ám fontos az odáig vezető út. Azt vettük észre, hogy a közönség szereti ezt, Budapestről is rendszeresen jönnek a koncertekre. A húsvéti hétvége ugyan nyugalmasabb volt, ám bőven van dolgunk. Április végén mi is éneklünk a pápai szentmisén a Kossuth téren, a kétszáz tagú karban. Koncertezünk majd a Mátyás-templomban egy profi kanadai kórussal, meghívást kaptunk a Magyar Zene Házába, lesz bécsi koncertturnénk az „Együtt Európáért” Nemzetközi Egyházi Kongresszuson, amelyen a béke lesz a középpontban, s énekelünk a Mindszenty-évfordulón is a bécsi Pázmáneumban. Nagyon színes és sűrű program vár ránk.

 – Van-e olyan, a közelmúltban elhangzott, vagy a közeljövőben bemutatandó kórusmű, amelyet valamiért különlegesnek tart?

 – A nagyböjti koncerten volt két olyan mű, amelyet nagyon szerettünk. Kiemelném Callixto Alvarez Lacrimosáját, amely Magyarországon először a mi koncertünkön szólalt meg. Férfikar adja a hátteret, ám ez egy nagyon fájdalmas, csontig hatoló sirató. Nehéz elénekelni könnyek nélkül és technikailag is, hiszen a gyermekét sirató anyáról, Máriáról szól a mű. Nagy élmény volt, úgyhogy ezt repertoáron tartjuk.

– Húsvétkor kedves szokásként rendszeresen rejtenek el saját lemezeket a városban. Mióta szokás ez, és milyen a fogadtatása?

– Pár éve arra gondoltam, miért ne adhatnánk mi is húsvéti ajándékot a városlakóknak? A közönség szereti a lemezeinket, így mindig a legújabbat rejtjük el egy kis cédulával néhány fontos helyszínen. Nagyon jó a fogadtatás, rendszeresen kapunk visszajelzéseket.

 – Hogy alakul a nyár, lesz szünet?

– A július második fele és az augusztus mindig a pihenésé, ám a nyár végi kórustáborban már mindenki újra várja a találkozást, hogy folytatódjon a munka.